Kedves Olvasóink!
Mostani cikkünkben ismét a helvétekhez kalauzolunk el titeket, szokásosan (?) egy exkluzív témában. Ezúttal nem csak egy új fejlesztés, hanem egy új gyártó is terítékre kerül a cikkben a katalán Mabar Tren személyében. A következőkben a SBB Cargo Hbbills-uy sorozatjelű hűtőkocsijai kerülnek górcső alá.
Az idősebb - elnézést, pontosítok! - régebb óta fiatal modellezők, még bizonyára emlékeznek, és némi nosztalgiával tekintenek vissza a '70-'80-as évek jellegzetes fehér - általában két-, egyes esetekben négytengelyes - hűtőkocsikból álló szerelvényeire, melyek oly nagy számban közlekedtek kis hazánkban is. Ezek a jellegzetes vonatok a rendszerváltást követően egyre jobban visszaszorultak, részben a rendszerváltás, részben pedig a teherszállítás átalakulásának okán, majd kis idő elteltével gyakorlatilag teljesen eltűntek a vaspályákról.
Annak idején a MÁV is jelentős állománnyal rendelkezett hűtőkocsikból, de a külföldi vasutak - elsősorban a keleti blokk vasútjainak - járművei is rendszeres vendégek voltak kis hazánkban, és a magyar járművek külföldi jelenléte is megszokott látvány volt abban az időben. Külön érdekesség, hogy a magyar kocsik még a nyugati blokk országaiba is eljutottak. A képen az egyik Dessau-i gyártású kocsit láthatjuk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum archívumából származó felvételen.
(A felvétel forrása: MúzeumDigitár, licensz: CC-BY-NC-SA-3.0)
A '90-es évek nagy változást hoztak az egyre jobban elterjedő, és tért nyerő kombinált fuvarozási módok miatt. Ekkor jelentek meg a Ro-La (Rollende Landstraße) szerelvények, a különböző zsebes-, valamint konténeres kocsik is ekkor kezdtek igazi térhódításukba, melyekkel a közúti rakományok vasúti szállítása nagyban megkönnyebbült, mivel megspórolhatták az átrakodás idejét közúrtól vasútra, illetve visszafelé is. A hűtőkonténerek, illetve a hűtőpótkocsik megjelenésével többé nem volt szükség a hűtött áruk átrakodására sem.
Svájcban a tehervonati forgalom egy jelentős hányadát teszi ki mind a mai napig a belföldi vasúti fuvarozás. Ennek okán nem meglepő, hogy az Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) 2002-ben a hűtött, illetve kontrollált hőmérsékleten szállítandó áruk fuvarozására 150 darab kéttengelyes, 0°C és 20°C közötti egyenletes hőmérsékletet előállítani és tartani képes, 99,4 m3 rakterű (ez a gyakorlatban egyszerre 38 normál raklap szállítását teszi lehetővé) hűtőkocsit vásárolt a német Graaff Transportsysteme-től, melyről már egy korábbi cikkben is szó esett, mivel ők modernizálták a társaság cukorszállító kocsijait is.
A kocsik bevetési területe igen széles körű, de elsősorban a két nagy svájci üzletlánc, vagy is a MIGROS és a coop veszi igénybe az általuk nyújtott szolgáltatást a hús és a csemegeárú, a tejtermékek, a gyümölcsök és a zöldségek szállítmányozására. Az élelmiszer szállításon túl külön érdekesség, hogy kocsik rendszeres felhasználói között megjelennek a gyógyszeripar szereplői is.
Az SBB Cargo a kocsik kapacitását szinte teljes mértékben belföldön kamatoztatja. Hp. Teutschmann felvételén a 070-es pályaszámú kocsi várakozik Oensingen állomáson 2010. január 2-n.
(A felvétel forrása: bahnbilder.de)
Mint érdekesség itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy kiemeljem a svájci keskeny nyomközű vasutak jelentőségét a (belföldi) áruszállításban (is). Köztudott, hogy az ország jelentős mennyiségű magánvasúti - jelentős részben méteres nyomtávolságú - hálózattal bír - melyek a hazai jelenlegi keskeny nyomközű hálózatokkal ellentétben - hivatásforgalmat (is) ellátnak, akár teljes kantonokat lefedve (ld. az RhB-t Graubünden kantonban).
Az ország legnagyobb ilyen egybefüggő hálózata jelenleg az RhB (Rhätische Bahn) és az MGB (Matterhorn Gotthard Bahn) társaságok vaspályáiból létrejövő rendszer, melynek érdekesség, hogy hossza meghaladja a - többségi részben magyar tulajdonú - GySEV hálózatának hosszát, melyen jelentős mennyiségben történik többek között - a feljebb már említett - coop üzletek kiszolgálása is. Erre célra kombinált fuvarozási modellt alkalmaznak vagyis a szállítás konténerek és konténeres kocsik segítségével történik, melyek "átrakodása" lényegesen kevesebb időt vesz igénybe, mint a sima hűtőkocsik esetében.
Az RhB és az MGB összefüggő hálózatán a rendszeres fuvaroztatók között megtaláljuk a coop üzletláncot is. A kombinált fuvarozási mód miatt konténerek egy részét Landquart-ban normál nyomtávolságú kocsikról, másik részét pedig közúti járművekről rakodják át a keskeny nyomközű járművekre.
A képen Zernez állomáson láthatjuk egy tolatós tehervonatba sorozva az egyik Lb sorozatú konténeres kocsit, egy coop konténerrel a "fedélzetén". A rendszeres megrendelők között a svájci posta is felbukkan, aki a "nagyvasút" szolgáltatásait is folyamatosan igénybe veszi.
(fotó: Eddy Konijnendijk, a felvétel forrása: railfaneurope.net)
Az érdekességeknél maradva, de már visszakanyarodva ismét a kocsicsaládhoz érdemes visszaugrani az időben a kocsik gyártásának évére, vagyis 2002-re. Svájcban teljesen megszokott volt már akkor is a - teljesen hagyományos értelemben vett - vasúti járműreklámok jelenléte, de a - már akkor - több évtizedes partner - a MIGROS személyében - nem akármire szánta el magát, és egy "kocsipárt", az SBB 100 éves jubileumára egyedi születésnapi köszöntőt (is) tartalmazó reklámmal látott el, melyek csak a feliratok nyelvében különböztek egymástól (német, francia).
A MIGROS kedves partnerét egyedi reklámmal köszöntötte 100 éves jubileuma alkalmából. A kocsikat Mabar Tren alapon a svájci EYRO Modellbahn GmbH is elkészítette korlátozott példányszámban, melyet az érdeklődők hamar elkapkodtak az EYRO készletéről.
(A felvétel forrása: EYRO Modellbahn GmbH 2018-as központi katalógusa)
A történeti bevezető végén pedig kanyarodjunk még kicsit a kocsik Hbbills-uy sorozatjeléhez, és nézzük meg, hogy az mit is takar, vagyis milyen jelentés rejlik a "zagyva betűkód" mögött:
H = különleges építésű, zárt kocsi;
bb = 14 méter, vagy annál hosszabb rakodási területtel;
i = eltolható oldalfallal;
ll = zárható/mozgatható válaszfalakkal;
s = legnagyobb engedélyezett sebessége 100 km/h;
u = fűtő-/hűtőberendezéssel felszerelt;
y = hőszigetelt.
A történeti összefoglalót követően most térjünk rá a Mabar Tren modelljének bemutatására.
A modell
Az elődök:
A kocsitípus H0-s építési nagyságban rendelkezik előddel, melyet az osztrák illetőségű AdamModellbau jegyzett. Az itthon - elsősorban - a fémből készült 4 tengelyes MÁV és GySEV konténeres kocsijairól ismert gyártó modellje, mind technikájában, mind kidolgozottságában elmarad a katalán gyártó formaújdonsága mellett.
A modellen végighaladva az első dolog amivel találkozunk az a csomagolás. A Mabar a kocsik svájci változatát 3 kétdarabos szett formájában készítette el - vagyis 6 különböző pályaszámmal. A két kocsi eléréséhez minden esetben 3 rétegen kell "áthatolnunk". A hagyományos papírdoboz fölött egy díszítő külső csomagolás található a kocsi oldalnézeti rajzával. Ezt lehúzva egy hagyományos (oldalt nyitható) kartondobozt találunk, melyen belül a kocsik egy - gyakorlatilag mára már általánossá vált - kétrétegű, formázott műanyag belsőben fekszenek.
A doboz külseje már önmagában is meggyőző: Azon túl, hogy ötletes és dekoratív a doboz feletti külső borítás, még a biztonságot is növeli, mivel így az oldalsó nyitófülek nem tudnak véletlenszerűen kinyílni.
A belső a mára már szinte egyeduralkodóvá váló formázott műanyag. Van, aki nem szereti, van aki igen, de a jelen (és a jövő) most már nyugodtan mondhatjuk, hogy ez lesz. Minden esetre a kialakítás ebben az esetben nagyon praktikus, és az anyagvastagság is megfelelő, ami ennél a csomagolási fajtánál kulcskérdés (ellentétben bizonyos A.C.M.E. kiadások csomagolásával - a szerk.), vagyis kinyitott állapotban sem nyeklik-nyaklik, így a modellt nem tudja megsérteni.
A modellt a dobozból kivéve ismét nem lehet okunk panaszra. A fő forma pontosan olyan, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva. Hogy teljesen őszinték legyünk - jól ismerve a gyártót - nem is számítottunk másra, mivel kidolgozottsági színvonalát tekintve mindig is - a nálunk nagydíjas - L.S. Models kategóriájába tartozott, de eddig - témánkba illő modell nem lévén - nem ejtettünk róla szót a Szemle hasábjain.
A kocsik főformája hozza azt a szintet, amit a Mabar Tren márkanév jelent.
A kocsik formai jegyeiben nagyon meghatározó szereppel bír a Thermo King gyártmányú raktérhűtő berendezés, melynek raktéren kívüli külső gépészeti egységeit az egyik kocsivégen elhelyezett kék alapszínű szekrény rejti. A gyártó ennek a részletnek az esetében (is) törekedett a minél élethűbb kidolgozásra, amivel szinte már feszegetve a nagy szériás technológia méretarányban lehetséges korlátait.
A kocsi ugyanezen végén figyelemreméltó a sok apró, és kifestett filigrán részlet is. Az egyik ilyen a műanyag, ám mégis filigrán treppni, illetve a hozzá kapcsolódó korlátok és kapaszkodók. Egy korábbi cikkünkben - melyben az Albert-Modell Faccpps kocsijait mutattuk be - ha emlékeztek rá mérgelődtünk rajta, hogy hogy lehet egy alapvetően jó kocsit elrontani bumfordi, fröccsöntött alkatrészekkel, és akkor is a treppnit emeltük ki, mint elrettentő példát. Akkor azt írtuk, hogy a megfelelő megoldást a rézmaratás jelentheti, de ez a kocsi bebizonyította, hogy bizony gondos előkészítéssel, és jó technológiával a műanyagnak is van helye, még az ilyen kényes, filigrán részeken is.
Érdemes megfigyelni a kocsi homlokfalán a Berni négyszög (vagyis a kapcsolótér) részleteit is. A tolatószemélyzet részére a helyén van a - szinte hajszálvékonyságú - kapaszkodó az ütközők alatt, és az vonókészülék külső részét rögzítő csavarok sem hiányozhatnak a kialakításból, csakúgy, mint a treppni és a korlátok rögzítőcsavarjainak imitációi sem.
Hogy teljesen objektívek legyünk a kocsi egyetlen - számomra zavaró - részlete az a homlokfalnál lévő treppnire felvezető lépcső, mely szintén műanyagból készült, de az sajnos - az Albert kocsihoz hasonlóan, és a cikkben tárgyalt kocsi treppnijével ellentétben - igen drabálisra sikerült. Részben az ember megérti a dolgot, mert egy filigrán, fröccsöntött és kicsi alkatrész jóval sérülékenyebb, mint egy nagyobb darab, de erre azért kínálkozott volna más megoldás is (pl. fotómaratott alkatrész).
A kocsi homlokfala egy igazi ékszer. Minden kis apró részlet a helyén van, ahogy annak lennie kell: Ez különbözteti meg a modellt a játéktól!
A kocsik másik homlokfala szinte üres, azonban mégis fontos kiemelni a rajta található merevítőket, és azok furatait.
Hogy miért is? Ennek megértéséhez - hogy teljes legyen a kép - fontos kiemelni, hogy a Mabar - egy időben a svájci kiadással - piacra dobta a kocsik osztrák változatát is, mely több formai elemben is eltér a svájcitól. Az egyik ilyen a jellegzetes elem raktérhűtő berendezés, azonban a gyártó - nevéhez híven - itt nem állt meg: A másik jelentős eltérés a két sorozat között a merevítőkön lévő furatokban van, ugyanis az osztrák kocsik és a svájci társaik esetében azok alakja és mérete is nagyon eltérő.
Az olyan kinézetbeli apróságokra is ügyelt a gyártó, mint a homlokfali merevítőkön található furatok alakja és mérete.
Továbbhaladva beszéljünk a kocsik alvázáról. Az alváz kialakítása (is) pontos lett, az a valóságnak megfelel. A jármű hosszmerevítőjének formáját, valamit az azon található kivágásokat is eltalálták, és természetesen az apró részletek itt sem marad(hat)tak le, melyeknél a gyártó törekedett a festéssel történő kiemelésre is (pl. vonatnemváltók, komphorhgok, stb.).
Az alvázon is minden a helyén van.
A kocsi kinézetére vonatkozóan még ejtsünk néhány szót a festésről, feliratozásról.
A kocsin található alapszíneket nagyon jól eltalálták. A nagyon nagyon enyhén törtfehér alapszín esetében is jól vették az akadályt, pedig ez nem egyszerű feladat. (Sajnos ezt a képek lehet, hogy nem adják teljesen jól vissza, mivel ezt a halvány törtfehért nagyon nehéz belőni a fotózás, és az esetleges utómunka során, illetve a szín függ az olvasó monitorának beállításától is. - a szerk.). A színhatárok minden esetben élesek, pontosak, nyoma sincs átfolyásoknak, keveredéseknek.
A festés pontos, precíz.
A feliratok tekintetében sem lehet okunk panaszra. A kocsik feliratokban gazdagok, melyek kivétel nélkül tűélesek, mérethelyesek, és megfelelő betűtípussal készültek, valamint 99%-ban még szabad szemmel is jól olvashatóak. (Amit nem lehet elolvasni, ott leginkább a szemünk felbontóképessége szab határt ennek. - a szerk.)
A feliratok a modell kategóriájának megfelelő minőségben készültek el - vagyis ahogy az a Mabar-tól elvárható.
Fontos még egyszer megemlíteni, hogy a gyártó törekedett az apró részletek festéssel, illetve tamponozással történő kiemelésére is, ami rengeteget dob, az amúgy a valóságban (is) egyszerű formavilágú modellen.
A kinézet után ejtsünk pár szót a kocsi műszaki oldaláról is. Itt sincs új a nap alatt: A jármű - a kor elvárásainak megfelelően - KKK-val van felszerelve, súlya tekintélyes, futása magabiztos, ahogy annak lennie kell.
A cikkben említést tettem az AdamModellbau kiadásáról is.
A főforma tekintetében - az nme - B-Models cukorszállítós relációjához hasonlóan - itt is elég jól vette az akadályt az osztrák gyártó.
Sajnos minden más tekintetben ez a kiadás bizony alulmarad: A kocsi alváza nem felel meg a valóságnak. A Mabar esetében tapasztalt finom részleteknek, csak egy része jelenik meg, ami megjelenik az is rendkívül vastag, ezáltal sokat ront a kocsi összképén. Festését tekintve a használt árnyalatok megfelelősége kérdéses, a színhatárok nem egyértelműek, összefolynak, a színek a határokon keverednek, a festék az alapfestés felett messziről is szemmel láthatóan módon rosszul fed sok helyen. Az SBB-re, és az SBB Cargo-ra utaló feliratok esetében - számomra teljesen érthetetlen okból - szürke hátteret használtak, holott az a valóságban a kocsi alapszínével egyezik meg. (Egy lehetséges reális ok, hogy a kocsik sajnos sokszor kívülről - svájci teherkocsikhoz "méltóan" - elég ramaty állapotban vannak, koszosak, graffitisek, mely miatt valóban olyan, például a kéken belüli feliratok hatása a színkontraszt miatt, mintha az szürke lenne a valóságban. - a szerk.). A feliratok betűtípusa, és azok mérete sem megfelelő, a tamponozás minősége alacsony, mely ront a feliratok olvashatóságán. (Az esetek jelentős részében azok még nagyítóval sem olvashatóak. - a szerk.)
Egy pont van, ahol jobban vette a Adam' az akadályt a Mabar-nál, ez pedig a THERMO KING festése, ugyanis itt ők nem matt, hanem a valóságnak megfelelő fényes festést alkalmaztak, mind a szürke, mind a kék esetében.
Az árak közötti különbség a két kiadás között gyakorlatilag elhanyagolható, nem jelentős.
Az AdamModellbau kiadása rengeteg sebből vérzik, így a Mabar járművei nagy szintlépést jelentenek a piacon.
(A felvétel forrása: ricardo.ch)
Végezetül pedig összefoglalásként beszéljünk a piszkos anyagiakról, és a kiadás ár-érték arányáról. Egy szett ára kb. 95 EUR körül mozgott a külföldi üzletekben, mely körülbelül 31.000 Ft-nak felel meg a mostani árfolyamon. (Itthon a kiadást csak a ModellKit 1001 Kft. jegyezte, aki szintén alapból EUR-s árakkal dolgozik, így pontos forintárat nem lehet egyértelműen meghatározni - a szerk.)
Ha megnézzük a kialakítás minőségét, akkor ennek tükrében egy kiemelkedően jó ár-érték arányú modellről beszélhetünk annak kategóriájában, melyet mi sem fémjelez jobban, mint hogy a boltok polcairól nagyon rövid idő alatt a teljes készlet elfogyott.
Ha érdekesnek találtátok a cikkünket, és még nem lájkoltátok facebook oldalunkat, akkor azt az alábbi logóra történő kattintás után megtehetitek, hogy ne maradjatok le 2019-ben sem írásainkról:
Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerző felvételei!
