Kedves Olvasóink!
Az elmúlt időszakban a magyar piacon sok reakciót váltott ki a Piko újdonságkatalógusa, hiszen a cég történetében először fordult elő olyan, hogy egy kifejezetten magyar formaújdonsággal álljanak ki a nagyközönség elé, mely nem más, mint a Ganz-MÁVAG VM14-es gyári típusjelű villamosmozdonya, vagy közismertebb (bece)nevén a Szili!
Ennek kapcsán az interneten számos platformon tárgyalták, találgatták a gép várható paramétereit, valamint a Szemle szerkesztőinek baráti körében is számtalanszor került a témák közé ez az újdonság. Az egyik ilyen beszélgetés során merült fel az is, hogy a Piko név még sok ember fejében mindig - egyébként nagyon hibásan - az NDK-s termékekkel, vagy a Hobby Taurus-szal egyenlő, holott a gyártó régen túlhaladta már azt a szintet, valamint, hogy ezekben a posztokban több (néha jelentős) tárgyi tévedést is felfedeztek, ezért fontos lenne az, hogy készüljön egy olyan tartalom, ami ezt a "bizonytalanságot" hivatott tényszerű információkkal feloldani.
Ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy a témában egy 4 részes cikksorozatot jelentetünk meg, amivel az a célunk, hogy szemléltessük, hogy a gyártó milyen fejlődésen ment át a több, mint 7 évtizedes fennállása alatt, illetve, hogy bemutassuk azt, hogy milyen helyet foglal el a mai piacon.
A sorozat elején fontos leszögezni, hogy egyfelől nem célunk belemenni a V43-asra vonatkozó találgatásokba, és a cikksorozat a gyártót általánosan fogja tárgyalni, másfelől - a későbbi félreértések, viták elkerülése végett - hogy ezekben a cikkekben kizárólag a cég gerincét már 7 évtizede meghatározó H0-s (1:87-es méretarányú) építési nagysággal fogunk foglalkozni, a többi - a cég által hosszabb-rövidebb ideje gyártott - méretarányt nem, vagy csak említésszerűen érintjük, aminek egyetlen oka az, hogy igazán átfogó képet a gyártás és a konstrukciók fejlődéséről ezen az építési nagyságon át kaphat az Olvasó.
A folyamat bemutatása során egy vonalat követünk, melyről igyekszünk a lehető legkevésbé letérni - a könnyebb áttekinthetőség és a behatárolható terjedelem okán - így főként a villamosmozdonyokat fogjuk tárgyalni a sorozatban, és általuk mutatjuk be a gyártó fejlődését, azonban ez nem jeleneti azt, hogy a dízel-, valamint a gőzmozdonyok és a vontatott járművek terén ne lennénk tisztában a párhuzamosan futó és hasonló eredményeket hozó fejlődéssel.
A cikkek tartalmát elsősorban szakértői, üzemeltetői vélemények, tapasztalatok alapján fogjuk felépíteni, hogy minél teljesebb és objektívebb információkkal szolgálhassunk az érdeklődőknek a gyártóról és annak termékeiről.
Mint ahogy azt már említettük, sorozatunk célja, hogy átfogó képet nyújtsunk a német gyártó fejlődéséről, melyet a 4 rész kronológiailag szisztematikus felépítése tesz lehetővé, így amennyiben nem olvasta a sorozat előző (2.) részét, akkor azt ide kattintva megteheti.
A sorozat 3. részében az új évezred első lépéseivel, valamint a cég életét mára már alapjaiban meghatározó, ekkor létrejött termékcsaládok kialakulásával fogunk foglalkozni.
A '90-es években megújított, illetve új konstrukciók - melyeket a sorozat előző részében részletesen tárgyaltunk - már jelentős előrelépést képviseltek a rendszerváltás előtti időszak termékeihez képest, és ezekkel a konkurencia utolérése már abszolút reális távolságba került.
A legnagyobb nehézséget e modellek esetében a korban - a hasonlókonkurens termékekhez képest - magas árszínvonal jelentette, aminek gazdasági okai érthetőek, hiszen ekkor nagy arányú fejlesztést hajtott végre a gyártó saját eszközparkján is, valamint a beszerzett jobb minőségű alapanyagok, alkatrészek ára is magasabb volt a korábban megszokotthoz képest, illetve a teljesen új konstrukciók esetében még a teljes fejlesztési költség is terhelte a kasszát, hogy csak párat említsünk a racionális okokból. Ez a tényező - beleszámítva a konstrukciók már sokkal kisebb, korábban ismertetett tökéletlenségeit is - a piaci keresletet maximalizálását és ideálissá tételét nem tette lehetővé. Mivel minden gazdálkodószervezet egyik alapvető célja bevételt növelni és ezáltal profitot termelni, így ez újabb lépéseket tett szükségessé a siker felé vezető úton.
A továbblépést végül a Conrad Electronic-kal történő együttműködés hozta meg 2001-ben, ugyanis új cél került a gyártó látókörébe, amikor is az elektronikai termékkel foglalkozó üzletlánc polcait egy új, H0-s méretű kínálattal tervezték feltölteni, amivel kifejezetten a belépő és a játékvasutazni vágyó célközönséget akarták megszólítani.
Ez a termékcsalád lett a mindenki által jól ismert Hobby kategória, mellyel a gyártó ügyfélköre jelentősen megnőtt.
Ennek a célnak a kiszolgálásához új, a Classic sorozattól nagy mértékben eltérő szemlélet és gondolkodás kialakítására volt szükség.
Mivel - mint korábban említettük - elsősorban a hobbiba belépők és a játékvasutazók igényeinek kielégítése volt a cél, ezért felhasználói oldalról alapvető volt a megbízhatóság, a strapabíróság, valamint a nagy tömegek számára megfizethető ár és a folyamatos rendelkezésre állás.
Ezen célok eléréséhez a Hobby kategória mozdonyai kivétel nélkül egyszerű(sített), kevés különálló alkatrészt igénylő kivitelben készültek/készülnek a mai napig.
Ez például abban nyilvánult meg, hogy a mozdonyszekrényre felöntésre kerültek az apró vagy/és sérülékeny elemek (kapaszkodók, ablaktörlők, stb.), a forgóvázak sem tartalmaztak apró, különálló elemeket, mindössze pár öntvényből álltak össze.
Ezek az intézkedések kettős előnnyel jártak: Egyfelől nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a konstrukciók minél kevésbé legyenek sérülékenyek, és a nagy és nem túl finom igénybevételt is különösebb sérülések nélkül kibírják - ami a célcsoport számára alapvető szempont volt - valamint a kevesebb alkatrész a gyártást is optimalizálta, annak költségeit csökkentette.
A mozdonyok mechanikai felépítésénél is törekedtek az egyszerű, ám strapabíró megoldásokra. Ezek a konstrukciók is (általában) ugyanazt a motorcsaládot kapták, mint a Classic sorozat tagjai, csak éppen lendítősúly nélkül, ezzel is csökkentve a költségeket, viszont a Classic sorozat sok konstrukciójával ellentétben itt már rendes kardántengelyt alkalmaztak.
Az első Hobby konstrukciók egyike az akkor még a valóságban is igen újnak számító SIEMENS ES 64 U2 - vagy itthon közismertebb nevén - a Taurus lett, melyről szinte kivétel nélkül elmondható, hogy minden H0-s építési nagysággal foglalkozó ember kezében vagy gyűjteményében megfordult már.
Jól megfigyelhető a külsőre (is) letisztult (letisztított) formavilág, mely egyfelől jelentette a sokkal kisebb sérülékenységet és a jobb strapabíróságot, valamint a költségcsökkentés terén is jelentős eredményekkel járt.
A tetőberendezéseken is egyszerűsítettek, az áramszedőket pedig jó strapabíróra konstruálták meg, ahol a kinézetet feláldozták az igénybevételeknek való jobb ellenállás oltárán.
A belső villamos felépítés is rendkívül egyszerű lett, egy kis méretű nyomtatott áramköri lap került csak a mozdonyok belsejébe, mely a kezdeti időkben még digitális előkészítést (DSS) sem tartalmazott, valamint az irányváltó világítás sem került kiépítésre a nagyon korai időszakban (kvázi direktre voltak kötve a világítást biztosító izzók a sínre - ld. az legelső Taurus-okat), melyek mind a két irányban egységesen, mind a két oldalon egyszerre világítottak, így értelemszerűn zárfény sem volt a mozdonyokban. (Az irányváltó világítás esetét egyébként azért tartjuk nagyon érdekesnek, mert a 2 db dióda, valamint annak beszerelése elvben filléres tétel. Persze tény, hogy a gyártónak itt több tízezres, százezres vagy akár milliós darabszámra kell a centeket számolnia. Szerencsére ezen nagyon hamar változtattak! - A Szerk.)
A mozdonyok (belső) műszaki kivitele is egyszerűsödött, valamint letisztult, mely által a Hobby konstrukciók - mára már tudjuk - hogy szinte elnyűhetetlenek lettek.
Mind kinézetre, mind mozgásra ezek a gépek elmaradtak a Classic termékcsalád tagjaitól - a konkurensekről (pl. ROCO) nem is beszélve - azonban ez a megcélzott csoportot vajmi kevéssé zavarhatta/zavarja, ugyanis az ár, alig 1/3-a volt egy hasonló ROCO mozdony akkori árának.
A költségek minimalizálása érdekében a Hobby termékek gyártása Hongkong-ba került ki.
A Classic sorozattal ellentétben itt a cél olyan típusok megalkotása lett, melyek ismertek vagy/és kedveltek voltak nem csak a vasútmodellezést már űzők, hanem az átlagemberek körében.
Ezek a típusok - érthető módon - elsősorban a német nyelvterületről kerültek ki, így az ES 64 U2 sorozat mellett megjelent a Németországban jól ismert 218-as dízelmozdonyok, a TRAXX 1-esek, az ES 64 F4-esek, majd a későbbiekben az ER20 gyári típusjelű SIEMENS Herkules dízelmozdonyok Hobby szériás kiadása is.
Ezek mind kinézetben, mind pedig technikai kivitelükben hasonló szintet képviseltek a már bemutatott Taurus-szal, valamint közöttük jelentős mértékű alkatrész-átfedéseket is találunk, mely szintén növelte a gyártás hatékonyságát. (Például kívülről szembetűnő a villamosmozdonyok szabvány áramszedője.)
Az idők során e termékcsalád járművein is történtek kisebb mértékű fejlesztések, változtatások.
Műszaki téren - már a legelső kiadásokat követően - a mozdonyok irányváltó világítást kaptak (zárfény nélkül), rövid időn belül megjelent a gépekben a NEM 652-es (8-tűs) digitális előkészítés (DSS), amit végül az izzós világítás LED-del történő kiváltása követett.
A kinézet tekintetében sem történtek igazán komoly előrelépések, mivel a fejlődés gyakorlatilag a felöntött részletek (pl. kapaszkodók, kilincsek, stb.) festéssel történő kiemelésében, illetve a keréktárcsák textúrájának az addig sima (lapos) fém felületére történő felnyomtatásában (tamponozásában) nyilvánult meg.
Az újabb formák (pl. ER20) már valamivel finomabb és részletesebb kivitelben jelentek meg.
Az ES 64 F4-es sorozat esetében a keréktárcsát már valamennyi kiadáson "megnyomták", azonban a felöntött kapaszkodók, kilincsek festéssel történő kiemelése csak a későbbi szériákon vált jellemzővé. A képen egy ilyen - későbbi szériás - mozdony látható már.
Ha ezt összevetjük a feljebb bemutatott 1047 502-essel, akkor jól megfigyelhetető, hogy a korai kiadásokra jellemző módon ott még sem az apró részletek kiemelése (kifestése), sem pedig a keréktárcsak külső felületére a textúrák felvitele nem történt meg.
E jellemzők (hiányosságok) a megcélzott közönséget továbbra sem zavarták, hiszen nekik egy egészséges átmenetre volt szükségük a valóságos kinézet és a játszhatóság közötti kompromisszum, valamint a megfizethető ár mezsgyéjén, amit - most már 2 évtized távlatából - bátran állíthatunk, hogy a Piko nagyon jól eltalált.
Összegezve tehát: Az új évezred első éveiben a gyártó rendelkezett egy a kezdőket megcélzó (Hobby) kategóriával, valamint egy kifejezetten gyűjtői (vagy inkább helyesebben prémium) szintet megcélzó (Classic) sorozattal, azonban még mindig volt egy kiaknázatlan szegmens, mely e kettő között helyezkedett el.
E "szektor" igényeinek a kielégítésére 2010-től egy új termékvonalat hívtak életre, ami az Expert elnevezést kapta.
A járművek mechanikai és villamos felépítése nagyban hasonlított (sokszor szinte megegyezett) a Hobby széria már bevált megoldásaival, azonban fokozatosan fejlesztettek az áttételezésen, a gépeket felszerelték lendítősúllyal, lépésről-lépésre fejlődött az elektronika (pl. az Expert mozdonyok már zárfényt is kaptak, valamint idővel az újabb dekódertípusokat is képesek lettek fogadni (pl. Pluxx22)), mellyel a funkciók száma is növekedésnek indult a későbbiekben).
A kinézet terén is sok kisebb-nagyobb előrelépés történt. Ezeken a modelleken már megnőtt a különálló alkatrészek száma (pl. kapaszkodók), valamint a kidolgozottság szintje is folyamatos növekedésnek indult.
Az Expert fejlesztési irány első fecskéi között volt a SIEMENS ES 64 U4-es gyári típusjelű sorozata, valamint a Bombardier TRAXX 2-es mozdonycsaládja is.
A képen jól megfigyelhetőek az előző bekezdésben ismertetett tulajdonságok: A gépek a Hobby szériától örökölték a hajtás műszaki megoldásainak jelentős részét (pl. ld. a kerekek külső kinézetét, az áramszedőket), azonban az apró részletek jelentős része már sokkal jobb és finomabb kidolgozást vagy/és elemeket kapott.
(A felvétel forrása: A Rail-modelling.com szaküzlet weboldala)
Az Expert kiadások között jelent meg a SIMENES Vectron mozdonycsaládja is, mellyel a gyártó 2014-ben első lett a H0-s szériamodellek terén a sorozatból. Ezek a gépek még műszaki kialakításra és kinézetre is igen közel álltak a Hobby szériához.
E gépcsalád végül egy fontos állomása lett az Expert széria fejlődési irányának, ugyanis körülbelül 2 év tulajdonképpeni monopolhelyzet után megjelent az egyik legnagyobb konkurens, a ROCO kiadása is.
A különbség leghitelesebb leírására túlzás nélkül alkalmazhatjuk az "ég és föld" jelzőt az egykori osztrák gyártó termékének a megjelenésekor: A ROCO mozdonyon minden apró elem külön alkatrész volt, amíg a Piko esetében a sok részlet még mindig a járműszekrényre került felöntésre (pl. kapaszkodók), a "tetőkert" esetében az egykori osztrák gyártó kinézetével sem vehette fel a versenyt az egykori keletnémet vetélytárs, az alváz kinézete is alacsonyabb színvonalú volt, szintén a ROCO javára, valamint a hajtás terén is az egykori osztrák gyártó állt előrébb. (Fontos megjegyezni, hogy az utolsó 2 esetben már szerencsére nem volt szakadékszerű a különbség, mint pl. a Hobby szériás termékekkel vett relációban. - a Szerk.) Ezeken kívül az alapformát is jobban eltalálta a konkurens gyártó.
Mindehhez társult, hogy a két kiadás ára már igencsak összemérhetővé vált az egykori osztrák gyártó termékének megjelenésekor.
Az első Vectron kiadások egyike volt a RegioJet 193-as sorozata.
A gyártó saját fotóján jól megfigyelhető, hogy a konstrukción még bőven volt a felöntött alkatrész (ld. ablaktörlők, a vezetőállás feljáróajtajainak kapaszkodói, stb.), a tengelyek is még tamponozott kivitelűek voltak - csakúgy, mint a Hobby széria esetében - valamint a tetőkert elemei is még a belépőszintű termékcsaládból öröklődtek tovább, hogy csak pár jellegzetességet említsünk.
Természetesen már látszott a fejlődés több részletben, azonban ez - a konkurencia mellett - már közel sem volt elégséges.
(A felvétel forrása: PIKO Spielwaren GmbH)
Logikusan belegondolva innen kettő reális lehetőség állt (ismét) a Piko előtt:
Vagy hagyja a gépet ezen a kinézeti és műszaki színvonalon és észrevétlenül "lecsúsztatja" a Hobby kategóriába egy alacsonyabb árcédula elhelyezésével egyetemben, vagy pedig ismét - mint már máskor is - előre menekül, és az előző cikkek fényében nem okozunk nagy meglepetést, hogy a gyártó ez utóbbi mellett döntött.
Az újragondolás tekintetében elsősorban a cserélhető kiegészítők (pl. áramszedők, a tetőkert elemei, kerekek, stb.) terén lehetett könnyen és egyszerűen áttörést elérni.
A tető esetében vadonatúj áramszedők fejlesztésébe kezdett a régiek helyére a Piko. Itt a rögzítési méreteket igyekeztek tartani, hogy könnyen adaptálható legyen a meglévő mozdonyszekrényre, azonban ezek kiviteli minősége és kinézete már a gyakorlatban megegyezett a konkurens termék áramszedőinek kinézetével. Emellett finomítottak a tetőkert kialakításán is. Már ennek a résznek az átalakítása is igen komoly előrelépést jelentett kinézetben, hiszen a terepasztalon ez a mozdony legszembetűnőbb részlete, és ez rontotta alapból is a leginkább az összképet.
A szembetűnő különbségek között érdemes megemlíteni, hogy a gépek keréktárcsáit is cserélték, és elhagyták a régi sík keréktárcsa felületre tamponozott megoldást, aminek helyébe új, részletesebb keréktárcsák léptek a későbbi kiadásokon.
Az alapöntvényeken (pl. mozdonyszekrény) nem történt módosítás, így a felöntött részletek a továbbiakban is megmaradtak.
Az új kiadások már elég jó szintet képviseltek, annak ellenére is, hogy bizonyos szerszám módosításokat már nem eszközölt a gyártó a meglévő szerszámon (ld. a feljebb említett mozdonyszekrényt).
A képen egy új kiadású GySEV Vectron látható.
Ha az Expert szériát egyben tekintjük, akkor ezt nevezhetjük annak a fordulópontnak, mely a következő években meghozta azt az új szintet, amit a mai Piko termékek jelentenek.
Jelen cikkünket ezúttal összefoglaló nélkül zárjuk le, hiszen a sorozat következő - immáron befejező - részében a kezdeti idők és a szárny-nyitogatás folyamata után a virágkorba vezetjük át az Olvasókat, vagyis témánk az Expert széria kiteljesedése lesz!
A sorozat következő részét ide kattinva olvashatják el!
Amennyiben tetszett a cikkünk, és nem szeretnétek lemaradni a sorozat többi részéről sem, akkor kövessetek minket a facebook-on is. Oldalunkat az alábbi logóra kattintva éritek el:
Külön köszönetünket fejezzük ki Pungor Tamás, Földesi Károly, Grósz Balázs és Matthias Tschappina Uraknak a cikk megírásában nyújtott szakmai, valamint tárgyi segítségükért!
Szerkesztette: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerkesztő felvételei!
