Kedves olvasóink!
Ha csokoládé, akkor mindenkinek vagy Svájc, vagy Belgium neve ugrik be. Ebben a cikkünkben ismét a előbbiekhez - vagyis a helvétekhez - vesszük az irányt, ahol a(z egyik nagy) nemzeti termék előállításához szükséges alapanyagok - a cukor és a kakaó - szállítására (is) rendszeresített Tagnpps sorozatjelű kocsikat mutatjuk be Nektek!
Először ismét beszéljünk a kocsik eredetéről:
Az európai vasutaknál az időjárásra, valamint a nedvességre érzékeny áruk szállítására különböző, nyitható tetejű járműveket alkalmaznak.
Az ilyen - időjárásra, valamint a nedvességre érzékeny áruk szállítására - az SBB Cargo 2002-ben 120 darab Tagnpps 31 sorozatjelű szemestermény szállító kocsit vásárolt, amit a következő évben további 100 jármű követett. A 2002-ben és a 2003-ban vásárolt kocsik között az eltérés csupán a komphorgok számában jelentkezett, melyből előbbinél egy, utóbbinál két pár került felhelyezésre. A kocsicsalád 96,5 köbméteres raktérrel, és 20.000 mm-es ütközők közötti hosszal rendelkezik. Rendeltetését tekintve eredetileg cukorszállításra tervezték, de később más élelmiszeripari alapanyagok szállítására is bevetették őket (pl. kakaó, szemestermény, szója).
Ezen - az SBB Cargo hivatalos blogjáról származó képen - a képaláírás tanúsága szerint épp a világhírű Lindt Schokolade-ba tart az egyik rakott Tagnpps 31 sorozatú kocsi. A felvétel 2014. november 12-n Basel SBB RB pályaudvaron készült.
(fotó: Claudia Baumgartner, forrás: az SBB Cargo hivatalos blogja - blog.sbbcargo.com)
Feladatkörükből adódóan elsősorban az északi-tengeri kikötők (főként Hollandia) és Svájc között teljesítenek szolgálatot.
Az SBB Cargo hosszú távon számol a járművekkel, ezért a kocsicsalád 214 tagját 2011-ig bezárólag a Waggonbau Graaf (más néven VTG-Graaf) modernizálta, melynek során az oldalfalakat megerősítették, és a járművek várható élettartamát megnövelték.
A járművek rakodása felülről történik, ürítésük a jármű alatt elhelyezett 5 kürtőn át lehetséges.
A kocsik Tagnpps sorozatjelének jelentése a következő:
T = magas oldalfalú, nyitható tetejű;
a = 4 tengelyes;
g = élelmiszeripari alapanyag szállítására kialakított;
n = legnagyobb terhelhetősége több, mint 60 t; (megjegyzés: a gyakorlatban ez 66,5 tonna a típusnál)
pp = ürítés gravitációs úton (vágánytengelybe);
s = Az Átjárhatósági Műszaki Előírások B mellékletének "s" pontjának feltételei szerint közlekedő kocsi (engedélyezett sebesség: 100 km/h).
A kocsik bemutatása után térjünk rá a nme modelljére, mely az első (2002-es) szállítmány, két komphorgos kivitelét volt hivatott bemutatni.
A modell:
Az elődök:
Viszonylag fiatal - és eléggé specifikus - kocsicsaládról lévén szó, a kocsik 1:87-ben csak nem rég kerültek a boltok polcaira, ahonnan hamar el is fogytak. A típus igazi előddel nem rendelkezik, mivel H0-ban gyakorlatilag egyszerre jelent meg a német nme, és a belga B-Models kiadása. Előbbit kocsinként, utóbbit pedig szettek formájában találhattuk/találhatjuk meg a piacon. A két kiadás körülbelül egy kategóriába sorolható, vagyis gyári, azonban viszonylag kisebb példányszámban gyártott kiadásokról beszélhetünk mind két esetben.
A kocsit - a hasonló kategóriában dolgozó nyugati gyártóknál igen elterjed - vastag, kemény kartondobozban kapjuk - melynek tetejére a kocsi fotóját nyomtatták, külön kiemelve az apró részleteket! - és amiben a kocsi egy - a jármű alakjához formált - kétrészes, átlátszó műanyag belsőben ül, amit egy pontosan méretre vágott szivacsbetét tart a helyén.
A jármű csomagolása igényes, bár a csomagolás belső része elég megosztó a modellezők körében. Itt a német precizitásnak hála nagyon jól sikerült ennek a belsőnek a kivitele: az érintkezőfelületeket (a tengelyek kivételével) puha, pozícióra ragasztott(!) béleléssel látták el, hogy a kocsi ne sérülhessen meg a dobozzal való kontaktus során.
A kocsit a dobozból kivéve pazar látvány tárul elénk: az ember szeme szinte négyzetmilliméterenként akad meg - gyakorlatilag - végtelen mennyiségű részletben. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük - szokásunkhoz híven - a főformával. Bátran mondhatjuk, hogy a fő forma tökéletesen rendben van.
A fő formát nem érheti kritika.
Továbbhaladva a járművön furcsa irányba fogunk elmozdulni - hiszen nem mozdonyról vagy motorvonatról van szó - és a kocsi tetejével folytatjuk tovább. A jármű teteje egy igazi gyöngyszem. A beöntőnyílásokat tökéletesen eltalálta a gyártó, a mellettük található járdafelület trepnijeit kivétel nélkül maratott elemekből alkották meg, mely - német cégről lévén szó - "csak" a szokásos német precizitást tükrözi.
A tető is tökéletesre sikerült, különösen figyelemreméltók a maratott trepnik a tetőn.
A kocsi tetejét elhagyni az egyik - homlokoldalon elhelyezett lépcső segítségével lehet - szabályosan és üzemszerűen. A létrát a gyártó nagyon finom műanyagból készítette el. A kocsi homlokoldali trepnije szintén maratott fém alkatrész, a korlát - a kézifék kezelőszervével együtt - ugyanolyan műanyagból készült, mint a kocsi tetejére felvezető létra.
A kocsi tetőfeljáró felőli homlokoldala részben maratott fém, részben pedig filigrán műanyag alkatrészeket tartalmaz, amik a kiváló minőségnek köszönhetően nagyon jól megférnek egymás mellett. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra is, hogy a tolatószemélyzet részére az ütközők alatt elhelyezett kapaszkodókat is mérnöki precizitással, fémből készítette el a gyártó!
A kocsi átellenes oldalán egy - a tolatószemélyzet számára készült - lépcső, valamint a két zárjelző befogadására alkalmas táblatartó található. És itt most álljunk is meg egy szóra: Sok gyártó készíti el a táblatartót, de olyan nem sok van, aki funkcionálisra valósítja meg, és még a fémből maratott, festett zárjelző tárcsákat is mellékeli hozzá.
Az ördög ismét a részletekben rejlik: az nme még a zárjelzőtárcsákat is mellékelte a kocsihoz, amiket ragasztó alkalmazása nélkül tehet a helyére, illetve ebből adódóan szabadon távolíthat el a modellező!
Tovább menve a modellen nézzük meg az alváz alkatrészeit.
Itt sem kell csalódnunk. A különböző váltók, komphorgok, valamint a rekeszek ürítésére szolgáló elemek szó szerint óramű pontossággal kerültek a helyükre. Anyaguk részben fém, részben műanyag.
Az alváz további fontos elemei a forgóvázak: A kocsik alatt mind a modellen, mind a valóságban - az európai vasutakon igen elterjedt - Y25-ös forgóvázak kaptak helyet, melyek nem csak szép kivitelűek, hanem nagyon jó futást is biztosítanak a kocsiknak - könnyen mozognak és gördülnek.
Az Y25-ös forgóvázat is a tőle elvárható alapossággal készítette el a gyártó mind futástechnikai, mind kinézeti szempontból.
A formai elemeken sorjának nyoma sincs, ami az öntvények esetében sok gyártónál előfordul.
A formai elemek ismertetése után térjünk rá a festésre:
A kocsi festése szintén németesen precíz, pontos és színhelyes, még a tartály jellegzetes fémes-szürke színét is kitűnően kivitelezték, aminek elérése különösen nehéz feladat. Fontos megemlíteni, hogy az anyagukban színezett alkatrészek színe is egyenletes, nem érez bennük az ember tipikus műanyag hatást, így a kocsi összképéből ezek sem esnek ki.
A feliratok kivétel nélkül olvashatóak, mérethelyesek és pontosak, alattuk az alapfestés nem üt át sehol. A gyártó a nehezen tamponozható (nem sík) felületektől sem riadt vissza, erre jó példaként szolgálnak az Y25-ös forgóvázak csapágytokjai.
A cikk vége felé azt hiszem bátran kijelenthetem: "A festés és a feliratozás is "csak" olyan nme-s."
Mi - a Szemle szerzői - nem titkoltan az ablakos vonatok megszállottjai vagyunk, ahogy az a cikkekből is újra és újra kiderül. Sok neves, magas minőségű és nagy részletességgel dolgozó nagy(obb?) szériás gyártó (pl. L.S. Models, RailTop, Hobbytrade - hogy csak a 3 favoritot említsem) terméke járt már a kezünkben, de túlzás nélkül állíthatom, hogy ehhez hasonlóan kiváló - gyári - modell talán még sosem járt a kezeink között, ez a kocsi az ami azt gondolom, hogy minden téren 10/10-et érdemel.
Említettük a cikkben az nme termékével egy időben megjelent konkurens terméket, mely a B-Models kezei alól került ki. Az a verzió a második - 2003-as, 100 darabos - szállítás 4 komphorgos kocsijait jelenítette meg (egyébként ezt a verziót korábban az nme is kiadta).
A két kocsi között ég és föld a különbség: a főformát ugyan a B-Models is jól eltalálta, azonban kivitel tekintetében messze elmarad az nme-től, festése jóval gyengébb, a színek árnyalatai nem jó, a részletek száma jóval kevesebb, és kivitelük is bumfordibb (ennek oka, hogy pl. a trepniket is műanyagból készítették el a tetőn az nme maratott alkatrészeivel szemben), gyakorlatilag szinte az egész kocsi műanyag (hatású). (Számomra, ami különösen zavaró - hogy úgy mondjam hiányzik a szememnek - az apró részletek kifestése. - a szerk.)
Mindezekhez fontos még hozzátenni, hogy a két kiadás - ha a darabárakat nézzük - nagyságrendileg egyébként egy árkategóriát képvisel.
A B-Models terméke jól látszik, hogy nem rúghat labdába semmilyen téren az nme-vel. Nem is csoda, hogy belőle könnyen talál az ember több bolt polcain is.
(forrás: B-Models weboldala - b-models.be)
A teherkocsiknál magas - első kiadásakor 55, mára már inkább 60 EUR körüli - darabárával együtt is mindenkinek csak ajánlani tudjuk. A magas minőségnek, és a viszonylag alacsony darabszámnak köszönhetően a boltok polcain - a konkurens B-Models termékével ellentétben - elérhetetlenek jelenleg, azonban több verzió kiadása is terítéken van még (eddig 3 kiadás volt - melyek kifutottak - és további 2(-3) várható még, mindegyik több pályaszámmal), így aki elég szemfüles, és gyors, az hozzájuthat a későbbi - festésben eltérő - variánsokhoz egy-egy külföldi forgalmazó útján.
Ha tetszett a cikk, és még nem követi facebook oldalunkat, akkor azt az alábbi ikonra kattintva megteheti, hogy sose maradjon le legfrissebb írásainkról:
Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerző felvételei!
