Kedves Olvasóink!

A vasútmodellezés egyik jellegzetessége - mely kissé elkülöníti a modellezés, makettezés többi ágától - az a minket körülvevő, különböző kialakítású asztalok világa. A modellezők többsége nem is sejti, hogy milyen sok válfaja létezik az így kialakított mesterséges "környezetnek", melyben a vonataink közlekednek.
Ebben a cikkünk ebbe a csodálatos, és rendkívül sokszínű világba kalauzolunk el Titeket, és a végén reméljük, hogy egy térképpel fogtok tudni kikerülni a modellvasúti létesítmények rengetegéből!

Az első, és legegyszerűbb rendszer az az úgynevezett "Teppichbahn", vagyis magyarul a szőnyegvasút.
Ezt a formát szerintem nem kell senkinek sem bemutatnom, mert ilyennel mindenki rendelkezett valamikor élete folyamán.
Mint a nevéből ered, ez alatt alapvetően a földön, ideiglenes jelleggel összerakott pályát értjük, azonban ebbe a kategóriába soroljuk az összes ideiglenes jelleggel összeépített, és roncsolás mentesen bontható (!) összeállítást is, így az ideiglenes asztalfelületen kialakított rendszereket is.
Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mégis miért "Teppichbahn"-ba szokás sorolni a nem a földön elhelyezett pályákat is, és miért nem találtak rá ki más elnevezést: Ennek oka egyedül az, hogy a cél a minél nagyobb területen történő üzem elérése volt, melyhez minél nagyobb egybefüggő - elsősorban vízszintes - felületre van/volt szükség, mely minden lakásban - alaphelyzetben - a padlót jelentette.

Egy - a szó szoros értelmében vett - "Teppichbahn", mely nem simán a szőnyeg szintjén (pontosabban padlószinten), hanem magán a szőnyegen fut. Ez a megoldás a felhasznált műanyag (ebben az esetben Märklin C), és fém (ebben az esetben Märklin M) ágyazatos sínek ellenére is a lehető legrosszabb, ugyanis a pormentes szőnyeg gyakorlatilag "előállíthatatlan", és a mozgó vonatok által keltett légáramlat a port ugyanúgy mozgatja, melyek így a járművekre, és a járművek mozgó alkatrészeihez is bekerülnek, mellyel komoly problémákat is okozhatnak.
(A felvétel forrása: JKRS-Modellbahntreff, felhasználó: gaulois)

A német területeken komoly hagyománya van a "szőnyegvasutazás"-nak, olyannyira, hogy néha még nagyobb méretű találkozókat is szerveznek ebből a célból! A fenti ábrán egy ilyen német találkozó terve látható.

"Szönyegvasúti" pálya egy részlete, itt épp hagyományos járólapon.
(A felvételek forrás: camp-maverick.de)

Képünkön egy alacsony asztalon elhelyezett, bontható rendszer látható. A digitális technika modellvasúti elterjedésének, és a különböző ágyazatos, illetve praktikus geometriájú sínrendszerek megjelenésének köszönhetően sokat fejlődött, és egyszerűsödött az egész "műfaj".

A németeknél olyan szinten űzik a Teppcihbahn-ozást, hogy nagyon komoly műtárgyakat is készítenek erre a célra.
(A felvétel forrás: YouTube - heldvomerdbeerfeld)

Akkor most térjünk rá, hogy milyen előnyei, és milyen hátrányai vannak a szőnyegvasutazásnak.

Előnyei
- Nem lép fel állandó helyfoglalás.
- A pálya kialakítása (a rendelkezésre álló terület függvényében) rugalmasan változtatható az igényeknek megfelelően.
- Digitális vezérléssel működtetése rendkívül egyszerű.
- Karbantartásigénye kicsi.
- Könnyen egyéni igényekre szabható.

Hátrányai
- Összetett előkészületeket igényel a terület előkészítése (takarítás, a földön lévő nagyobb tárgyak igények szerinti áthelyezése, stb.)
- A járművek a földön sérülékenyek, a nem megfelelően előkészített aljzat miatt koszolódhatnak, és akár károsodhatnak is.
- Az összeállításra, építésre, majd a bontásra, és a terület visszaállítására szánt idő - az esetek túlnyomó részében - a pálya élettartamához képest aránytalanul magas.
- Autentikus környezet nem alakítható ki.
- Analóg eszközökkel működtetése bonyolult, melynek előkészítése mind az építési, mind a bontási időt rendkívüli módon megnöveli (kábelezés, szakaszolás).
- Digitális vezérlés esetén a vágányzatba/vágányzathoz épített elektronikák - melyek az egyszerű működtetést lehetővé teszik - rendkívüli módon megnövelhetik a költségeket, főleg nagyobb sínállományú pályák összeépítésénél.

Továbbhaladva máris eljutunk az állandó jelleggel épített "létesítmények" világába, melyet összefoglalónéven terepasztaloknak szoktunk nevezni a magyar nyelvben.
Álljunk meg ennél a mondatnál egy kis időre, mert ez erősen magyarázatra szorul.
Bizonyára mindannyiótoknak feltűnt az, hogy a magyarban kissé furcsán ható "létesítmény" szót következetesen alkalmaztam eddig is a poszt folyamán.
A vasútmodellezés a 19. század végi Németországból indult, ennek okán a szaknyelv, és általa a szakkifejezések is német eredetűek. Az eredeti német elnevezés, melyet mi - egyébként helytelenül - terepasztalnak használunk itthon, az anno a Modellbahnanlage - vagyis magyarul - a "modellvasút(i) létesítmény" volt.
Ez a kifejezés, mint egy helyes gyűjtőfogalom áll a különböző rendszerek felett, mivel a terepasztal igazából ezen létesítmények egyik válfaja, vagyis minden terepasztal modellvasúti létesítmény, de nem minden modellvasúti létesítmény terepasztal. Jó példa erre a már feljebb bemutatott szőnyegvasút is.

A magyarázat után, akkor folytassuk is utunkat a modellvasúti létesítmények világában.
A fizikai kivitel, vagy más néven az építési forma tekintetében 3 fő fajtát különböztetünk meg.
Az első, ezáltal legrégebbi, és legelterjedtebb kialakítás a hagyományos asztal forma. Mint a legismertebb forma ez sem szorul különösebb magyarázatra - azt ezt követő típusokkal ellentétben. Ezt a kézenfekvő megoldást nagyon sokan választják annak egyszerűsége és praktikussága okán. A méret felső korlátossága miatt, valamint a szállíthatóság javítása érdekében az utóbbi - nagyjából másfél, két - évtizedben megjelentek az osztott kivitelben épített asztalok is, melyek korlátozott számú (általában 2 vagy 3) elemből állnak.

A német BEMO kis H0m építési nagyságú bemutatóasztalaival sok nyugati üzletben találkozhatunk. A H0m építési nagyság ilyen szempontból (is) nagyon hálás, hiszen a járművek mérete 1:87-es marad, azonban a keskeny nyomköznek, valamint a rájuk jellemző pályaviszonyoknak megfelelően a sima H0-nál lényegesen kisebb területen, és lényegesen szűkebb ívekben is élethűen mutatnak, így összességében kisebb helyen is nagyon élethű vasútüzem hozható létre.
A képen az Augsburg-i Koch Modellbahn üzletében kiállított asztalka látható.
(fotók: Vécsei László)

Az esztergomi klub 1:87-es méretarányú, hagyományos kivitelű asztala is nagyon színes világot elevenít meg. A jól kigondolt, megtervezett kialakításnak köszönhetően nincs szűkösségérzetünk, pedig ennél a méretnél már a valós vonathosszok közlekedtetése nem könnyű feladat ilyen kis területen.

Balogh Laci (vagy közismertebb nevén Lezlinilzen) TT-s "alapműve" ugyan nem egy darabból áll, de mégis még a "sima" terepasztalok kategóriájába sorolhatjuk.

Kisfaludy Zsolt asztala(i) is ebbe a kategóriába sorolhatóak - annak ellenére, hogy Lezlinilzen asztalához hasonlóan - nem egy, hanem több darabból épülnek fel.

Kollár Róbert szemet gyönyörködtető N-es asztala is 2 részből áll össze.

A következőkben ismét térjünk rá az így kialakított asztalok előnyeire és hátrányaira:

Előnyei
- Az alap kialakítása - az esetek többségében - egészen egyszerű.
- Mérete rugalmasan megválasztható.
- Könnyen egyéni igényekre szabható.
- Helytakarékos.
- Vezérlésének, villamosrendszerének kialakítása a kisebb méret, valamint legfeljebb korlátozott számú elemre történő szétszedhetőség miatt egyszerűbb, ezáltal költség-, és időkímélőbb is.
- Üzembe helyezése, (esetleges felállítása) kevés időt vesz igénybe.
- Karbantartásigénye viszonylag kicsi.

Hátrányai
- Mérete felülről korlátos.
- A felülről korlátos méret miatt a nagyobb építési nagyságok (H0 és attól felfelé) számára kevésbé, vagy erős kompromisszumokkal, illetve bizonyos méret felett egyáltalán nem alkalmas.
- Bizonyos méret felett szállíthatósága és kezelése nehézkessé, vagy nem megoldhatóvá válik.
- Későbbi területi bővítése nehezen megoldható.
- Az esetek jelentős részében állandó jelleggel foglalja a helyet.

A felülről korlátos méret, valamint a már említett - általában - állandó helyfoglalás kiküszöbölésére a modellezőknek két fő megoldása született.
Az egyik ilyen lett a szegmensasztal, a másik pedig a modulasztal.
E két válfaj sok szempontból nagyon közel áll egymáshoz, ezért ezeket a könnyebb érthetőség részben érdekében egyben fogjuk tárgyalni.

A két "műfaj" - mint ahogy azok neve is mutatja - megegyezik abban, hogy mindkettő elemekből (vagyis szegmensekből vagy modulokból) épül fel, valamint műszaki kialakításuk is sok hasonlóságot mutat.
A lényeges különbség az elemek elvi felépítésében tapasztalható, ami abban nyilvánul meg, hogy a modulasztal esetében egy szoros/szorosabb megkötésekkel rendelkező központi szabvány alapján történik az építés, amíg a szegmensasztalnál az adott építő maga állítja fel ezeket a szabályokat a saját igényeihez személyre szabva.

A modulasztalok esetében - ahogy feljebb említettem is - egy központi szabvány érvényes.
Ez lehet kisebb területre vonatkozó (pl. klub - Fontos megjegyezni, hogy ez kicsit súrolja a szegmensasztal fogalmát, leginkább határterületnek nevezhetjük! - a szerk.), vagy nagyobb területekre (pl. országokra, vagy kontinensekre vonatkozó nemzetközi) szabvány is.
Ezek a (legtöbbször nyílt) szabványok tartalmazzák a modulok mechanikai, villamos, valamint méretezési, és nem utolsó sorban fix kapcsolódási paramétereit is, valamint ezen túl elírásokat, vagy ajánlásokat fogalmazhatnak meg az egyes témák környezetének kialakítására vonatkozóan is. Az azt elfogadó építők, valamint klubok számára ezek betartása kötelező jellegű.
A modul szabványok kötöttségének a célja az, hogy általuk egy összefüggő asztalrendszer legyen összeállítható a különböző magánszemélyek vagy klubok rendszereiből anélkül, hogy azokon kisebb vagy nagyobb villamos vagy/és mechanikai változtatásokat keljen elvégezni, illetve, hogy azok közé egyedi csatlakozómodulokat keljen építeni az összeállítás helyszínén.
Természetesen ezen szabványok is rendelkeznek - típustól függően - kisebb, nagyobb rugalmassággal, azonban a rugalmasság mértéke nagyban függhet a területi viszonyoktól is: Jó példa erre a német FREMO-s társadalom, ahol a szabványt gyakorlatilag az utolsó csavarig - vagyis szinte teljes mértékben - betartják/betartatják, amíg más országokban kisebb-nagyobb mértékben megengedőbbek ilyen téren. (Természetesen az engedékenység itt is csak az olyan részeire vonatkozhat/vonatkozik a szabványnak, melyek a rendszer működőképességébe nem szólnak bele! - a szerk.)
A szabványi környezeteket - a területi eloszláson túl - lehet rendszerezni az alkalmazott méretarány vagy építési nagyság alapján is.
Ha hazai példákat veszünk, akkor létezik H0 magyar modulszabvány, melyben az országosan épített hossz immáron több száz méterre rúg, vagy említhetjük az 1:120-as méretarányban a Budapesti TT Barátok szabványát is, melynek hossza - a klub oldalán közölt legfrissebb információk alapján - már a 100 méterhez közelít. Ez utóbbi szabványról fontos megjegyezni, hogy szerepet játszott a FREMO TT-s szabványának kialakításakor is.
Ha a nemzetközi színtéren keresünk példákat, akkor a legegyszerűbb, ha - a cikkben már többször említett - FREMO-hoz térünk át. Ez az a szabvány a világon, mely 6 építési nagyságot ölel fel, az N-től a Spur I-ig. A FREMO esetében külön érdekesség, hogy az egyes építési nagyságokon belül az egyes modellezett témákhoz, illetve földrajzi területekhez külön speciális (al)szabványok is léteznek. Példának okáért az európai H0-s szabványokon belül találunk mellékvonalakra, ipari területekre, kikötőkre, magánvasutakra, de még kifejezetten osztrák helyiérdekű vasutakra vonatkozó (al)szabványokat is.
A FREMO-nál - mint érdekességet - fontos kiemelni, hogy célja a közös játékélmény, és a minél élethűbben működő vasútüzem kialakítása, és működtetése.
Vezérlés szempontjából itt (is) megkülönböztethetünk digitális és analóg vezérlésű rendszereket is.

Az itthoni modulok között témában - tartozzanak bármely építési nagyság, bármely modulrendszeréhez is - leginkább a mellékvonali, illetve az egyvágányú magyar fővonali témát dominál. Az hazai legszebb, legkiemelkedőbb alkotás minden bizonnyal Szücs Miklós Áta és Rigóc állomása, mely ezt - az idehaza legkedveltebb - témát dolgozza fel.

A Szücs Miklós rendszere rendszeres vendég a hazai kiállításokon. A magas igénnyel megalkotott asztal méltán képviselhette kategóriáját a 2017-es gödöllői kiállításon is, a közönség nagy örömére.

A modul(terep)asztalok tekintetében a következő előnyök és hátrányok merülnek fel:

Előnyei
- Komoly, élethű közösségi játékélményt tesz lehetővé.
- A szabványok az esetek jelentős részében nyíltak, vagyis teljes terjedelemben ingyenesen hozzáférhetőek.
- A sokféle szabvány áll rendelkezésre (könnyű megfelelőt találni).
- Folyamatosan bővíthető.
- Szinte valamennyi építési nagyság modellezhető benne.
- Mérete rugalmasan megválasztható.
- Helytakarékosan tárolható.
- Üzembe helyezése, felállítása időigényes, azonban élethű vasútüzem érhető el vele.

Hátrányai
- A szabványok betartása sok kötöttséggel jár(hat).
- Bizonyos mennyiség felett a rendszerelemek szállítása komoly hátteret igényel.
- Nagy mennyiségű modul folyamatos karbantartása időigényes.
- Üzembe helyezése, felállítása időigényes.
- Az élethű üzemhez nagy alapterületen, rengeteg modul felállítása szükséges, ami komoly logisztikát igényel, valamint költséges.
- "Elszigetelten" építése összetett feladat, hogy a szabványi követelményeknek megfeleljen.

A szegmensasztalok esetében a kialakítás során szintén a cél a moduláris felépítés, melynek célja az állandó helyfoglalás elkerülésére, az asztal áthelyezhetőségének lehetősége, a szállíthatóságra való törekvés, és bővíthetőségre való nyitás.
A szegmens asztalok esetében nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett szabványról, hanem itt az építő állít magának fel egy olyan szabályrendszert, mellyel a fenti feltételek teljesíthetőek. Az építők sok esetben merítenek a meglévő modul szabványokból, és örömmel használják az ott kikísérletezett módszereket.

Martisz Gábor híres asztalai mindig is a szegmensasztal kategóriába tartoztak. A változatos többszintes kialakítás kicsik és nagyon figyelmét is magához vonzotta a 2017-es gödöllői kiállításon.

Tom Wäfler híres Albula vonalának Preda-ja - a szegmens építés technika jóvoltából - Magyarországon találhatott új otthonra. A H0m építési nagyságú asztal szemet gyönyörködtető látványt nyújt.

A kis predai állomás az Albula alagút északi végpontja is egyben. Az állomásépület mögött, az egykori parkoló helyén most az új Albula alagút felvonulási területe van, melynek célja a régi alagút kiváltása lesz. Ennek ellenére az állomás Tom Wäfler által megépített metszete ma is szinte teljesen ebben a formában pompázik, így az utazó, aki eltéved ebbe a szó szerint csodavilágba a valóságban, kicsiben is teljes élményben részesülhet.

A szegmensasztaloknál maradva klasszikus példának tekinthető Soós András Szentjakab-ja. Ez az állomás mechanikai kialakításában nagymértékben hasonlít a hagyományos modulrendszerekre.

Ezen képen jól megfigyelhetőek a hagyományos lábakon álló szegmensek, melyek nagy mértékben hasonlítanak a modulokra.Paksinuti Ópaks szegmense is ebben a rendszerben folytatta pályafutását.Egy ilyen méretű állomás egy 6-8 vágányos rejtett tárolóval, digitális elektronikával nagyon komoly vasútüzemnek adhat helyet.

A 2017-es bécsi vásáron került kiállításra Mitterberg-Mezzomonte állomás, mely egy olasz-osztrák-szlovén hármashatárt akar megtestesíteni. Az ő esetében egy "sziluett-asztal"-ról beszélhetünk, melynek színfalai mögé térnek be a vonatok egy tárolóba, így biztosítva a színes vasútüzem létrejöttét.
A GeoLine sínekből felépített tároló nagy előnye, hogy könnyen "testreszabható".

A múltévi Modellbau Messe Wien-ről bizonyára sokaknak feltűnt, hogy nem készült terepasztalokat bemutató cikk. Ennek fő oka az volt, hogy idén (is) az asztalok terén sok volt az átfedés, illetve a kiállítás sztárját, mely a Bregenzi Vasútmodellező Klub (MEC Bregenz) - felülnézetből T alakú - szegmensasztala volt erre a cikkre tartogattuk.
A messzi földről híres rendszer megtekintésére nem sok lehetőség kínálkozik a Bregenz-be történő kiutazáson kívül, ugyanis a kényes, sérülékeny rendszer szállítása azon túl, hogy nehézkes, rendkívül költséges is.
Az asztal a '70-es '80-as évek állapotában mutatja be a vonalat. Mivel nem mai asztalról van szó, ezért annak építésekor nem állt még rendelkezésre sok minden (pl. megfelelő minőségű és mennyiségű osztrák jelző, valamint osztrák felsővezeték), ezért sok helyen az asztalon ilyen téren még német elemeket lelhetünk fel, melyeket a klub látható módon folyamatosan cserél. Külön érdemes kiemelni a háttérposztert, melynek megoldása egyedülálló.
A rendszer önmagáért beszél, ezért minden kommentár nélkül álljanak itt most a képek, melyeket az előző évi bécsi váráson készítettünk. (Az asztalról akár külön cikksorozat is írható lenne, mivel az egész annyira sokszínű, és élethű.)

A szegmensterepasztalok a következő előnyökkel és hátrányokkal bírnak:

Előnyei
- Nincsenek külső modulszabvány által megszabott kötöttségek.
- A pálya kialakítása (a rendelkezésre álló terület függvényében) rugalmasan változtatható az igényeknek megfelelően.
- Folyamatosan bővíthető.
- Szinte valamennyi építési nagyság modellezhető benne.
- Mérete rugalmasan megválasztható.
- Helytakarékosan tárolható.
- Könnyebben szállítható.
- Áthelyezhető.
- Üzembe helyezése, felállítása kevesebb időt vesz igénybe, mint egy hagyományos modulrendszeré.
-"Elszigetelten" is könnyen építhető a hagyományos modulrendszerrel ellentétben.

Hátrányai
- Bizonyos méret felett a tároláshoz nagy hely szükséges.
- Bizonyos mennyiség felett a rendszerelemek szállítása komoly hátteret igényel.
- Nagy mennyiségű szegmens folyamatos karbantartása időigényes.

A létesítmények igen speciális válfajai az állandó jelleggel fennálló, és piaci alapon működtetett kiállítások. Mivel ezek nem az otthoni, vagy hobbi felhasználói kört célozzák meg építési és üzemeltetési oldalról, ezért ezek kevésbé vágnak a cikk témájába, azonban fontos, hogy róluk is szót ejtsünk, mert a szakmának több "alapműve" is ebbe a kategóriába tartozik, mely kihatással van az otthoni rendszerek építésére is.
Ezekre a gigantikus asztalokra  - melyek középpontjában a vasút áll - igazán precíz szakszó nem létezik. Ha jól akarjuk ezeket definiálni leginkább "minivilág"-oknak mondhatnánk őket.
A legszebb külföldi példa erre a híres hamburgi Miniatur Wunderland, vagy rövid nevén a MiWuLa!
A folyamatosan bővülő, átépülő, az utolsó adatközlés alapján 11.000 négyzetméter alapterületű létesítmény Amerika és Nyugat-, Észak-, valamint Dél-Európa országaiba - vagy egy-egy országába - kalauzol minket el. Ha valaki Hamburgban jár, akkor mindenképpen kötelező program a megtekintése.

Addig is kedvcsinálónak tekintsétek meg az alábbi videókat erről a létesítményről:

Az olasz rész az egyik legifjabb a MiWuLa történetében, mely 2016. őszén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.Ugyan a téma nem vasúti, de egy közlekedésbarát számára mégis szívet melengető: bizony, itt még a reptér is működik, és életre kel.
(A felvételek forrása: a MiWuLa YouTube csatornája)

Akit megfogott ez a csodavilág, annak mindenképpen ajánljuk, hogy böngéssze végig a MiWuLa csatornáját, ahol sok további érdekes videót is lehet találni.
Szerencsére azoknak sem kell csüggedniük, akik mostanában nem tudnak Hamburgba eljutni, hiszen Budapesten is van egy MINIVERSUM-unk, mely ugyan "csak" 3 országot ölel fel, de mégiscsak a miénk, és a család minden tagja megtalálja benne a maga örömét. (Például tökéletesen alkalmas arra, hogy örök életre megfertőzzük ezzel a gyönyörű hobbival feleségünket, házastársunkat, barátnőnket! - a szerk.)

A cikkfolyamán bemutattuk a modellvasúti létesítmények válfajait méret, kialakítás, vezérlés szempontjából, azonban nem esett szó mind ez idáig egy fontos csoportosítási módról, mely a valósághűséget és a funkcionalitást helyezi az előtérbe.

Eszerint a felosztás szerint megkülönböztetjük a hagyományos értelemben vett létesítményeket, és az úgynevezett "Spielanlage"-kat. E két válfaj között a különbség a valósághűségben van.
Utóbbi - ahogy a neve is mutatja - nem a valósághűséget, hanem a játékélményt helyezi előtérbe.
Az itthoni terminológiában, ha felbukkan a "játékasztal" vagy a "Spielanlage" szó, az valamilyen okból a legnagyobb sértések egyike.
Ezt a helyzetet szeretnénk a következőkben feloldani:

Összesítőtáblázat a valósághűségi szempontokról!

Mint az a táblázatból is kiderül, egy valósághű terepasztalnak bizony sok szempontot kell teljesíteni.
A legfontosabb, amit ki kell emelni, hogy torzítatlan terepasztal a gyakorlatban nyugodtan kimondhatjuk, hogy nem létezik. A kérdés a torzítás mértéke, és annak egyensúlya a méretaránnyal minden téren, legyen az terep, pályageometria, stb.
A sorban továbbhaladva fontos szempont, hogy egy játékasztal - annak ellenére, hogy az élethűségre nem törekedtek (teljes mértékben) - még lehet színes, változatos, és nem utolsó sorban részletesen kidolgozott, amiről sokszor megfeledkeznek az emberek. Ennek megfelelően egy Spielanlage-ban is lehet, hogy ugyanannyi, vagy akár még több munkaóra is van, mint egy valósághű rendszeren.
A harmadik fontos dolog az, hogy bizony egy egy játékterepasztal funkcionalitásában szinte mindig jobb, és hatékonyabb, mint egy bonyolult, valósághűen kialakított asztal.
És ami a legeslegfontosabb: hogy mindkét válfajnál a tulajdonos boldog, és nagy örömét leli a művében, és a lényeg az ez.
Az itthoni terepasztal állomány döntő hányada valamelyik fenti ok miatt ebbe a kategóriába tartozik, amivel meglátásunk szerint semmilyen probléma nincsen.
A német nyelvterületen, ahol nem negatív értelemben vett (vagy szitok?) szóként jelenik meg a Spielanlage fogalma, az építők büszkén merik vállalni műveiket. Ha valaki beírja akár a Google-be a méretarány jelölését és a Spielanlage szót, rengeteg találatot kaphat.
A legfontosabb, hogy attól, hogy valaki egy játékasztalt épít, még ugyanolyan megbecsülést érdemel, mint egy hasonlóan kidolgozott élethű asztal építője. Becsüljük meg egymást!

Egy nagyon funkcionális, jó paraméterekkel rendelkező N-es Spielanlage.
(A felvétel forrása: Stummis Modellbahnforum - feltöltő: Elektroveteran)

Ahogy említettük egy játékasztal is lehet viszonylag részletesen kidolgozott. Ez az asztal például a normál nyomtávon szokatlan szűk íves pályageometria, illetve a környezet nem kellő autentikussága okán sorolódik ebbe a kategóriába.
(A felvétel forrása: Modellbahnzentrum)

A német nyelvterületeken leginkább a Märklin rendszerű játékasztalok vannak elterjedve.
(A felvétel forrása: Stummis Modellbahnforum - feltöltő: oxygene)

Mint láthatjuk is a minket körülvevő modellvasúti létesítmények világa igen sokszínű és változatos. Reméljük, hogy cikkünkből sok kérdésre választ kaptatok.

Ha érdekesnek találtátok a cikkünket, és még nem lájkoltátok facebook oldalunkat, akkor azt az alábbi logóra történő kattintás után megtehetitek:

Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerző felvételei!