A PIKO - 4. rész
2021. március 20. írta: Földesi Gergely

A PIKO - 4. rész

A PIKO virágkora

piko_4.jpg

Kedves Olvasóink!

Az elmúlt időszakban a magyar piacon sok reakciót váltott ki a Piko újdonságkatalógusa, hiszen a cég történetében először fordult elő olyan, hogy egy kifejezetten magyar formaújdonsággal álljanak ki a nagyközönség elé, mely nem más, mint a Ganz-MÁVAG VM14-es gyári típusjelű villamosmozdonya, vagy közismertebb (bece)nevén a Szili!
Ennek kapcsán az interneten számos platformon tárgyalták, találgatták a gép várható paramétereit, valamint a Szemle szerkesztőinek baráti körében is számtalanszor került a témák közé ez az újdonság. Az egyik ilyen beszélgetés során merült fel az is, hogy a Piko név még sok ember fejében mindig - egyébként nagyon hibásan - az NDK-s termékekkel, vagy a Hobby Taurus-szal egyenlő, holott a gyártó régen túlhaladta már azt a szintet, valamint, hogy ezekben a posztokban több (néha jelentős) tárgyi tévedést is felfedeztek, ezért fontos lenne az, hogy készüljön egy olyan tartalom, ami ezt a "bizonytalanságot" hivatott tényszerű információkkal feloldani.
Ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy a témában egy 4 részes cikksorozatot jelentetünk meg, amivel az a célunk, hogy szemléltessük, hogy a gyártó milyen fejlődésen ment át a több, mint 7 évtizedes fennállása alatt, illetve, hogy bemutassuk azt, hogy milyen helyet foglal el a mai piacon.
A sorozat elején fontos leszögezni, hogy egyfelől nem célunk belemenni a V43-asra vonatkozó találgatásokba, és a cikksorozat a gyártót általánosan fogja tárgyalni, másfelől - a későbbi félreértések, viták elkerülése végett - hogy ezekben a cikkekben kizárólag a cég gerincét már 7 évtizede meghatározó H0-s (1:87-es méretarányú) építési nagysággal fogunk foglalkozni, a többi - a cég által hosszabb-rövidebb ideje gyártott - méretarányt nem, vagy csak említésszerűen érintjük, aminek egyetlen oka az, hogy igazán átfogó képet a gyártás és a konstrukciók fejlődéséről ezen az építési nagyságon át kaphat az Olvasó.
A folyamat bemutatása során egy vonalat követünk, melyről igyekszünk a lehető legkevésbé letérni - a könnyebb áttekinthetőség és a behatárolható terjedelem okán - így főként a villamosmozdonyokat fogjuk tárgyalni a sorozatban, és általuk mutatjuk be a gyártó fejlődését, azonban ez nem jeleneti azt, hogy a dízel-, valamint a gőzmozdonyok és a vontatott járművek terén ne lennénk tisztában a párhuzamosan futó és hasonló eredményeket hozó fejlődéssel.
A cikkek tartalmát elsősorban szakértői, üzemeltetői vélemények, tapasztalatok alapján fogjuk felépíteni, hogy minél teljesebb és objektívebb információkkal szolgálhassunk az érdeklődőknek a gyártóról és annak termékeiről.

Mint ahogy azt már említettük, sorozatunk célja, hogy átfogó képet nyújtsunk a német gyártó fejlődéséről, melyet a 4 rész kronológiailag szisztematikus felépítése tesz lehetővé, így amennyiben nem olvasta a sorozat előző (3.) részét, akkor azt ide kattintva megteheti.

A sorozat 4. - immáron befejező - részében a virágkorba kalauzoljuk el az olvasókat, és elhelyezzük a gyártót jelen állapotában a piaci szereplők között. 

Az előző részt a Vectron típuscsalád feljavításánál fejeztük be, így sorozatunkat innen folytatjuk most.
A Vectron ráncfelvarrása már igen látványos eredménnyel járt, azonban a mozdony formai jegyeit is érték kritikák, illetve bizonyos részletei továbbra is elmaradtak a konkurenciától (ROCO) és a régi megoldásokat követték.
A ma ismert és mértékadó Expert kivitelt első egyértelmű lépcsőfokát a gyártó TRAXX 3-as konstrukciója prezentálta.
Ez a mozdony már örökölte a Vectron nyomán kifejlesztett tetőberendezéseket, a keréktárcsák is már az új kivitelnek feleltek meg, valamint a járműszekrény részleteinek megoldásai is itt szakadtak el először látványosan a korábbi megoldásoktól, vagyis azt mondhatjuk, hogy a Piko ekkor (2014-ben) lépett arra az ösvényre mely a virágkor kezdete volt számára. (A TRAXX 3 és a Vectron körülbelül egy időben jelent meg.)

piko_veg_traxx3.JPGA TRAXX 3 esetében már egy teljesen más gondolkodásmód érvényesült a fejlesztés, kivitelezés során. Erről a konstrukcióról már gyakorlatilag teljesen eltűntek a felöntött részletek (illetve ami megmaradt, az sokkal precízebb és finomabb kialakítású lett), a dolgok túlnyomó részét már egyedi alkatrészek felszerelésével jelenítették meg, a tető is az új filigrán kivitelben készült.

A TRAXX 3-ast követően sorra jelentek meg az érdekesebbnél érdekesebb sorozatok, melyeken egyre jobban látszott a finomodás folyamata. A német vonalon a DR Br 243/DB Br 143-as "Trabant"-okat nevezhetjük a következő lépcsőnek 2016-ban, amit 2017-ben már DB Br 111-es sorozat követett.
Ezen a szálon ez utóbbi típuscsalád lett az, mely már bátran mondhatjuk, hogy teljes mértékben elszakadt a korábbi megoldásoktól. Itt eltűntek a felöntött részletek már teljesen a homlokfalról is (pl. ablaktörlők), valamint olyan elektronikai megoldásokkal szerelték fel a mozdonyt, mely ebben az időben kezdett a gyártónál előtérbe kerülni, így a gép kétoldali vezetőállás, géptér és célállomás kijelző világítást is kapott a hagyományos fényfunkciók mellett.

PIKO H0 DB 111 12A 111-es sorozattal részletesen foglalkoztunk egy külön cikk formájában már a korábbiakban is, mely ide kattintva olvasható

A mozdonyok műszaki tartalmára sem lehetett immáron panasz, a gépek futása finom és egyenletes lett, a konkurenciával egy szintre emelkedett, azonban továbbra is megmaradt a hajtás egyszerű, ám megbízható kivitele, mellyel az üzemeltetés egyszerűsége sem veszett el.
További előny volt, hogy ezekhez a kiadásokhoz egy rendkívül kedvező ár párosult, mely a konkurensekhez képest rendkívül jó ár-érték arányt is magában foglalt.

Ha összegezzük az eddig olvasottakat, akkor jól kirajzolódik, hogy 2017/2018 környékére már egyértelműen egy erős változás tanúi lehettek azok, akik a gyártó munkásságát folyamatosan figyelték, hiszen a Classic termékek fejlesztése ekkorra láthatóan már megtorpant/megállt, azonban a középkategóriásnak megcélzott Expert irányvonal termékeiben megfigyelhető lett egy új, határozottan előremutató irány.
Mint ahogy azt a Classic széria tárgyalása során már említettük, a cél akkoriban még az volt, hogy olyan termékekkel rukkoljanak elő, melyeket más gyártó palettája nem tartalmaz, így törve be a modell kategória résein az adott a piaci szegmensre, illetve a populárisabb típusok esetében pedig a játékkategória lefedése került a középpontba.
Ez az irány láthatóan megváltozott az említett időszakban, ugyanis egyfajta piaci versenyre való törekvés jelei váltak láthatóvá a kiadásokkal: A fent tárgyalt - és Németországban igen népszerű - 111-es például már a '70-es évek 2. felétől elérhető volt a konkurens ROCO-tól, a Br 143/243 pedig a '90-es évek 1. felében került az - akkor még - osztrák gyártó kínálatába. Nem csak a német, hanem az osztrák irányba is történt ekkoriban már mozgolódás, így jelent meg ebben az időszakban a 1010/1110-es és a 1041-es ÖBB sorozatok kicsinyített mása is a német gyártótól.
A 1010/1110-es sorozat viszonylag kevés vizet zavart, bár tény, hogy a ROCO is ekkortájt hozta ki a ráncfelvarrt kiadását, és a típus amúgy sem tartozott a konkurencia fő csapásirányába; azonban a 1041-es szinte egy időben érkezett meg a két gyártótól - mindkettőtől, mint formaújdonság - amiből érezhető volt már egyfajta versenyre való törekvés, azonban a 1041-es is még inkább egy mellékszál volt, nem foglalt el sem a konkurencia, sem a vasút szerelmesei (és a gyűjtők) között igazán komoly, kiemelt helyet. Ezen kívül e modellek esetében a kivitel valósághűsége és a formai jegyek, bizonyos kialakítások tekintetében is több kifogás volt a gyűjtői oldalról.

piko_obb_1041.pngA PIKO osztrák nyitásának első fecskéi között ott volt a 1041-es sorozata.
(A felvétel forrása: PIKO Spielwaren GmbH)

Az osztrák kiadásokat kicsit megszakítva - de még nem lezárva (!) - térjünk vissza most a párhuzamosan futó német vonalon történő mozgásokra.

A két feljebb említett német gép (DB 111, DB 143/DR 243) - az eddig ismertetett osztrákokkal szemben - már teljesen más téma volt, hiszen itt két rettentően közkedvelt, abszolút mind a konkurenciánál, mind pedig a vasútbarátok és gyűjtők körében meghatározó típusról volt szó, ami komoly piacot jelentett.
Ez a verseny irányába mozduló politika is jól mutatta, hogy a fejlődés már elérte azt a szintet - a Classic sorozat esetében majdnem 2 évtizeddel korábban lefektetett elvek után (ld. a sorozat 2. cikkét) - hogy már képesek lettek a konstrukciók komoly konkurenciát teremteni a többi nagy gyártó hasonló kategóriába eső termékével szemben, és a Piko-nak nem volt mitől félnie már!

PIKO H0 DB 111 00A DB 111-es már egyértelműen mutatta a cég piaci versenyre való törekvéseit, és méltó konkurense lett a ROCO alapmodelljének, a gyakorlatban meg is előzte azt.

A német piac terén még feltétlenül meg kell említeni a gyártó 2019-ben - formaújdonságként - kiadott ICE 4-es szerelvényét is, mely több szempontból is érdekes a Piko fejlődésének tárgyalásában.
Maga a kiadás eléggé egyedülálló kategóriájában, ugyanis nem sok hossztorzítatlan, modell kategóriás (részletesen kidolgozott) ICE kiadás készült a H0-s építési nagyságban a motorvonatok eddigi bő 3 évtizedes pályafutása alatt. (Ez valahol érthető, hiszen például egy 2 motor és 12 betétkocsiból álló ICE 1-es normál kicsinyítésben 4,11 méter hosszú lenne a terepasztalon, aminek üzemeltetését igen kevés modellező tehetné meg a korlátozott hely miatt. - a Szerk.)
A Piko mindezek ellenére nagyot mert álmodni, és az ICE 4-es sorozat 12 részből álló K3s altípusát (is) elkészítette hossztorzítatlan kivitelben. Ez a döntés azért is volt meghatározó, mivel a tervek szerint ez a sorozat volt hivatott a már koros ICE 1-esek feladatkörét is átvenni, vagyis megjelenésé a nemzetközi színtéren (pl. Svájc) is egyértelmű volt, ami a potenciális vásárlói kört, és így a megtérülést is növelte.
A kiadás megjelenésekor a kinézet terén semmilyen ok nem lehetett a panaszra, hiszen a gyártónak egy olyan modellt sikerült letenni az asztalra - a saját és sokak véleménye szerint – a valóságban nem túl esztétikus formavilágú szerelvényből, ahol a modell szépsége abszolút felülírta az igazi formával szemben támasztott kritikákat.

A gyártó bemutatóvideóján jól megcsodálhatóak a szerelvény részletei és tulajdonságai is.
(A felvétel forrása: A PIKO Spielwaren GmbH YouTube csatornája)

Ami a gyűjtők körében mégis ellenérzést váltott ki a műszaki kialakítás terén, az egyértelműen a kétmotoros hajtáskivitel volt, ami a hazai kollégák között is téma volt, mivel ezzel kapcsolatban sok negatív tapasztalat ért már sokakat (ld. pl. a Liliput FLIRT-ek kálváriáját).
Egy svájci gyűjtő, modellező kolléga a megjelenése óta üzemeltet egy ilyen szerelvényt egy épülő asztalon, így sikerült szűk 1,5 évvel a szerelvény kiadása után üzemeltetési tapasztalatokat szereznünk a megoldás működőképességéről.

A határadatokat illetően fontos tudni, hogy az asztal legnagyobb emelkedése 34 ezrelék, de jellemzően a 26 és 29 ezrelék közötti emelkedés jellemző a pályára.
Ezen a pályán az első szervizelésig - mely körülbelül 1 hónapja történt, és amire nem műszaki hiba miatt került sor – valamivel több, mint 820 órát üzemelt a terepasztal vezérlőrendszere szerint a 12 kocsis szerelvény. A vonat tisztítása során semmilyen rendellenesség nem volt tapasztalható a hajtásláncban: a motorok, és a többi hajtáselem is rendben voltak, nem szorultak cserére, egyedül az áramszedőlemezek lettek cserélve, azok is leginkább csak elővigyázatosságból.
Összehasonlításként a ROCO Velaro D-je ugyanezen a pályán már több éve üzemel, és annak ellenére, hogy rövidebb szerelvényről van szó már a 2. motor van benne (ami a gyakorlatban már a 3., de az 1. egyébként feltehetően gyártási hibás volt, mert mindössze szűk 3 üzemórát működött (garanciálisan cserélte a gyártó), tehát mondhatjuk a 2.-nak), és ottléte alatt valamivel több, mint 2000 órát működött eddig, valamint a hajtáselemekben is kellett a kopások miatt több cserét is végrehajtani a megelőző karbantartásokkor.
A kolléga hozzáteszi ugyanakkor azt is, hogy tapasztalatai szerint ezen a pályán a Velaro eredménye sem rossz egyáltalán, de a Piko termékében nagyon pozitívan csalódott, és a megoldást kiforrottnak találta.

Az ICE 4-es is egy kitűnő példa az új dolgok felé történő nyitásra, valamint a technika fejlődésére is a gyártónál.

Megfelelő környezetben még szemet gyönyörködtetőbb az összkép, amit a gyártó gyári fotója is jól példáz.
(A felvétel forrása: PIKO Spielwaren GmbH)

Mindezekkel párhuzamosan zajlott egy másik folyamat is - melyet szintén meg kell ismernünk ahhoz, hogy a gyártó új szemléletmódját megértsük - ez a tevékenység pedig nem volt más, mint a piac (jelentős) kibővítésére való törekvés. Ez két részből tevődött össze:
Az egyik az olyan piacok felé történő nyitásra összpontosított, melyek akkor még nem tartoztak más nagy, konkurens gyártó egyértelmű érdekszférájába sem, ellentétben például az eddig tárgyalt Ausztriával és Németországgal. Egy ilyen új piac vitathatatlan előnye, hogy számtalan lehetőséget kínál formaújdonságok kiadására.
Az első ilyen terület a lengyel lett. Ez egy rendkívül jó választás volt, hiszen egy évtizedek óta tartósan 38 millió fő körül mozgó lélekszámú országról beszélünk, melyben ezáltal potenciálisan nagyobb a vasútmodellezéssel foglalkozók száma, ráadásul a tipikus járműállomány lefedése sem történt meg volumenben a korábbiakban, ugyanis a nagy gyártók többsége alapjaiban csak a festési variánsokra szorítkozott, kifejezett "belföldi" formaújdonságok gyakorlatilag nem jelentek meg.

A lengyel piac további előnye volt, hogy az ország nagy méretéből adódóan kiterjedt vasúti hálózattal rendelkezik, amin az egyes típusokból sokszor igen nagy darabszám fut (bizonyos sorozatokból ez akár az ezer darabot is meghaladja (pl. ET22, SM42)), így számos - kisebb-nagyobb mértékben különböző (forma, festés) - variáns készíthető az egyes sorozatokból, ami szintén megtérülővé tette a német gyártó számára a formaújdonságokba történő befektetést.

piko_pkp_eu07.pngAz EU07-es volt az első kifejezetten lengyel formaújdonság.
(A felvétel forrása: A brit Hattons szaküzlet weboldala)

Az ebbe az irányba történő nyitás nyomán először 2015-ben az EU07-es sorozat született meg, mely a magyar Szilinek felel meg az országban, így ennek megfelelően a lengyelek egyik legnépszerűbb villamosmozdonyáról beszélhettünk. A népszerűség, valamint a magas minőségre való törekvés aposztrofálta a cég számára a sikert, ami nem is maradt el, és az újdonságok azóta nyugodtan mondhatjuk, hogy "egymásnak adják a kilincset", mind a vontató, mind pedig a vontatott járművek terén.
Az egyértelmű siker másik ékes bizonyítéka, hogy a gyártó az EU07-es megalkotásával egy időben megalapította saját lengyel divízióját/leányvállalatát, a PIKO Polska sp. z o.o.-t. Ezzel a lépéssel egyértelművé vált, hogy a piaccal komolyan és hosszútávon számol a továbbiakban.

A másik irányvonal elsőre igen meglepőnek tűnhet, ugyanis az előzővel párhuzamosan olyan piacok megszerzésére is elindult egy folyamat, melyeket nagy mértékben lefedett már addigra a konkurencia, illetve ahol a Piko - az eltérő vásárlói igények miatt - korábban nem tudod magának igazán hatalmas szeletet vágni a piac tortájából.
E vonal ékes példája lett az általunk oly sokszor emlegetett Svájc.

Aki svájci témával foglalkozik, az tudhatja, hogy ott a modellezők, gyűjtők igényszintje igen magas, és a fizetőképes kereslethez így nagy elvárások társulnak. (Előfordult olyan, hogy komplett sorozatot küldtek vissza a gyártónak, mivel nem találták megfelelőnek azt, amit a cég kénytelen volt kijavítani! - a Szerk.)
A cég korábban is jelen volt a Hobby és az Expert kategóriák korábbi kiviteleivel ezen a piacon, azonban szerettek volna a komoly gyűjtői körök felé is nyitni, ehhez azonban egyértelműen formaújdonságokra volt szükség.

Az első komoly formaújdonság - úgyis mondhatjuk, hogy a 'pilot project' - az SBB Ae 4/7-es sorozata lett.
Ez több szempontból is kitűnő választás volt:
- Először is a sorozatból a konkurencia nem készített a piacot nagy mértékben lefedő kiadást (nagy volumenben, sorozatban gyártott modell idáig csak a Liliput kezei közül került ki, ráadásul az is évtizedekkel korábban), mely által elkerülhető volt a hasonlítgatás a konkurens termékekkel, valamint a piacon egy lyukat tudtak befoltozni (ld. a Classic sorozat törekvéseit, amivel ez egybevág);
- másodszor az igény igen nagy volt a sorozatra, hiszen korának egyik legnagyobb számban gyártott svájci villanymozdonyáról volt szó;
- harmadrészt pedig több formai kivitel is készíthető volt a típusból, mely javított a megtérülési lehetőségeken is.

A kész modell végül 2017-ben kerülhetett a svájci boltok polcaira, mint kizárólagos svájci különkiadás.

piko_ae_4_7.jpgAz első nagy svájci formaújdonság az Ae 4/7-es sorozat lett, mely azóta is csak kizárólagos svájci különkiadás kategóriában kapható.
(A felvétel forrása: PIKO Spielwaren GmbH)

A svájci piacon a kiadás sikere nem maradt el, a kimagaslóan legszebb kivitelű, jó műszaki kialakítású, nagy volumenben, sorozatban gyártott kiadás meghozta a hozzá fűzött reményeket, így hasonlóan a lengyel EU07-eshez és annak hatásához azon a piacon, itt is sorra jelentek meg az újabb és újabb formaújdonságok, kiadások.
A következő lépcsőt a - hasábjainkon korábban már bemutatott és számtalanszor hivatkozott -  RBe 4/4 / RBe 540-es SBB motorkocsik jelentették, melyek szintén rendelkeztek azokkal az előnyökkel, melyeket az Ae 4/7-es sorozat is magáénak mondhatott, így ebből is egymást követték a különböző korszakú, formájú és festésben eltérő változatok, azonban ezekből bizonyosak már nem csak Svájcon belül voltak elérhetőek a gyűjtők számára.
Az első motorkocsik szettben jelentek meg a korszakban, formában és festésben hozzájuk tartozó vezérlőkocsikkal, amit szűk 1 évvel későbbi időponttól folyamatosan követtek a szerelvényekben közlekedő Einheitswagen-ek is.

_mg_9816.JPGAz RBe 540-es motorkocsikról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mai napig a PIKO egyik csúcstermékét tisztelhetjük bennük. Ezen az impozáns környezetben készült felvételen az NPZ változat látható, mely eddig csak Svájcban jelent meg.
(Fotó: Soós András)

A svájci piac egy igen jól lefedett téma mind európai, de világviszonylatban is, így a palettán csak korlátozott számú lefedetlen, ám népszerű (ezáltal könnyen és gyorsan megtérülő) "lyuk" található, így az Ae 4/7-esek és az RBe motorvonatok sikere után, akik ezt a kategóriát testesítették meg - csakúgy, mint korábban is - már tovább evezett a gyártó, és a konkurensek palettájáról már jól ismert típusokba fogott bele:
Az első ilyen kiadás az SBB Re 4/4 I-es villamosmozdonya lett, melyet a konkurens Märklin és TRIX már a Piko modell megjelenésekor több, mint 1 évtizede tartott palettáján. (Itt az új (2006/2008-tól jelenlévő) kiadásról beszélünk, mivel a Märklin az '50-es években is készített egy kiadást a sorozatból, azonban azt nem nevezhetjük életkorából adódóan releváns konkurenciának. - a Szerk.)

piko_re_4_4_i.jpgA népszerű SBB Re 4/4 I sorozat már egyértelműen a piaci versenyre való törekvés irányvonalát fejezte ki. Az elkészült modell igazán méltó ellenfele lett a konkurens(ek)nek, mivel kinézetben és technikai színvonalban is egy magasabb szintet képviselt.
(A felvétel forrása: PIKO Spielwaren GmbH)

A piac számára a gyártó utolsó - már hivatalosan bejelentett - formaújdonsága jelenleg a Gotthardbahn-ról már jól ismert, legendás SBB Ae 6/6-os sorozat, mely a svájciak talán 2. legkedveltebb típusa (a Ce 6/8 II/III-as Krokodilok után).
Ezen okból a típus igen kiemelt helyen szerepel több konkurens palettáján: A Märklin már a '70-es, a ROCO pedig a 80'-as évek közepétől készíti a sorozatot H0-s építési nagyságban, valamint a hazai HAG palettáján is megtalálható a típus 1:87-es méretarányban, ráadásul a német gyártó rögtön kétféle fő formai kivitel elkészítését jelentette be, melyek számos festési variánsnak szolgálhatnak alapul, valamint kisebb átalakításokkal lehetőséget nyitnak több korszak formailag helyes kinézetű mozdonyának elkészítésére, melyre a többi gyártó nem fordított korábban figyelmet.

piko_ae_6_6.pngA svájciak új exkluzív modellje az Ae 6/6-os sorozat alacsony pályaszámú gépeinek megfelelő formaváltozata lesz, ami a prototípus 11401-es pályaszámot fogja viselni, kivitelét tekintve pedig az 1970-es évekbeli állapotot fogja tükrözni. (Ez a pályaszám kisebb formai eltérésekkel, amik az idők során történtek rajta, a mai napig létezik és az SBB Historic tulajdonában áll, jelenleg pedig a németországi Horb-ban található vasúti múzeumnak van tartósan kölcsönadva, mint kiállítása tárgy.)
(A felvétel forrása: A PIKO Spielwaren GmbH YouTube csatornája)

Ezen felül bejelentették a magas pályaszámú mozdonyok fő formai változatát is, mely előreláthatólag szintén az év folyamán kerülhet a boltok polcaira. Ez a verzió azért is érdekes, mert a feljebb említett - jelentős volumenben gyártó - konkurensek eddig csak ez utóbbi változatot készítették. (Az alacsony pályaszámú gépeket is - helytelenül - arra az alapra készítették el.)

A kiadások terén a cikk ezen pontján térjünk vissza még a feljebb félbehagyott osztrák piac elemzésére.
Mint az az eddig tárgyaltakból kiderül, az osztrák témák esetében nem történt olyan komoly piaci versenyre utaló törekvés, mint akár a német, akár a svájci piac esetében.
Ez a helyzet 2019-ben változott meg, ugyanis a gyártó bejelentette az ÖBB 1044/1144 sorozatú mozdonyainak kiadását - mint formaújdonságot - mely egyfelől legjelentősebb konkurens - a ROCO - egyik legrégebbi és legsikeresebb terméke, mely jövőre 4,5 évtizede (!) erősíti a cég palettáját, amely időszak alatt számtalan változatban és festésben jelent meg, és amely típus az osztrákok legkedveltebbjei közé tartozik, így a gyűjtők körében is nagy érdeklődésre tart számot.

A modell körül kialakult helyzet rendkívül érdekes volt:
A 2020-as katalógusban egy IV. korszakos, Schachbrett (magyarul sakktábla) festésű variánst harangozott be a cég a IV. negyedév végére. Ez a döntés azért is volt furcsa, mivel itt egy kísérleti festésű sorozatról volt ezáltal szó, melyből mindösszesen 5 db létezett ebben a formában. (Kizárólag a 201, 202, 203 pályaszámú, valamint a súlyos baleset után, ezek gyártásával egy időben újjáépített 092 és 117 kapta meg ezt a festést, amit utóbbi 2 mai napig magán visel.)
Ezt látva a ROCO - nagyon rövid idő elteltével - fel is vette saját palettájára ugyanezt a - talán legkevésbé népszerű - kivitelt, pályaszámnak pedig azt választotta, ami a Piko katalógusában szereplő igazi mozdonyról készült képen volt (201), amiből egyértelmű volt a cél: felvenni a kesztyűt a konkurenciával szemben.
A modell megjelenését is úgy időzítették, hogy az pár hónappal megelőzze a formaújdonságot.

piko_1044_2020.pngA Piko 2020-as H0 katalógusának 96. oldalán ez a kép szerepelt az igazi mozdonyról.

A lépés abszolút érthető és logikus volt, hiszen a ROCO-nak a modell rendelkezésére állt már, csupán a kérdéses festésben kellett legyártania, és ráadásul abban sem volt semmi szokatlan érezhető, hogy eleinte nem egy népszerű festést tervez a konkurencia kihozni, mivel erre számos példa volt már korábban is, hogy a kevésbé népszerűtől a népszerűbb festések, kivitelek felé haladtak.
Ezzel a mozdulattal gyakorlatilag egy elég komoly kihívást tudtak állítani a Piko elé a piac korábban történő "leterítésével" a 201-esből.

A következő hónapokat hosszas csend követte, az év utolsó szakaszában mutatta be a német gyártó a formaújdonságok között egy YouTube videóban a gépet, először csak részben, majd később egészben, még festetlenül, a kiadás tehát láthatóan csúszott, mely még jobban a ROCO malmára hajtotta így a vizet, ám 2021. februárjában meglepő (Vagy nem annyira meglepő? Ezt döntse el mindenki maga a cikk végén. - a Szerk.) fordulat következett: A Piko bejelentette, hogy az első kiadott mozdony mégsem a 2020-as katalógusban szereplő lesz, hanem kapásból a ROCO új szerszámával még kiadásra nem került, és az osztrák vasútbarátok által egyik legjobban kedvelt LZB sávos, Valousek festést adja ki, az  V. korszakos állapotnak megfelelően, mindezt 1,5 hónapon belül, mellyel a korai lereagálás esélyét sem adta meg a konkurenciának.
Ez a modell várhatóan a cikk megjelentését követő napokban vagy hetekben kerül a boltok polcaira, amit szerkesztőségünk tagjai, valamint a hozzánk kapcsolódó baráti kör is már kíváncsian vár, hogy összehasonlíthassuk azt a vetélytárssal és az igazi mozdonnyal is, de erre még várnunk kell.

Az osztrák vasútbarátok körében Wolfgang Valousek festési és formatervei igen fontos és kedves helyet foglalnak el, gondoljunk csak a Brennerlok-Sisi-1012 triumvirátusra.
(A felvételek forrása: PIKO Spielwaren GmbH)

E 3 példán át - amit még feltehetően számos követhetne - ha összegezni akarjuk a látottakat az itt feljebb ismertetett piacok tapasztalataiból, akkor kirajzolódik egy nagyon egyértelmű és tudatos, átgondolt, és a szakmai és gazdasági elveket messzemenően szem előtt tartó gondolkodásmód, amihez egy kiváló üzleti érzék is párosul.
Ezt tömören úgy lehetne megfogalmazni, hogy taktikailag eleinte kisebb jelentőségű vagy/és kiaknázatlan lehetőségeket keresnek, amivel megjelennek az adott piacon, majd pedig olyan típusok felé megy a gondolkodás, majd a megvalósítás, melyekkel komoly konkurenciát képesek teremteni az addigi kiadásokkal szemben, melyek már volumenben, és presztízsben is az adott konkurens számára nagy jelentőséggel bírnak.
Mindehhez párosul az, hogy a technikai fejlődés a cég életében - főleg utolsó szűk 1 évtizedben - igen jelentős volt.
Ezt nagyon egyszerűen lehet szemléltetni a következő fotók alapján:

piko_veg_2.JPGpiko_veg_1.JPG

Ezen a képen kis híján 4,5 évtized termékei láthatóak, amikkel szemléltethető a fejlődés, figyelembe véve az eddigi cikkek tartalmát is. (Jobbról balra haladva:)
1. A Gorilla 1978-ban - tehát még bőven az NDK fennállásának idején - került a boltok polcaira, műszaki megoldásai, megbízhatósága és kinézete jelentősen elmaradt a nyugaton lévő vetélytársakétól a korban, annak ellenére is, hogy itt igazi versenyhelyzet még nem állt fenn.
2. A Knödelpresse-k már a falomlás utáni időkben (a '90-es évek végén), mint Classic szériás termékek készültek. Ezek kinézete és műszaki kivitele sem volt összehasonlítható már az NDK-s idők termékeivel, azonban még műszaki oldalról rendelkeztek gyerekbetegségekkel, melyek miatt - már sokkal kisebb mértékben - elmaradtak a konkurensektől.
3-4. Az új évezred rögtön egy új irányvonalat is hozott a gyártó életében - mely szerves része lett a látott fejlődésnek - ami a Hobby szériát megjelenését jelentette, amellyel a Piko nagy tömegekhez lett képes eljutni, kedvező áron. Ezek a konstrukciók már egy egyszerű, de nagyon strapabíró hajtást kaptak, azonban - a kategória céljának megfelelően - kinézetük egyszerűsítésre került. Az első típusok között volt a SIEMENS ES 64 U2 sorozata - vagy itthon ismert nevén a Taurus - amit később követett az ES 64 F4-es széria, mely a valóságban szintén a neves német vasúti gyártó terméke volt.
5-6. Az Expert széria megjelenése egy arany középútnak indult, mely a Hobby és Classic közötti terület kitöltését célozta meg eredetileg. Ezen mozdonyok már a Hobby széria hajtásának tapasztalatai alapján készültek műszakilag, kinézetre pedig folyamatosan fejlődtek, egyre részletesebbek lettek. A TRAXX 3-asok és a Vectron közel 1 időben jelentek meg. Utóbbi sok megoldásában még igen közel állt a Hobby kategóriához, így később ráncfelvarrást kapott, előbbi azonban már a kezdetektől egy más utat mutatott, mely az új fejlesztési irány előtt állt.
7-8. Az Expert széria irányvonala - körülbelül 2017-től - már egyértelműen a gyűjtői kategória felé mutatott. A DB 111-es villamosmozdonya, már nem csupán konkurencia volt - pl. a ROCO-nak - hanem a gyakorlatban már azt technikailag és kinézetben is képes lett meghaladni. Ez az új kidolgozottsági és minőségi szint egészen új, addig nem a fősodorban lévő piacok előtt is megnyitotta az utat, mellyel a gyártó élt is. Az RBe motorvonatcsalád (jobbról az utolsó) a mai napig a gyártó egyik etalon terméke.

piko_veg_3.JPGNDK-s, Classic és Hobby kiadások egymás között.
piko_veg_4.JPGAz új generáció tagjai már az Expert szériát képviselik.

Az összegzésben szeretnék két kérdésről beszélni.

Az első, hogy hogy is néz ki most a cég palettája.

Jelenleg a gyártó 4 fő termékcsaláddal rendelkezik:
- MyTrain - Kifejezetten gyerekjáték kategória, mely nagy mértékben megidézi az NDK-s Junior szetteket.

- Hobby - Játék és hobbi kategóriába sorolható megbízható, strapabíró, egyszerűsített kinézetű konstrukciók, kiváló ár-érték aránnyal, azok számára akik a játékot részesítik előnyben, vagy akik a hobbi terveznek belépni.

- Expert - Eredetileg a gyűjtői és a játék kategória közötti mezsgyére szánt termékcsalád, melynek fejlődése végül a gyűjtői kategória felé húzta el azt, azzal a kikötéssel, hogy a régebbi konstrukciók kivitele (pl. TRAXX 2) még közelebb áll a Hobby irányvonalhoz, mint az igazi gyűjtői kategóriához. (Saját meglátásunk, hogy feltehetően a jövőben ennek a feloldására fog történni egy - feltehetően a szérián belüli - szétválás, amire az új Expert plus megnevezés megjelenése is már halványan enged következtetni, mely kategóriában jelenleg digitális, hangos, extrákkal (digitális kupplung) szerelt mozdonyok vannak. - a Szerk.)

- Classic nostalgie - Az egykori Classic termékcsalád új megnevezése, melyből egyértelműen kiderül, hogy az NDK idők nyomán/után fejlesztett konstrukciók gyűjtésére fog szolgálni - kvázi mint egy retró irányzat - azonban a gyártó már nem tervez vele komoly fejlesztéseket, hanem helyét az Expert széria új termékei veszik át a gyűjtői kategóriában. (Évek óta nem volt semmilyen komoly megjelenés, formaújdonság már ezen a vonalon.) 

Szokatlan módon a második dolog, amiről írni szerettem volna, azok a személyes benyomásaink/benyomásaim, amik szubjektívek, de mégis az itt felsorolt objektív tényekből erednek.
Aki ismer minket - a Szemle szerkesztőit - vagy/és olvassa az oldalt, az tudhatja, hogy elkötelezettjei vagyunk a részletes és valósághű modelleknek, hiszen mindannyian a vasút szeretetét az igazi vasúton szerzett tapasztalatokkal, élményekkel - az ott látottakkal - illetve a vasúttal összefüggő munkánk nyomán szereztük, melyek alapjaiban meghatározzák látásmódunkat, gondolkodásunkat. Ennek egyik példája, hogy rengeteg L.S. Models terméket mutattunk be a hasábokon az évek során, mely szintén ezt a törekvésünket példázza.
Ha valaki 7-8 évvel ezelőtt megkérdez minket, hogy "Vennétek-e Piko terméket?", akkor azt az egyértelmű választ kapta volna tőlünk, hogy nem. 
Amikor a TRAXX 3-as megjelent, az volt az első pont, melynél már az "Egyáltalán nem lehetetlen!"-re cserélődött volna a válaszunk, a 111-es megjelenésénél pedig már az egyértelmű igen-t kapta volna a kérdező, és végül ő lett a gyűjteményemben a saját első új Piko termék.
Soós András gyűjtő barátunkkal - akit a gödöllői kiállítások szervezőjeként ismerhetnek az olvasók - sűrűn szoktunk telefonon is beszélni erről a témáról, és érdekes, hogy pont 111-es volt az a fordulópont, aminek kapcsán annak idején elkezdtünk beszélni a Piko látható pozitív változásáról a konstrukciók kivitelét illetően, és akkor (2017-ben) még még csak homályosan sejthettük, hogy pár évvel később ez mit is fog jelenteni valójában.
Az Expert széria kezdeti időszaka (kb. 2010-2014) egy nagyon erős, már jó kidolgozású játék kategória érzését hozta, ami elsősorban a kidolgozottság szintjének szólt már.
2015-től egy üstökösszerű szárnyalás indult, azonban még ekkor sem tudtuk teljes bizonyossággal azt, hogy 2017/2018-tól milyen folyamatok indulnak be, arra meg végképp nem voltunk felkészülve, hogy 2018-ban egy "elsvájciasodás" avizója éppen egy különkiadású Piko motorkocsi lesz, vagyis az általunk egyáltalán nem titkoltan talán legjobban kedvelt RBe 540-es, ami már otthon tisztán L.S. Models kocsikból álló EuroNight-ot is vontatott (ilyen a valóságban is előfordult!), és őszintén szólva nem tudtuk volna megmondani, hogy ami húzza, az egy Piko gép, annyira nem lógott ki a sorból.
Oda is eljutottunk, hogy bizony már vannak olyan típusok, amikből, ha választani kell, akkor szinte gondolkodás nélkül a Piko-t mernénk választani egy ROCO-val, de akár még egy L.S. Models-szel szemben is, és mára oda jutottunk, hogy nagy érdeklődéssel figyeljük a Piko minden lépését, rezdülését.

Ha a piacon most kellene elhelyezni, akkor minden tekintetben az élmezőnybe sorolnánk az alig 1 évtizede még a középkategóriát megtestesítő céget, mely vagy már piacvezető, vagy ha nem is az még, akkor is csupán nanométerekre áll tőle, hogy mindenkit maga mögé utasítson a nagyok közül.
Az úton, amíg eljutott idáig, eddig mindig előre menekült, és az újabb konstrukcióit már egyre kevesebb kritika éri vasútszakmai körökből, ami mindenképpen egy további jó jel. Természetesen itt sem lehet megállni, és még van helye és tere a fejlődésnek, de a gyártó nagyon jó irányba halad.
A piaci verseny mindig egy megosztó kérdés, de mi - mint részben gyűjtők - azt reméljük, hogy ez a kiélezett verseny elsősorban előnyös (húzó) hatással lesz a piac többi szereplőjére (a konkurensekre), és a sok gyártó esetében romló minőségi mutatókat képes lesz felfelé húzni, ami által az egész piac nyerhet. 

Ahogy azt a sorozatban megígértük találgatásokba nem fogunk bocsátkozni a V43-as kapcsán, amit be is tartunk, azonban a zárógondolat - a köszönetnyilvánítás előtt - mégis úgy éreztük, hogy szorosan összefügg a magyar aktualitással a cikkekben ismertetett objektív tények nyomán.
A Piko már régen nem egyenlő a Hobby Taurus-szal. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy minden esély megvan arra, hogy egy magas minőségű, több funkcióval felszerelt, élethű kinézetű, megfelelő műszaki tartalmú modell születhessen ezen a téren (is), ami nagyot lendíthet a magyar modellek készítésének hajlandóságán a továbbiakban mind a Piko, de akár más gyártók részéről is, amit majd ennek a 'pilot project'-nek a sikere dönthet el, amit már számos korábbi példa is igazolt.

Mint a részek végén jeleztük, ezúttal elsősorban nem mint szerzők, hanem mint szerkesztők voltunk jelen a cikkekben, így rendhagyó módon a sorozat utolsó részének zárásaként a Szemle szerkesztői ezúttal szeretnének köszönetet mondani a cikksorozat elkészítésében nyújtott szakmai és tárgyi segítségükért a következőknek, akik nélkül ez a sorozat nem jöhetett volna létre (ABC sorrendben):

Köszönetet mondunk tehát
- Bende Imre - szervizes szakembernek, a budapesti 478-as Vasútmodell Börze "tulajdonosának" - aki a régi NDK-s konstrukciókról látott minket el számos szakmai tapasztalattal;
- Földesi Károly - gyűjtőnek - aki saját gyűjteményéből rendelkezésünkre bocsátott több modellt a cikk elkészítéséhez segítségként;
- Grósz Balázsnak - a Miniversum technikai munkatársának - aki a kezdetektől az utolsó pillanatig vett részt az építésben és a mindennapi üzemeltetésben, és aki sok hasznos üzemeltetési tapasztalatot osztott meg a velünk a Classic, Hobby és Expert konstrukciókról;
- Horst Seeliger - gyűjtőnek, szervizes szakembernek - aki a régi konstrukciókkal szerzett tapasztalatait osztotta meg velünk;
Matthias Tschappina - modellezőnek, vasúti szakembernek, gyűjtőnek - aki az Expert konstrukciókról szerzett üzemeltetési tapasztalatait osztotta meg velünk;
- Pungor Tamás - gyűjtőnek, szervizes szakembernek - akit az olvasók jól ismerhetnek a FREMO találkozókról, és aki mind a régi, mind az új konstrukciókra vonatkozó szakmai tapasztalatait osztotta meg velünk;
- Sára Norbert - történésznek - aki a pontos gazdasági és politikai háttér ismertetésében volt segítségünkre;

és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban

- Soós András - gyűjtőnek, a Gödöllői Kiállítások megálmodójának és szervezőjének - akitől a sorozat ötlete származott, és aki számos útmutatásával, tanácsával, közbenjárásával segítette mederbe terelni ennek a 4 cikknek a létrejöttét.

Külön köszönetünket fejezzük ki a Modell & Hobby Kft.-nek, a Piko Spielwaren GmbH hazai nagykereskedőjének, aki cikkünk elkészítését különböző modellek rendelkezésre bocsátásával segítette, támogatta.

modell_and_hobby_logo.png

Amennyiben tetszett a cikkünk, és nem szeretnétek lemaradni további anyagainkról sem, akkor kövessetek minket a facebook-on is. Oldalunkat az alábbi logóra kattintva éritek el:

 

facebook_logo.jpg

Szerkesztette: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerkesztő felvételei!

A bejegyzés trackback címe:

https://vasutmodell-szemle.blog.hu/api/trackback/id/tr1316432536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P806 2021.03.26. 07:14:01

Érdekes, tartalmas, jó cikksorozat, köszönöm.

Ami miatt billentyűzetet ragadtam: a jelen (4.) részből a legfontosabbnak vélt összehasonlítás kimaradt, A Piko, illetve a Roco (és esetleg a Gützold) M62-nek a viszonya. Sokunkat érint, sokkal inkább, mint a cikkben taglalt német villanymozdonyok.
Mindenesetre, amit azzal (M62) a Piko bemutatott, nekem abszolút a remek kategória. Bárcsak minden gyártó hasonlóképpen fejlődne...

Földesi Gergely 2021.04.16. 19:51:59

@P806: Kedves P806!

Köszönjük az észrevételt! Maga a cikksorozat - ahogy azt jeleztük a bevezetőkben is - alapvetően a villamosmozdonyokra épült, mivel a témát le kellett szűkítenünk, hogy még viszonylag emészthető hosszúságú cikkeket kapjunk, ami így sem sikerült 100%-osan.
A dízelekről egy közel ilyen hosszúságú cikksorozatot lehetne készíteni, de ugyanez elmondható a cég teher- és személykocsijairól is külön-külön, vagyis mindegyik külön sorozatot érne meg.
Természetesen tisztában vagyunk ezekben a témákban is a cég haladásával és a Szergejt mi is nagy előrelépésnek tartjuk. Majd talán a későbbiekben róla is fog még szó esni a hasábokon! ;)

Üdv.:
Gergely
süti beállítások módosítása