Kedves Olvasóink!

A Szemle hasábjain előszeretettel foglalkozunk az utasellátó fedélzeti szolgáltatások széles körét kiszolgáló, speciális célú személykocsikkal. Ebben a cikkünkben is egy ilyen kocsi kerül górcső alá az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) WRmz 88-95-ös középszámú étkezőkocsijának személyében.

A cikk elején engedjétek meg, hogy szóljunk pár szót a kocsicsalád kialakulásáról, valamint a típus történetéről.

Az étkező-, valamint büfékocsik kialakulása a vasúti közlekedés térnyerésének kezdetére tehető. A sokszor hosszú, akár több napos vasúti utak során az utazóközönség részéről - nem meglepő módon - felmerült az igény erre a kényelmi szolgáltatásra.
Az első - kifejezetten éttermi étkezés céljaira alkalmas - kocsi furcsa módon nem Európa, hanem Amerika sínjeit koptatta, ugyanis a Baltimore and Ohio Railroad (magyarul Baltimore & Ohio Vasút) 1863-ban egy személykocsit konyhával, bárral és éttermi résszel szerelt fel ebből a célból. A következő járműveket a Chicago & Dalton Railroad (magyarul Chicago & Dalton Vasút) részére a Pullman cég gyártotta 1868-ban.
A kocsik európai kontinensen történő megjelenésére egészen 1870-ig kellett várni, melyeket az orosz vasút a Moszkva-Odessza távolsági forgalom kiszolgálására vetett be.
Az infrastruktúra fejlődésével hamarosan Nyugat-Európában is megjelentek az étkezőkocsik - nem meglepő módon - először a CIWL (magyarul a Nemzetközi Hálókocsi Társaság) járműállományában az 1880-as években.

A jelen cikkünkben tárgyalt sorozatot a DB részére a Wegmann & Co. (Wegmann és Társa) Kassel-i üzemében építették 1975 és 1978 között. A 200 km/h engedélyezett sebességű járműcsaládot áramszedővel, valamint ahhoz tartozó transzformátorral látták el, mely a villamos energiát a felsővezetékkel felszerelt állomásokon olyan esetben is biztosította, mikor épp mozdonycserére került sor (vagyis amikor a szerelvény áramellátás nélkül maradt), így a kocsi konyhai berendezéseinek működése folyamatos lehetett. Ez a technikai megoldás a korban nem csak a német, hanem a svájci vasutak járműveinek is jellegzetessége volt. Mára a megváltozott viszonyok hatására (kevesebb a nemzetközi viszonylatokon a gépcsere, a technikai idők rövidebbek és a fogyasztási szokások is megváltoztak) ez a megoldás kiveszett, azonban nosztalgiajárműveken mai napig találkozhatunk ezzel a jellegzetességgel.
A kocsicsalád gyártásakor a DB állományában a WRbumz¹³⁹ sorozatjelet kapta, a járművek oldalán pedig megjelent QUICK-PICK felirat (melynek jelentése gyors választás), mely a DB - később kudarcot vallott - étkeztetési koncepcióját volt hivatott reklámozni.

A DB "QUICK-PICK" koncepciója enyhén szólva sem aratott osztatlan sikert. Az 516-os pályaszámú - még WRbumz¹³⁹ sorozatjelű - kocsi Dortmund állomáson látható az átépítési hullám megkezdése előtt 1 évvel, 1987. május 24-n.
(fotó: Joachim Stender)

A koncepció bukását követően a DB a járművek átalakítása mellett döntött, amit az is indokolt, hogy a járművek nem rendelkeztek nyomásálló kocsiszekrénnyel, amit a nagysebességű közlekedés - többek között az utazás komfortja miatt is - megkövetelt.
Az 1988 és '89 között elvégzett munkálatok során a kocsikat átalakították, és azok ekkor megkapták WRmz^137.2 sorozatjelet.
A német vasút által életre hívott "Am-Platz-Service" koncepció - mely az utasok saját ülőhelyükön történő fedélzeti ellátását tűzte ki célul, ahogy az a nevéből is látszik - következtében funkciójukat vesztett kocsikat hamarosan leállították, konzerválták.

2002 jelentős változást hozott az addig szunnyadó kocsicsalád életében, ugyanis az ÖBB bejelentette először 8, majd - egy későbbi módosítást követően - 10 kocsi megvásárlására vonatkozó igényét. A kocsik ÖBB részére történő átadására 2003-tól került sor. Ezen kocsik közül három (000, 002, 003) a DB InterCity, még további 7 az ICE festési sémát követte.

A képen 005-ös pályaszámú ICE festésű kocsi látható Wien Westbahnhof állomáson 2011-ben.
(forrás: vagonweb.cz, fotó: THHO)

Az ÖBB a frissen beszerzett járműveket egyikét bemutató célzattal 2003-ban a TS Werk Simmering főműhelyben átalakításokkal egybekötött felújításnak vetette alá. A bemutatókocsiból nyert tapasztalatok alapján a további járművek folyamatosan, a bemutatókocsihoz képest minimális különbséggel/különbségekkel estek át a folyamaton.
A kocsik a főműhelyből kikerülve megtartották utolsó sorozatjelüket (WRmz), azonban középszámuk a korábbi 76-94-ről 88-95-re módosult, valamint magukra öltötték az ÖBB akkoriban bevezetett "Upgrade Design" egyenruháját is.

A TS Werk Simmering "kezelésének" keretében a kocsik megkapták az ÖBB akkor egyenruháját is. A kép már jóval a kocsik leállítása után készült (2013-ban). Az ÖBB a sorozat tagjait egy ideig itt - a Westbahnhof-on - tárolta, később pedig a sorozat már Penzing-en várta sorsa jobbrafordulását.
(forrás: vagonweb.cz, fotó: THHO)

A kocsik üzembeállítására - 2003-as megvásárlásuk után - egészen 2005-ig kellett várnia az utazóközönségnek. A járműveket elsősorban a Svájc felé irányuló nemzetközi forgalomban vetették be az ezt követő években (Elsősorban az 162/163-as számú, Bécs-Zürich viszonylatú "Transalpin" EuroCity-ben közlekedtették őket.).
A 2008-as menetrendváltással az étkezőkocsik élettere - a RailJet-ek megjelenésével - fokozatosan visszaszorult. A RailJet-ek (teljes) térnyerésével párhuzamosan az ÖBB a fölöslegessé vált étkezőkocsikat fokozatosan leállította, melynek során ez - az akkor már legöregebb - étkezőkocsi sorozat is leállításra került.

A modell:

Az elődök:
A modell esetében igazából egy formaújdonságról beszélünk, eddig nagy szériában gyártott előddel nem rendelkezik.

A tesztünk elején térjünk rá a kocsi csomagolására. A kocsit az A.C.M.E. az utóbbi időkben szokásos dobozban bocsátja rendelkezésünkre, melynek felső része a régebbről is ismert A.C.M.E. tető, azonban az alját képező hungarocellt egy karton alj és formázott műanyag belső keverékével váltotta ki a gyártó. Ez a megoldás sajnos a dobozt sok esetben szétnyomja, valamint a belső műanyag részre készített felső borítás nem mindig megy rá tökéletesen a kocsira (ez nagyban függ a hozzá adott - és elég nagy szórással vágott - fólia méretétől). Minden esetre fontos kiemelni, hogy a kezdeti ilyen csomagolású kiadásokhoz képest sokat javult az A.C.M.E.-nek ez a típusú csomagolása, ami eredetileg olyan vékony anyagból készült, hogy az magától meghajlott üresen is, és ha a jármű benne volt, akkor a hajlás során meg is sérülhetett.

Az A.C.M.E. a kocsit már az új csomagolásban bocsátja rendelkezésünkre.

A kocsit a dobozból kivéve szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk. A fő formát a gyártó gyönyörűen eltalálta, ehhez kétség nem fér.

A fő forma tökéletessége vitán felül áll.

Egy személykocsi tetejére ritkán téved rá egy modell teszt, hiszen azok nagy általánosságban nem különösebben jellegzetesek, kivitelükben inkább szabványosnak mondható, nem úgy ennek a járműnek az esetében.
Mint azt már az igazi kocsi bemutatásánál is említettem, ebben az esetben egy - a kor német és svájci vasútjára igen jellemző - kialakítással van dolgunk, hiszen áramszedős étkezőkocsiról beszélünk. A tetőn az áramszedő mellett található a kocsi főtranszformátora, mely a bent található berendezések (pl. sütő) energiaellátáshoz biztosítja a felsővezetékről a megfelelő energiát arra az időre, amíg a kocsi - például mozdonycsere idején - áramellátás nélkül maradna.
Ennek a részletnek a kivitelezését (is) gyönyörűen megoldotta a gyártó. A transzformátor, a szigetelők és az áramszedő is filigrán, precíz lett. A tetőjárdákat a kor elvárásainak megfelelően maratott fém alkatrészekkel oldották meg: túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az összkép pazar lett.

A tetőberendezéseket (is) szépen eltalálta a gyártó.

Ebből a szögből is élethű a látvány. Az egyetlen - és most már nagyon szegecsszámláló vagyok - felróható dolog talán a nyitott helyzetben kissé esetlennek kinéző áramszedő, ami az A.C.M.E. esetében eléggé általánosnak mondható. Minden esetre fontos megemlíteni, hogy az ÖBB-s időkben már csak elvétve (vagy inkább egyáltalán nem) használták ezt az áramellátási módot, így a korra jellemező, autentikus helyzetben ez már nem lehet zavaró. (Amennyiben a jármű felsővezetékes pályán fut, akkor az áramszedő palettája egyébként teljesen jó pozíciót vesz fel.)

Továbbhaladva térjünk rá a kocsi alvázára. Az alváz - az A.C.M.E.-től az utóbbi időkben megszokott módon - részletes, feliratokban gazdag. Külön fontosnak tartom kiemelni, hogy az ajtókhoz tartozó "pótlépcsők"-nél a gyártó szintén maratott fém alkatrészeket készített, csakúgy, mint a kocsi alján található különböző, elszívók, klíma- és szellőztetőberendezések dobozainak, fedeleinek esetében. Ezeknél az egyetlen negatívum, hogy itt sajnos - a tetővel ellentétben - sűrűbben fordulnak elő kisebb-nagyobb mértékben eltömődött részek, ami a szériára általánosan jellemző az általunk tapasztaltak alapján.

A kocsi alváza is önmagáért beszél. Az A.C.M.E. az olyan apróságokra is ügyelt, mint a kocsi "pótlépcsője", ami természetesen - a kor színvonalának megfelelően - egy maratott fém alkatrész.

A kocsi aljának legfontosabb eleme a Minden-Deutz MD 36-os típusú forgóváz. A gyártó itt is kitett magáért, minden apró, filigrán részlet a helyén van, és a kocsi futására sem lehet panaszunk, ami a műszaki oldalt illeti.

A kocsi MD 36-os forgóváza rendkívül filigránra sikerült, bár tény, hogy feliratozás tekintetében ezt a területet nem vitte túlzásba az A.C.M.E. - a kocsi többi részével ellentétben.

A kocsi természetesen KKK-val (Kurzkupplungskinematik) rendelkezik, azonban fontos megjegyezni, hogy a leginkább elterjedt ROCO Kurzkupplung beszerelésénél, abból kis mértékben szikével ki kell metszeni, aminek kivitelezéséhez a gyártó színes rajzot biztosít. Ezt eléggé furcsának találjuk, lévén, hogy egy - elviekben - szabványos kupplungbefogásról van szó, ahol nem lenne szabad ilyennek megtörténnie.

Még a külcsínnél maradva fontos említést tennünk a festésről:
A színek tekintetében abszolút nem lehet panaszunk, a színek pontosak a valóságnak megfelelnek. Az árnyalatokban minimális - szemmel gyakorlatilag észrevehetetlen - eltérést tapasztalhatnak a szembe integrált színmérő berendezéssel rendelkező gyűjtők, de a viccet félretéve a korábban az A.C.M.E. által kiadott kocsikhoz képest alig látható eltérés - a valóságban nagyságrendekkel nagyobb a szórással találkozhatunk a kocsik színei között attól függően, hogy azok mikor kaptak utoljára fényezést.

A korábban kiadott kocsik árnyalatihoz képest nagyon minimális - szinte szemmel észrevehetetlen - a különbség, de véleményünk szerint ez csak színesebbé teszi a szerelvényt.

A feliratok tekintetében sem lehet okunk panaszra, mert a jármű feliratokban gazdag lett, melyek pontosak, mérethelyesek és tűélesek. Ahogy korábban említettem egyedül a forgóvázak esetében hiányoznak a szemünknek a feliratok, de azt hiszem ezt igazán megbocsáthatjuk a gyártónak, mivel ez a kocsi összképét véleményünk szerint nem rontja.

Minden felirat pontosan a helyén van, egyedül a forgóvázak maradtak ki a szórásból. A kocsi fedélzeti ellátását még az e-express biztosította, így az ő logójuk is felkerült az igazinak megfelelően.

A külső megvitatása után térjünk rá a kocsi nem mindennapi belterére, melyet leginkább az L.S. Models kidolgozottságához tudunk hasonlítani. Asztalok, székek a helyükön, a kiszolgálórészek (pl. a tálaló/bárpult), illetve a konyha is kidolgozásra került. Ez utóbbi, azért is külön érdekes, mert egyetlen ablak sem tartozik hozzá, ergo a kíváncsi szemek elől - a kasztni felhelyezését követően - mindvégig rejtve marad, azonban mégis igyekeztek kidolgozni, hasonlóan az L.S. Models kocsik WC-jéhez, ahol még a csészék is a helyükön vannak.

A beltér tekintetében az olyan részletekre is ügyeltek, melyeket nem is lehet látni, ha a kaszni fent van: Erre jó példa a kocsi konyharésze.

Összefoglalva az a véleményünk, hogy a kocsit remekül eltalálta a gyártó, a 79,9 EUR-s listaár (mely kb. 26.000 Ft a mostani EUR árfolyam mellett) abszolút arányos a kapott kidolgozással, azonban azt fontos megjegyezni, hogy mostanában az A.C.M.E. kocsik esetében rendkívül nagy a gyártási szórás (még a különkiadásoknál is) - így jó tanácsként mondjuk - hogy vásárolni kizárólag személyesen szabad vagy a kiadást jegyző bécsi memoba-nál, vagy pedig a budapesti Modellkit 1001 Kft.-nél, akik a memoba partnereiként a jármű kizárólagos hazai forgalmazói, és a kocsit rendelésre beszállítják (a készlet erejéig).

A 3 tenor akarom mondani étkező egymás között is mesés látványt nyújt. Az alsó ugyan kakukktojás - mivel az még egy RailTop kocsi - de őt is megtalálhatjuk RailTop "alapon" az A.C.M.E. palettáján is!

Amennyiben tetszett a cikkünk, és még nem követitek facebook oldalunkat, akkor azt az alábbi logóra történő kattintás után megtehetitek, hogy ne maradjatok le a további cikkeinkről sem:

Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek Vécsei László felvételei!
Külön köszönetünket fejezzük ki Joachim Stender Úrnak az eredeti állapotú kocsiról készült fotó rendelkezésünkre bocsátásáért!