Ebben a cikkünkben a PIKO egyik új konstrukcióját mutatjuk be a német BR 111-es villamosmozdony személyében, melyet a gyártó az (V.)-VI. korszakos festésnek megfelelő színezésben, félpantográfos kivitelben adott ki.
Így az ünnepekre ajánljuk Nektek ezt a modellbemutatót/tesztet egy bögre jó forró kávé vagy tea - esetleg forrócsoki? - és egy kis sütemény mellé.
Először engedjétek meg, hogy a sorozatról pár szót szóljak röviden:
A típus 1974 és 1984 között az AEG, BBC, Henschel, Krauss-Maffei, Krupp és a Siemens összefogásával készült. A 160 km/h legnagyobb sebességre alkalmas 3620/3700 kW teljesítményű gyorsvonati mozdonyok a DB 110-es sorozatával nyert tapasztalatok alapján - illetve annak kiváltásra - születtek meg. A sorozatot az idők során mind a távolsági, mind pedig az elővárosi és gyorsvasúti forgalomban alkalmazták/alkalmazzák. A típus valamennyi járművét felszerelték a Németországban általánosan elterjedt, pontszerű vonatbefolyásoló berendezéssel (PZB), de a típus egyes példányait a nagy sebességű pályákon való közlekedéshez felszerelték az ott alkalmazott folyamatos vonatbefolyásoló berendezéssel (LZB) is. Pályafutásuk során egész Németországban megfordultak, valamint egyes vonatokkal a szomszéd országok vaspályáit is rendszeresen koptatták. Ezek közül az országok közül kiemelkedik Ausztria, ahol nem csak a szó szoros értelmében vett határforgalomból vették ki részüket, hanem az ország belsejébe is eljutottak (elsősorban közép-nyugat Ausztriába). Ma jellemzően személyvonati/ingavonati feladatokat látnak el. A típusból a gyártás 10 éve alatt összesen 227 darabot gyártottak az akkori "nyugati blokk" vasútjának. A gépek kivonása 2013-ban kezdődött meg: a legfrissebb adatok alapján 211 darab van még a DB állományában, melyből 42 darabot a fenntartásból kivontak (FKI).
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Szemlén nagyon magasra tesszük a lécet a modellekkel szemben mind gyűjtői, mind modellezői, mind pedig vasútszakmai/műszaki hátterünk miatt (vagyis minden szempontból) és igyekszünk olyan modelleket bemutatni, amelyek ebbe a képbe beleillenek. Könnyen jöhetne tehát a kérdés, hogy "Egy PIKO hogy illik ebbe bele?" Ez nem is csoda, hiszen a PIKO egy nagyon megosztó gyártó a vasútmodellezés világában, mert nagyon széles termékpalettával rendelkezik, amin - véleményem szerint - nem különülnek el eléggé egyértelműn az egyes kiadások. Nagy jó példa erre a német cég TRAXX 2-es mozdonya, melyet nagyon nagy bátorsággal nevezhetünk - meglátásom szerint - "Expert" gépnek. Hogy miért arra még a cikk végén visszatérek!
Mivel most nem tesztre kölcsönkapott mozdonyról van ismét szó, ezért egy rövid kis történetet osztanék meg veletek az elején:
Az indító tesztünk pár hónapja a Hobbytrade emeletes vonatáról szólt. Annak a cikknek az apropója az volt, hogy nem sokkal korábban vettem meg a szerelvényt, Laci pedig a saját - nyáron beszerzett - garnitúrájához éppen akkor "vadászott" mozdony után. Mivel nagyon magas igényeket támasztunk a modellekkel szemben - ráadásul pont egy Hobbytrade szerelvényről volt szó, amit bizony végképp nem húzhat "akármi" - ezért most még az átlagosnál is nehezebb feladatunk volt. Elkezdtünk tehát megmozgatni minden követ a "méltó" gép után. Eredetileg DB 218-ast szerettünk volna a szerelvény(ek) elé. A kultikus típust sok modellgyártó megalkotta, azonban a mi általunk keresett jelenlegi festésben - a hobby/játék kategória hatalmas piacát leszámítva - mindössze a Fleischmann-tól, valamint az ESU-tól volt elérhető jó kidolgozottságú mozdony, azonban azok kivitelüket tekintve nem feleltek meg az elvárásainknak, mivel mi magas pályaszámú, DB (Regio)-s, pályakotrós gépet kerestünk, a Fleischmann pedig DB Cargo-s 225-ös kivitelben, még az ESU alacsony pályaszámú kivitelben volt csak elérhető, egyébként pályakotró nélkül. Amire fájt volna fogunk az a ROCO nem hobby kategóriás kiadása volt, ami akkoriban nem volt elérhető még a használt piacon sem a Sylt Shuttle festést leszámítva. Természetesen utána sem adtuk fel, tovább nézelődtünk, de már a villanymozdonyok piacán. Így jutottunk el a ROCO DB 146-osához, ami szintén nem hozta meg a kívánt eredményt a sima DB-s festésben. Végül a választásunk - a kissé nehezen beszerezhető - BRAWA DB 146-osra esett. Mondanom sem kell, hogy nem bántuk meg, mert méltó gépet találtunk az ő személyében már.
Október elején hozzám is befutott ugye a szerelvény, egyelőre még gép nélkül. Akkor én azt terveztem, hogy majd a hamarosan különkiadásban megjelenő ROCO DB 218-as lesz a szerelvény vonógépe. Október végén aztán jött a bécsi Messe, ahol ismét a látóterünkbe került a PIKO DB 111-ese - már festett Handmuster formájában, amiről akkor tömören, de igen elismerően nyilatkoztam. Végül az élet úgy hozta, hogy a gép a látóterembe került a Modell és Hobby Lehel úti boltjában még az ünnep előtt és lecsaptam az utolsó példányra.
Most pedig térjünk rá a tesztre.
Az első dolog ami már a boltban is feltűnt, hogy a PIKO ennél a gépnél már egy új dobozzal rukkolt elő. A gép ezúttal a TRIX-hez és a Märklin-hez hasonló csomagolást kapott. A gép papírjainak külön helyet szánt a gyártó és azokat a doboz aljába helyezett külön kis dobozban kapjuk meg. A papírok tartalmazzák az alkatrészlistát, ami igen tartalmasra sikeredett - hála a részletes kidolgozásnak.
Már a gép doboza is nagyon kecsegtető.
Ez a típusú csomagolás (is) elég megosztó a modellezők körében, de az szerintem vita felett áll, hogy nagyon masszív és a modellt jól védi az esetleges sérülésektől.
A modellt a dobozból kivéve pazar látvány tárul elénk. A gépről eltűntek - a kategóriában sajnos még szép számban előforduló és hírhedt - felöntött részletek (pl. kapaszkodók, ablaktörlők).
Talán új szelek fújnak a PIKO-nál. Felöntött "részleteknek" se híre, se hamva.
A PIKO ezúttal láthatóan nagyon igyekezett és törekedett a precíz megvalósításra. Minden apró részlet a helyére került. Talán induljunk is fentről lefelé.
A vasútmodellek egyik legmeghatározóbb eleme mindig a tető. Ennek az az oka - hogy a valósággal szemben - általában fentről tekintünk a járművekre. A 111-es teteje túlzás nélkül lenyűgözőre sikerült. Minden a helyén van. Az áramszedők új fejlesztésűek, "hajszál vékonyak" és pontosak, sok neves gyártó is megirigyelhetné őket. Egyetlen negatívumuk, hogy filigránságukból adódóan - véleményem szerint - sérülékenyek, de valamit valamiért. A tetőn lévő rácsok, illetve "trepnik" kivétel nélkül fotómaratottak, a tetőberendezések (tetővezető, szigetelők és üzemi berendezések (pl. főmegszakító)) is rendkívül színvonalasan lettek kidolgozva, szintén irigylésre méltóak. A PIKO még az olyan "apróságokra" is ügyelt, mint a tetőpanelek rögzítései. A kürtök jó helyekre kerültek és - a valóságnak megfelelően - piros színt kaptak.
A "tetőkert" lenyűgözőre sikerült - abszolút megfelel a mai kor elvárásainak.
Tovább haladva a gépen - a tetőtől-talpig elvet követve - a következő "állomás" a mozdonyszekrény. A forma perfektre sikerült és a színek is megfelelőek. A felöntött - illetve a PIKO-nál megszokott feltamponozott - részletek már gyakorlatilag mind a múlt homályába vesznek ezen a kiadáson. A szellőzők a helyükön vannak, a géptér imitációját és a vezetőállásokat rendkívül élethűen kidolgozta formára a gyártó, egyetlen kisebb hiányosságuk, hogy nem kerültek külön kifestésre az egyes részletek bennük, de ezekre még később visszatérünk. A vezetőállások feljáróajtajai, valamint környékeik is részletesre sikerültek. Minden, az összes kapaszkodó, "trepni", csatlakozó és ablaktörlő külön elem. Az egyetlen kivételt a feljáróajtók kilincsei képezik, amik továbbra "felöntve maradtak", azonban annyira precíz a tamponozásuk, hogy ez csak nagyon közelről - szinte csak nagyítóval - vehető észre. Ahogy mondani szokták "kivétel erősíti a szabályt" és azt gondolom, hogy ezt igazán megbocsáthatjuk a gyártónak, hiszen - ha úgy vesszük - betudhatjuk ezt praktikus dolognak is, mert egy ilyen filigrán részlet könnyen a kezében maradhat a legóvatosabb modellezőnek, gyűjtőnek is, mert könnyen beakad bármibe. A PIKO az olyan apróságokra is figyelt, mint az UIC csatlakozók vörös csíkja - ami szintén irigylésre méltó precizitásról árulkodik. A mellgerenda és a "Kupplerraum" - vagy magyarosan "berni négyszög" - elemi is a helyükön vannak. A felszerelt "apróságok" stabilan állnak a helyükön, nem lötyögnek és nem potyognak ki, mint más gyártók esetében (pl. A.C.M.E.).
A járműszekrény is magáért beszél.
Az alváz szerelvényeire és a forgóvázakra sem lehet panaszunk. Minden patentül a helyén van. A forgóvázon minden apró részlet kialakításra került, amit csak megengedett a méret és a lehetőségek. A fellépők is jól sikerültek, azonban ezek nem túl masszívak, ezért érdemes külön gonddal kezelni őket.
A forgóvázak is nagyon filigránok lettek.
(forrás: PIKO Spielwaren GmbH típusbemutató filmje)
A külcsín megtárgyalásának végén - mielőtt áttérnénk a gép műszaki paramétereire - pedig szót kell ejtenünk a feliratokról. Szerencsére nem tudok újat mondani. Az feliratok precízek, jól pozicionáltak és tűélesek - ahogy annak lennie kell - és a legkisebb feliratok is kitűnően olvashatóak, ahogy az az előző nagyított - képen is látszik.
A mozdony összképén nincs semmi kivetnivaló, sőt!
Az összkép tehát nagyon jól sikerült a legapróbb részletekig. Most akkor áttérek a gép "technikájára".
A hajtás - a mai trendeknek megfelelően - hagyományos, középmotoros kivitelű.
A mozdonyt hagyományos NEM foglalatú KKK-val (KurzKupplungsKulisse) szerelte fel a gyártó.
A gép mind analóg, mind digitális üzemben szépen fut, kis feszültség vagy kis kivezérlés esetén is egyenletesen és csendesen. A mozdonyt gyártó Plux22-es dekóderfoglalattal bocsátja rendelkezésünkre. A panelon megtalálható a hangvödör helye is, gondolva azokra, akik később hangdekóderrel szeretnék a gépet felszerelni.
Az elektronika fizikai kialakítása is megfelel a mai kor követelményeinek.
(forrás: PIKO Spielwaren GmbH típusbemutató filmje)
A gép igazán digitális üzemben elevenedik meg, ugyanis a PIKO - a mostani kiadásokhoz hasonlóan - ismét rengeteg funkcióval látta el már a digitálisan előkészített gépet.
Az F0 funkcióra a menetirány szerinti 3 fehér fény működik.
Az F1 és F2 funkciókra a zárfények működnek.
Az F5 és F6 a vezetőállások világítását kapcsolja külön-külön, még F7 és F8 funkciókkal a két vezetőállás iránytáblájának világítását vezérelhetjük.
Megígértem, hogy még visszatérünk a géptérre, aminél utaltam arra, hogy nem viccből lett olyan szépen kidolgozva. Ennek oka, hogy az F9 funkció a géptér-világítás vezérlését látja el. A digitális üzembe helyezés során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ezt a funkciót a gyártó analógban egy jumper-rel direktbe köti. A digitális üzemben történő külön kapcsolhatósághoz ezt a jumper-t a felső és középső tüskéről, az alsó és a középső tüskére kell áthelyezni. (Tehát a 3 tüskés jumper helyen csak eggyel odébb kell rakni a rövid zárat.)
Az alábbi képen jobb oldalon látható a bekapcsolt világításokkal, még bal oldalon a kikapcsolt világítási funkciókkal a gép a jobb összehasonlítás érdekében:
Vezetőállás és géptér-világítás, külön kapcsolatható zárfények, működő viszonylatjelző-világítás (ez ebből a szögből nem igazán hangsúlyos): minden mi szem-szájnak ingere.
Félhomályban még pazarabb a látvány.
Aki a mozdonyt vitrinbe szeretné kiállítani, vagy zárt szerelvényben szeretné közlekedtetni, az egyik végén felszerelvényezve, annak a gyártó egy külön csomagban mellékeli az ehhez szükséges alkatrészeket (fékcsövek, csavarkapcsok - utóbbiból kétféle)
A mozdony ára - a megérzéseimnek megfelelően - pont a napokban emelkedett, azzal egy időben, hogy a boltokból a mostani szállítmány (pályaszám) lassan kezd elfogyni. Az előző 144,99 EUR-s ár után már 150 EUR-nál 1 Cent-tel kevesebbért, 149,99-ért kínálja a német modellgyártó a mozdonyt listaáron. A PIKO-nál egyébként a jól sikerült szériáknál nagyon jól megfigyelhető az idő előrehaladásával az ár kisebb-nagyobb mértékű felfelé történő mozgása, ami valószínűleg a cég üzletpolitikájából adódik. Kitűnő példa erre a cég "krómozott" tartálykocsi szériája. Az első darabok valamivel több, mint 10.000 Ft-ért voltak elérhetőek a hazai boltok polcain, majd az ár folyamatosan emelkedett - részben a PIKO listaárának növekedése miatt - aminek köszönhetően az utolsó kiadások ára mára a 16.000 Ft-t is elérte, sőt kis mértékben meg is haladta azt egyes forgalmazóknál.
Az összefoglaló előtt szeretnék visszatérni cikk elejéhez, ahol említettem a TRAXX 2 és az "Expert" széria kapcsolatát. Akkor azt írtam, hogy a TRAXX - az én véleményem szerint - csak nagyon nagy kompromisszumok árán nevezhető "Expert"-nek. Ha megnézzük a cikknek azt a képét amin a doboz is látható, akkor kiderül, hogy bizony most az "Expert" széria egy másik gépét boncolgattam az előző "oldalakon". Az a véleményem, hogy ez a gép sem nevezhető "Expert"-nek. Amíg a TRAXX abszolút a "Hobby" kategória irányába téved mind kinézetében, mind pedig technikájában (talán csak annyival tud többet a "Hobby"-hoz képest, hogy van - egyes kiadásoknak, pl. a magyarnak - zárfénye), addig a 111-es azt gondolom, hogy mindenképpen mind kinézetében, mind pedig műszaki kivitelében a "Classic" szériához kellene, hogy tartozzon. A PIKO-nál tudom, hogy a "Classic" széria bizonyos tekintetben a régi járművek újragondolásait tartalmazza, de ha már a Desiro-k és a Knödelpresse-k is befértek, akkor bizony ennek a mozdonynak is helyet szoríthattak volna.
Lassan már szerintem 8-10 év telt el azóta, hogy az utolsó PIKO mozdonyom is új állomáshelyre került. Az akkori viszonyok között úgy tekintettem a jövőre, hogy valószínűleg többet PIKO mozdony - a "Classic" szériát leszámítva - nem fog az állományba kerülni. Nagy örömömre azóta hihetetlen pozitív változáson ment át a PIKO, és 10 év után megtört a jég és ismét átlépte egy PIKO gép a "szobám küszöbét", amit egyáltalán nem bánok. (Egyébként tegyük hozzá, hogy már a Dongóval is szemezgettem, főleg a kezdeti árak mellett!)
Összefoglalva: A nagy múltú német gyártó mozdonya megállja a helyét a legmagasabb követelmények mellett is. Mind kinézetében, mind technikájában a mai kornak megfelelő szintet képvisel, és nem utolsó sorban ár-érték aránya pedig egyszerűen kiváló, gyakorlatilag verhetetlen. Összefoglaló táblázattal sem húznám az időt, mert a Szemle működése során ő az első - és remélem, hogy nem az utolsó - aki úgy érzem, hogy minden szempontból 10-est érdemel. (Ha nagyon szőrösszívű lennék, akkor amiatt a pár apróság miatt a kinézetre adhatnék 9,5-est, de nem vagyok az!)
Így a cikk - és az összefoglaló végén - engedjetek meg egy kis zárójeles "kitérést": Mikor a tudását megnéztem, akkor óhatatlanul is eszembe jutott a ROCO új Vectron-ja - ami pár hete járt nálunk pont teszt céljából - mivel papíron a kivitelben rengeteg párhuzam van a két mozdony között. Amikor a digitális, hangos Vectron-t rendes mustra alá vetettük, akkor végül úgy döntöttünk, hogy annyi negatívuma van - és annyira nem jó az ár-érték aránya - hogy nem írunk róla cikket: A szép forma ellenére, a festése rendkívül elnagyolt volt, egyes (fő!) színeket nem sikerült eltalálni, az összeszerelés rengeteg kívánnivalót hagyott maga után, a hajtása viszonylag egyenletes, ám eléggé "zörgős", hangos volt a gép alatt, a fényforrások (LED-ek) pozicionálása nagy szórást jelentett a világításban (és a tetejében túlzottan le voltak dimmelve gyárilag), a vezetőállás világítása összeszerelési komplett szériahibából adódóan hiányosan volt kivitelezve és gyakorlatilag semmit nem ért, és akkor még nem beszéltünk a mozdony "dobozhangjáról", etc., etc.. (A tesztalanyunk egyébként egy MRCE mozdony volt!) Főleg ezeknek a fényében a PIKO mozdonya - mely kivitelében, tudásában rendkívül hasonló - hatalmasat nőtt a szememben.
Egy szó, mint száz: Mindenkinek csak ajánlani tudom a PIKO DB BR 111-esét! És végezetül azt kívánom a gyártónak, hogy maradjanak meg ezen a felfelé ívelő úton!
A végén pedig - ha valaki nem olvasta volna még az első Messe-s cikkünket, és nem látta volna - akkor mellékelem a gyári bemutatóvideót, amiben működés közben is láthatjátok ezt a csodás kis masinát!
A PIKO gyári bemutatófilmje.
(forrás: PIKO Spielwaren GmbH típusbemutató filmje)
Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerző felvételei!
