
Kedves Olvasóink!
Jugoszlávia és az utódállamok vasútjai, történelmi okokból fakadó különcségük miatt, vonzó, színes témát szolgáltatnak a téma iránt érdeklődő modellezőknek. A nagy gyártók, elsősorban az A.C.M.E. és a ROCO, vontatott állomány tekintetében még csak-csak ellátják a modellező társadalmat, de vontatójármű kevés kis és nagy szériás kivételtől eltekintve szinte nincs.
Előző cikksorozatainkban már bemutattuk a piacon elérhető nagy szériás kínálatot, melyen az A.C.M.E. palettája állt a középpontban. (Ezeket itt érhetitek el: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész).
A délszláv területeken szívesen megfordul a Vasútmodell Szemle szerkesztősége. Ismerve ezen érdeklődési körünket hívta fel egy kedves, délis mozdonyvezető kollégánk figyelmünket a Ljubljana mellett tevékenykedő Kovač család mesterművére, a Đuranra, valamit a (nyugat-)Balkán talán egyetlen vasútmodell boltjára.
Mi is az a Đuran?
A második világháború után a partizánok által felszabadított, majd Jugoszláv SZSZK-ként újraalakult ország államvasútja a JŽ (Jugoslovenske Železnice) lett.
A társaságot hihetetlen sokszínűség jellemezte. A teljesség igénye nélkül, flottájában megtalálhatóak voltak olyan, részben hadizsákmányként szerzett, részben később vásárolt mozdonyok, mint például JŽ-17 (MÁV 342), JŽ-03 (ÖBB/DV 109), JŽ-28 (StEG 4096).
1955-ben döntés született a vontatóállomány korszerűsítéséről. Az év végéig több gyártó járművei is próbafutást végeztek az ország területén, de a JŽ által állított igényeknek nem feleltek meg. Végül 1956-ban sikeres próbafutások után a francia Brissonneau et Lotz tolató és könnyű tehervonati szolgálatra alkalmas dízelmozdonyának megvásárlása mellett döntöttek. Az első példányok még Franciaországban készültek, a gyártást később a mai Horvátország területén található Slavonski Brod-ban lévő Đuro Đaković üzeme végezte. A francia mozdonyokból Franciaországon és Jugoszlávián kívül Chilébe, Kubába, Luxemburgba és Spanyolországba is szállítottak.
A gépek a JŽ-nél a 642-es sorozatjelet kapták melyekből 1961 és 1972 közt összesen 104 darab készült a különböző vontatási főnökségek számára. A 642-es sorozatú gépek végsebessége 80 km/h, névleges teljesítménye 825 lóerő volt.
A vasutasok körében a mozdonyok a Đuran, Đuranica (ejtsd:" dzsuran, dzsuranica") becenevet kapták.

1973-tól a ĐĐ a típust módosított formában tovább gyártotta. Áthelyezésre kerültek a fényszórók, változtattak a vezetőfülke, és kis mértékben a mozdonyszekrény kialakításán. Az újabb gépek a JŽ állományában a 643-as sorozatjelet kapták. Névleges teljesítményük egy nagyobb erőforrás beépítésével 925 lóerő lett.
Jugoszlávia felbomlása után a mozdonyok az összes utódállam vasútján tovább szolgálnak.


A Szlovén Vasút 2019-ben, a Horvát Államvasutak 2010-ben a sorozat remotorizálása mellett döntöttek.
A HŽ-nál nem igazán vált be sem az alap, sem a remotorizált típus a vontatási igények megváltozása miatt. A sorozat egyik utolsó horvát mentsvára, az országos hálózathoz nem kapcsolódó, csak Boszniával érintkező Ploće-Metković vonalszakasz.


Horvát remot (fent) és classic (lent) Đuranok Zagreb Ranžirni Kolodvor-on.

A mozdonysorozatnak apró magyar vonatkozása is van, a '90-es évek derekán ugyanis többször közlekedett Đuran hazánkban is Szabadka-Szeged közt, amikor épp nem jutott Sinobusz a helyiek által csak "csempész expresszként" csúfolt járatra.
2000. augusztusában pedig napfogyatkozás néző különvonattal közlekedett - információnk szerint a Balatonra - végig szerb 642-es dízelgéppel, de erről bővebb (pontosabb) információ nem áll rendelkezésünkre.

(Fotó: Lehóczki Gábor, felhasználva a szerző engedélyével)

Látogatás Ljubljanában:
Mint korábban említettem egy kedves, világjártas mozdonyvezető kollégám hívta fel a figyelmem a Kovač család játék és modell üzletére.
Tavaly márciusban nagy reményekkel telve kerekedtem fel. Ljbubljana mindig is a szívem csücske volt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a kiemelkedő látnivalók és a gasztronómiai ínyencségek mellett egy ilyen kiváló vasútmodell üzletet találok.
A Trgovina Kovač a Ljubljanától 30 km-re fekvő Domžale településén található. Hétköznap vonattal hozzávetőleg óránként, csúcsidőben félóránként lehet kidöcögni ide, hétvégén azonban csak kaotikus menetrend szerint közlekedő busszal. (Megjegyezném: Szlovéniában az ütemes menetrend a vasúton is ismeretlen, erre érdemes odafigyelni.)
Az állomástól kb. 1,5 km-es sétára található egy családi házas övezetben a kis üzlet. Pár polcnyi vasútmodell mellett minőségi plüssállatokkal, LEGO és Siku termékekkel találkoztunk. A saját gyártású modelljeiken kívül rég kifutott jugoszláv témájú A.C.M.E. és HERIS terméket, és egyéb gyártók széles palettáját is árulták.
Első látogatásomkor a család hölgy tagja szolgált ki. A nyelvi nehézségeket jókedvű nevetéssel lepleztük. Másodszor 2020. augusztusában látogattunk el Domžaléra. Ekkor a család fiatalabbik tagjával - Peterrel - már angolul perfektül tudtunk kommunikálni, aki több kulisszatitkot is megosztott velünk.

Az udvaron egy szépen felújított, vasúti relikviákkal teli kéttengelyes személykocsi is van.
A modell:
Az elődök:
A modell jugoszláv festésű és formatervű előddel ugyan nem rendelkezett, a ROCO azonban az SNCF BB63000-es szériájú őselődöt, a spanyol, a luxemburgi és a francia államvasút színeiben is kihozta.

A spanyol festésű rokon mozdony.
(A felvétel forrása: A ROCO hivatalos weboldala)
A Modell Kovač röviden MoKo termékpalettáján az alábbi mozdonyokat találjuk meg:
- SŽ 643 031 - klímaventilátor, visszapillantó tükör, késantenna nélküli, '90-es évekbeli kivitel (V. korszak)
- SŽ 643 026 - jelenlegi állapotnak megfelelő kivitel (VI. korszak)
- JŽ 643 042 - vörös csillagos JŽ logóval, korhű kialakításban (IV. korszak)
- JŽ 643 025 - korai jugoszláv festésnek megfelelően, korhű kivitelben, vörös csillagos JŽ logó nélkül (IV. korszak)
- SŽ 642 187 - jelenlegi állapotnak megfelelően késantennával, klímával, visszapillantó tükörrel felszerelt, döntött rövid géptérrel, vízszintesen elhelyezett felső fényszórókkal (VI. korszak)
- SŽ 642 199 - jelenlegi állapotnak megfelelően, klímával, késantennával, visszapillantó tükörrel, de vízszintes rövid géptérrel és függőlegesen elhelyezett felső fényszórókkal (VI. korszak)
A mozdonyok rendelhetők DC és Märklin rendszerű (háromsínes) AC rendszerekhez is.

A MoKo által gyártott mozdonyunkat saját tervezésű dobozukban szállítják. A zöld kartondobozból oldalra kitolva az új kiadású Gigant és a BRAWA modellekhez hasonló csomagolási technikával találkozunk. A jól megtervezett doboz biztos tartást ad modellünknek.
A dobozban egy részletes leírást találunk a sorozat történetéről és a jármű szereléséről. Itt foglal helyet a kiegészítőket tartalmazó zacskó is. A kiegészítők közt teli pályakotrót, csavarkapcsot, fékcsöveket, valamint a tetőventilátor opcionálisan felszerelhető burkolóelemeit találunk.

A dobozból kiszedve mozdonyunkat egyből feltűnik annak tekintélyes súlya. Ez nem is csoda, a komplett alváz az akkuládákkal és az ütközőkkel együtt ugyanis fémből készült.
A modell kurzkupplung-kinematikával (KKK) és nyolc tűs digitális előkészítéssel van szerelve.
Az alváz és a műanyag kasztni között négy hosszú, vékony csavar teremt biztos kapcsolatot. Két csavart a mozdony alján viszonylag könnyen meg is találunk, a másik kettő azonban a forgóvázaknál a tengelyek és a forgóvázmaszk közt található. Elsőre egy rémálomnak hangzik a szerelés emiatt, de a MoKo ezt egy ügyes megoldással oldotta meg. A forgóvázmaszkot két vízszintes csap tartja, ezekről oldalirányba lehúzhatjuk, így már könnyen hozzáférhetünk a problémás csavarokhoz. (A forgóvázmaszk eltávolításánál figyeljük rá, hogy az egyiken a tengelyvég jeladó (sebességmérő egyik fő alkatrésze) apró műanyag vezetékkel a főkerethez kapcsolódik.)
A forgóvázakon belül mind a négy tengely hajtott, egy-egy tengely gyárilag tapadógyűrűkkel felszerelve érkezik.
Érdemes kicsit elidőzni ezeken a részleteken, a forgóváz ugyanis egy remekbe szabott darabja mozdonyunknak. A valóságnak megfelelően az apró szegecsekre és az előbb említett tengelyvég jeladóra is nagy figyelmet fordítottak. A primer rugókat, más gyártóktól eltérően, nem műanyag öntvényből, hanem valóban hajszál vékonyságú rugókból oldották meg.

A modellen fémből készültek továbbá a korlátok is (ellentétben pl. a ROCO termékével, ahol ez az összképet rontja (ld. a feljebb)), így nem feltétlen kell izgulni azok sérülékenysége miatt a masszív kivitelnek köszönhetően.
A végeken elhelyezett lépcsők áttört, fotomaratott alkatrészek.
A legnagyobb műanyagból készült fődarab a mozdonyszekrény.
A kasztnit eltávolítva elénk tárul a mozdony belseje. A hajtásról egy ötpólusú, lendkerékkel ellátott motor, és a hozzá kapcsolódó kardános hajtáslánc gondoskodik, a NYÁK lapon egy nyolc tűs digitális dekóderfoglalatot találunk. A dekódernek, illetve az esetlegesen beszerelendő hangdekódernek, külön helyet hagyott a gyártó.
A MoKo-tól rendelhetjük Đuranunkat digitális hangos verzióban is, ekkor egy ESU 3.5-ös hangdekóderrel szerelve kapjuk azt kézhez, a hanganyag azonban elérhető az ESU oldalán a legújabb V5-ös hangdekóderekhez is. A kábelezésre érdemes odafigyelni, elővigyázatosságból cikkünk alanyaiban egy kis celluxszal leragasztottuk a rakoncátlan szálakat.

Felmerül a kérdés: Mit várunk egy egyedileg tervezett kis darabszámú vasútmodelltől?
Véleményünk szerint a MoKo Đuran-ja felveszi a versenyt a nagy szériás gyártókkal is, mind kinézetre, mind futásjóság szempontjából várakozásainkon túlmutat.
A gyártás Kínában folyik, a család azonban más minőség-ellenőrzésnek veti alá őket, mint a nagy gyártók, hogy az elképesztően hanyag A.C.M.E.-t ne is említsük. Mindegyik kézhez kapott modellünk nagyobb hibáktól mentesen érkezett hozzánk. (Az apró hibák csak nagyon közelről tűntek fel.)
A jármű tamponozása szép, egy-egy apróbb pontatlanság, "kiszőrösödött" kontúr felfedezhető. Ezektől eltekintve szépen kidolgozott részleteket találunk.
A különböző korszakot mintázó mozdonyok a nekik megfelelő feliratozással készültek, a köztük lévő különbségeket mind az alkatrészek, mind a tamponozás által megjelenítik, nem kizárólag a pályaszámban különböznek egymástól.

Érdemes megfigyelni a gyárilag bekoszolt szellőzőnyílásokat az oldalán.


A tamponozott gyári tábláját kiemeltük, jól látható a Đuro Đaković gyár szembefordított ĐĐ logója.
A Đuran világításáról menetirány szerint 1-1 hidegfehér és vörös SMD LED gondoskodik. A világítás az ügyesen kivitelezett fényvezetőknek hála kiemelkedően jól sikerült. A vörös zárfények pici pontként világítanak mozdonyunk végén.
Üröm az örömben, hogy a hidegfehér fényszórók helyett - főleg a IV. korszakos jugoszláv festésű mozdonyokon - egy melegfehér LED korhűbb lett volna.
Pályára helyezve a gépett először kissé a kávédarálóhoz hasonló menethangot produkál, de ez, az útmutatóban előírt bejáratást követően, megszűnik, hajtása kifejezetten halk, nagyon szép lassúmenettel rendelkezik.
A modell ára jelenleg 179 EUR analóg verzióban, ami véleményünk szerint reálisnak mondható a magas minőséghez és a kis szériás kiadáshoz képest.
A Đuran egy 3 éves hosszas tervezői folyamat végterméke. A készlet utánpótlása, habár kis darabszámban is, de folyamatos, mindig van épen elérhető termékük.



A képen jól láthatóak a két sorozat közti különbségek is.

A jobb oldali (IV. korszakos) mozdonyunkon a Jugoszláv Államvasutak vörös csillagos-szárnyaskerekes logója látható.

Összegzés:
A MoKo üzletével és Đuran mozdonyaival egy hatalmas űrt tölt be a balkáni témájú vasútmodellezésben. Kivitelezésében messze felveszi a versenyt a nagy szériás gyártókkal. Nagy szívfájdalmunk hogy mindenki számára hasonló minőségben hozzáférhető ex. jugoszláv nagydízelt (Kennedy-t, Spanka.t, Reagen-t, illetve Caravella-kat) senki sem készít. Mivel a Đuran az összes volt jugoszláv utódállamban megtalálható, szívesen látnánk ezen utódtársaságok festésében is.
Bátran ajánljuk a téma iránt érdeklődő modellezőtársainknak.
Reméljük a jövőben egyéb MoKo termékről is írhatunk még a Kovač család gondozásában.
Amennyiben tetszett a cikkünk, akkor kövessetek minket a facebook-on is. Oldalunkat az alábbi logóra kattintva éritek el:
Szöveg: Vécsei László
A külön nem jelölt képek a szerző felvételei!