Kedves Olvasóink!
Rövid szünet után ismét újabb cikkel jelentkezünk Nektek. Korábbi ígéretünkhöz híven most induló cikksorozatunk a sokakat foglalkoztató bécsi vásárról fog szólni.
A sorozat 1. részében a C csarnok kiállítóinak újdonságait vesszük górcső alá.
Amennyiben még nem olvastátok a Messe-ről szóló többi cikkünket, akkor azokat az alábbi linkeken eléritek:
Modellbau Messe Wien 2018 - 2. rész (A B csarnok gyártóinak mustrája (KJ-MODELL, KROIS MODELL, POSCH modell, HALLING/FERRO-TRAIN/Stängl, Fine Scale München, Arboris miniature)
A C csarnok adott az idén is helyet a nagy szériás gyártóknak, így itt kapott helyet a ROCO, a PIKO, az A.C.M.E., a Jägerndorfer Collection és a BRAWA termékpalettája is.
A két legnagyobb standdal vitathatatlanul a két német óriás - vagyis a ROCO és a PIKO - rendelkezett, amelyeken minden esetben számos újdonsággal találkozhattak az érdeklődők.
ROCO
A német gyártó standján idén is több friss konstrukció mutatkozott be.
Az év egyik - talán legjobban várt - formaújdonsága a gyártó részéről a Lötschbergbahn (BLS) Re 4/4-es mozdonyainak 1:87-es méretarányú modellje, mely igazi hiánypótlóként kerülhet hamarosan a boltok polcaira.
A sorozat tagjai - akik közül a legfiatalabbak is (kis híján) a 40-et súrolják - mai napig meghatározzák a svájci vasúti közlekedés arculatát. A jellegzetes, barna színű, a vezetőállásra "homlokajtóval" rendelkező típussal ugyanis nem csak a BLS "törzshálózatán", hanem szinte egész Svájc területén találkozhatunk: rendszeres vendégek a Liechtenstein-i/osztrák határnál fekvő Buchs-ban, valamint St. Margrethen-ben, illetve a Chur melletti Ems Werk vágányain csakúgy, mint a francia-német-svájci hármashatáron fekvő Basel-ben, illetve az egykoron Gotthardbahn-on is. A BLS hosszútávon számol a sorozattal, amire jó példa, hogy a ma futó gépek jelentős hányadát az ETCS L2-vel kompatibilis vonatbefolyásoló berendezés járműoldali szerelvényeivel is ellátták.
A ROCO standján a modell mindkét fő változatát megtalálhatták az érdeklődők. A kialakításra ránézésre nem lehet panaszunk: minden a helyén van. Az apró - és kevésbé apró - részletek - mint például a szellőzőrácsok, a tetőjárdák, illetve a fékellenállás-mezők - a kor igényeinek megfelelően fotómart alkatrészekkel lettek elkészítve. A mozdony elemei filigránok: Az egyetlen dolog ami nekünk szemet szúrt az a fröccsöntött - ezáltal kissé bumfordira sikerült - ablaktörlőlapát volt, mely reméljük, hogy a kiadáson már talán az SBB Re 4/4 II/III sorozatról az utóbbi időkben ismert mart fém alkatrészekkel lesz kiváltva, mire a termék a boltok polcaira kerül.
A típus járműveinek többsége ollózó áramszedővel van felszerelve...
...de a ROCO gondoskodott a mindössze 6 darabot számláló félpantográfos kivitelről is.
A gyártó oldalán a vásárral egy időben jelentek meg a típusról az első festett képek, amin további jellegzetes részletek is hangsúlyt kaptak.
Az első festett példányról a bécsi vásár idején jelentek meg a gyártó oldalán az első felvételek: Itt már több érdekes részlet is kirajzolódik, mint a géptérben található villamos és gépészeti berendezések tamponozott imitációi, illetve a névadó "Lalden" hegyi falu domború címere.
(forrás: roco.cc)
Mi - akik az alpesi (azon pedig belül különös tekintettel a svájci) vasutak szerelmesei (is) vagyunk - nagy érdeklődéssel várjuk a modell megjelenését, melyet a gyártó decemberre ígér. Terveink szerint hozzánk is fog a típusból kerülni, és akkor majd részletesen is bemutatjuk Nektek itt a Szemle hasábjain.
A ROCO másik nagy várakozást keltő formaújdonsága az NDK vasútjának V180-as dízelmozdonya. A több, mint 350 példányban gyártott, különleges ikergépcsoportos sorozat a háború után kettészakadt Németország vasútjának egyik legmeghatározóbb típusa volt.
A német cég standján, jól elrejtve és más modellekkel körbezárva (Ezért egyébként hatalmas fekete pont a gyártónak! - a szerk.) lapult meg az egyik festetlen mintadarab az új fejlesztésű Rekowagen társaságában.
A keletnémet vasút jellegzetes dízelét már sok gyártó, többféle kivitelben is megálmodta. Hamarosan a ROCO mozdonya is beáll a sorba.
Amit a rendesen elbújtatott mintapéldányról meglehetett állapítani, az alapján egy nagyon szép kivitelű mozdonnyal fog szaporodni nemsokára a gyártó kínálata az igen népes DR rajongók nagy örömére.
A DR témában ebben az időszakban nem csak a V180-asra számíthatunk, ugyanis a gyártó részéről hamarosan polcra kerülnek a jellegzetes 2, illetve 3 tengelyes Rekowagen-ek is. A jól eldugott mintapéldányról - mely a V180-assal karöltve élte száműzetését - sajnos nem sikerült saját, értékelhető felvételt készítenünk, azonban a gyártó honlapjára a BLS Re 4/4-essel egy időben felkerült az első 3 tengelyes festett példányról is a gyári fotó.
Mind a kiállított darab, mind a képek alapján csak azt mondhatjuk, hogy a több gyártó palettáján is feltűnő sorozatból elkészülni látszik az eddig legkidolgozottabb nagy szériás kiadás.
A ROCO Reko' egy új szintet hoz a nagy szériás kiadások közé: Mi - akik szeretünk egy szép, részletes modellen az apró részletekben "elveszni" és gyönyörködni (főleg akkor, ha egy személykocsiról van szó) - nagyon sok üdvözlendő apróságot véltünk felfedezni a ROCO kocsiján: Személyes kedvencünk lett az ülések háttámlájának tetején található kapaszkodó, melyet stílusosan megjelenített a gyártó, a konkurens PIKO-val ellentétben (Persze ne feledjük, hogy utóbbi esetben egy sokkal korábbi szerszámról van szó! - a szerk.).
(forrás: roco.cc)
A képek tanulsága alapján egy V180-assal, 3-5 Rekowagen-nel, és opcionálisan egy Gbs/Gbgs kocsival készen is áll a korhű szerelvény a bevetésre.
PIKO
A ROCO-tól nem messze találhattuk meg a konkurens PIKO standját.
A Sonneberg-i székhelyű cég sem lustálkodott az elmúlt évben. Mindenki legnagyobb örömére végre lehetőség nyílt arra, hogy első kézből megcsodáljuk a cég új fejlesztésű V200-as "Taigatrommel"-jét, vagy hazai nevén: a Szergejt.
A kiadást - túlzás nélkül állíthatom - hogy hatalmas érdeklődés övezte, főleg annak fényében, hogy a típust a nagy szériában 1. helyen jegyző ROCO-nál is hosszú száraz évszaka volt a típusnak. A PIKO esetében egyre kevésbé ér minket meglepetés - a szó legjobb értelmében. Ottjártunkkor - a már feltehetően több napja, karbantartás nélkül - fel-alá köröző mozdony láthatóan jól bírta a strapát, és szorgalmasan rótta köreit. Egyetlen ellensége a PIKO - nagyon megosztó és ismert hiányosságokkal rendelkező - sínrendszere volt, melynek váltóin rendre meg-meg torpant a körözés során a gép, azonban ezt csak a szemfülesek vethették észre.
A mozdony kinézetére nem lehet panaszunk, minden a helyén van első ránézésre, hogy úgy mondjam: olyan új PIKO-s lett a gép kinézete.
A Sonneberg-iek is beszálltak a "DR versenybe" (ha szabad így fogalmazni - a szerk.): A hangtompító nélküli "Taigatrommel" szorgosan rótta egész nap a köröket a PIKO standján. A kinézetre nem lehet panaszunk, a belbecsre, illetve annak tartósságára - mely esetében már sokan találgatnak/találgattak - pedig egyedül majd az idő adhat választ.
Bizony erről a mozdonyról (is) elmondhatjuk az eddig látottak alapján, hogy a konkurencia felkötheti a textilt, és nagyon reméljük, hogy a PIKO hamarosan egy magyar kiadással is megörvendezteti a hazai modellezőket.
A PIKO másik jelentős újdonsága a Bombardier TWINDEXX-családba tartozó DB IC2-es szerelvényének elkészítése, valamint annak alapján egy hagyományos (regionális) kivitelű emeletes vonat bemutatása volt. Ennek kapcsán kicsit vegyes érzelmek öntöttek el minket:
Először is le kell szögezni, hogy a német gyártó a főformát - különös tekintettel a vezérlőkocsi jellegzetes homlokfalára - gyönyörűen, élethűen eltalálta. A kocsiszekrények apró részleteit is sikerült megjeleníteni, a feliratozás és a festés is pontos, precíz és aprólékos lett. Eddig ugye minden szép és jó, azonban az érem másik oldala, hogy mindezt sikerült hossztorzítottan, 1:100-ban megoldani. Jogosan tehetjük fel ilyen kidolgozottságnál a kérdést, hogy "Warum?".
Ez csak egy hangos merengés részünkről: Kicsit nehezen tudjuk megérteni, hogyha egy gyártó egy részletes, élethűségre törekvő modell kidolgozásába - mint amilyen ez is - láthatóan nem kevés időt, energiát és pénzt öl, akkor miért kell ragaszkodni a hossztorzításhoz. Megértjük, hogy a cél a HOBBY kategória kiszolgálása ebben az esetben, ahol a hossztorzítás előnnyel jár a helygazdálkodás szempontjából, azonban biztosan állíthatjuk, hogy a BRAWA - szinte elérhetetlen - kiadása miatt nagy igény lenne a modellezők között egy EXPERT vagy akár CLASSIC kategóriába tartozó, hossztorzítatlan változatra is. A HOBBY kategóriának megfelelően a regionális kialakítás esetében csak a festés módosult, a formai jegyek az eredeti IC2-esnek megfelelőek maradtak, viszont ezzel egy - gyakorlatilag - fantázia modell született a regionális kialakítás esetében, mivel jelenleg hagyományos ingavonati vezérlőkocsi ilyen homlokfal-kialakítással nem létezik a DB kötelékében.
Az előző sorokat szigorúan gyűjtői, és kritikusi szemmel írtam, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt gondolom, hogy ezt a helyzetet sem kell - sőt mi több, nem is lehet - csak fekete vagy fehér módon kezelni, ezért fontosnak tartom azt elmondani, hogy a kiadást más részről nagyon is üdvözlendőnek tartom, mert a HOBBY kategóriába került egy olyan forma hű, a kategóriájában az átlagnál részletgazdagabb modell, ami bizony sok embernek kedvcsináló lehet ahhoz, hogy egy magasabb kategóriára nyergeljen át, illetve a HOBBY kategóriára jellemző játékot ez a kiadás véleményem szerint egy más szintre emeli.
A PIKO új emeletes vonata elég megosztó lett: Egyik szemünk sír, mert szívesen láttunk volna egy kicsit felturbózottabb, hossztorzítatlan változatot is az IC2-esből, azonban a másik szemünk nevet, mivel ez a modell egy jó kedvcsináló, és ezáltal jó ugródeszka lehet a nagy lélekszámú HOBBY kategória kedvelőinek a magasabb kategóriák felé.
A PIKO standján (ismét) felfigyeltünk - a Szemle hasábjain már többször is tárgyalt - 111-es egy új festési változatára. Ezúttal a német gyártó - a szintén német - RailAdventure társaság gúnyájába öltöztette fel a már jól ismert szerszámot. A kiadás azért is aktuális, mert - a főként különleges és speciális vasúti szállítmányozással foglalkozó cég - az InnoTrans szakkiállításnak köszönhetően Európa-szerte fokozottan a fotósok lencséinek kereszttüzébe került az utóbbi időszakban.
Az alapmodellt ismerjük, azonban azt régóta tudjuk, hogy neki nem csak a DB verkehrsrot-ja áll jól, ami nem csak a valóságban, hanem modellben is igaz!
A standon megjelent még - a nem olyan régi fejlesztések - egy-két egyéb példánya is, mint az ÖBB 1041-es vagy 1010-es villamosmozdony, de nem maradhatott el az németek kultuszmozdonya - vagyis a 103-as - sem, melyet akárhányszor látunk, egyre jobban tetszik nekünk is a PIKO "tolmácsolásában"!
A.C.M.E.
A C csarnokban kapott helyet idén is az olasz A.C.M.E., aki ismét a memoba standját gazdagította. Nem meglepő módon a standon a legnagyobb hangsúly a Nyugat-Közép-Európa-i választékra esett, kiemelten az aktuális osztrák témákkal.
Az ez évi sztárnak minden bizonnyal a NightJet kiadásokat szánta a gyártó. Ebben az esetben nincs új a nap alatt, mivel a gyártó továbbra is a RailTop kocsik alapján (vagy RailTop szerszámmal) készített - már jól ismert - kocsikat használta alapul az esetek többségében, azonban a saját szerszámait sem rejtette a kiadásokban véka alá (ld. Bmz (SGP200), Bbmvz kocsik).
Őszintén szólva a kép nagyon vegyes ebben a témakörben, és szó mi szó, meg kell mondanunk, hogy az eredmény láttán kissé csalódottak vagyunk: 3 gyártótól jelentek meg eddig NightJet kocsik, azonban mindegyik esetében kilógott hol ezért, hol azért a lóláb. Anélkül, hogy részletesen belemennék a festési sémákba, illetve az egyes típusokra vonatkozó egyéni paraméterekbe - melyről hamarosan részletes cikkel is készülünk a kiadások kapcsán - el kell mondjam, hogy festés terén toronymagasan a ROCO nyerte a versenyt, melynek mind a színei, mind a színátmenetei rendben voltak, valamint a jellegzetes csillagokat is nekik sikerült a legjobban (szinte azt mondhatom tökéletesen) eltalálniuk (Ez feltehetően az új festési és feliratozási technológiájuknak köszönhető! - a szerk.), azonban az ő általuk használt alapmodell sosem látott ebben a formában NightJet gúnyát (egy kísérleti jármű készült ennek a kocsinak a modernizált változatára, amit azóta a CD-nek értékesítettek, de az abban a formában forgalomban sosem közlekedett, és csak rövid időt élt meg).
Ezek utána jött - a számunkra favorit - L.S. Models, akinél a színek és a színátmenet a valóságtól kis mértékben (még megbocsátható módon), de eltért, azonban a jellegzetes csillagok nekik is nagyon jól sikerültek.
Az olaszok csak a sor végére tudtak beállni, mivel az ő esetükben sem lett tökéletes a színárnyalat, illetve a csillagok náluk nem is hasonlítanak a valóságra, mely nagyon szembeötlő (gyakorlatilag egy fehér színátmenetes "pacára" raktak egy kékes-fehér keresztet csillag gyanánt). A NightJet számos festési variánsa közül ők - az általában az osztrák nyomásálló kocsiszekrényes járművekre jellemző - színátmenet nélküli festést vették alapul érthető módon, mivel ez illeszkedik a saját termékpalettájukhoz, azonban ennek okán a nagyon jellegzetes Bbmvz kocsi is ezt a festést kapta meg, ami a valóságban színátmenettel rendelkezik, és amely kocsi pont a memoba különkiadású szettjét gazdagítja. Ezen kívül - csakúgy mint a ROCO esetében - itt is felmerültek alapmodell megválasztási problémák is, azonban ezek ebben az esetben sokkal kevésbé voltak szembetűnőek.
(A kiadások körüli aggályokba nem mennék részletesen bele, erről majd a külön cikkünkben részletesen is be fogunk számolni.)
Az 55187-es és az 55198-as szettben az alap festési séma minden esetben jó (színátmenet nélküli), azonban mind a színárnyalatot, mind a csillagok jellegzetes formáját ők találták el a legkevésbé. A memoba saját szettje már nem lett ennyire szerencsés, ott már a festési sémával is gondok vannak.
A kicsit borús kezdet után evezzünk örömtelibb vizekre: Sok éve hajtogatjuk már, hogy az A.C.M.E. a Dunakeszin készült cseh InterCity kocsikat a zöld-fehér, és a narancs-fehér színkombinációk után végre kiadhatná a jelenlegi (kék-fehér) festésben is. Úgy néz ki, hogy a jég ezen a fronton megtört, és az A.C.M.E. bemutatóvitrinjeiben már ott virított az első festett Handmuster-ek egy-egy példánya mind az 1., mind a 2. osztályú kocsiból.
A cseh vasút legújabb festésében pompázó "dunakeszis" kocsik is megjelenthetnek hamarosan a boltok polcain.
A bemutatóvitrinben a cseh kocsik fölött kaptak helyet a német, végfeljárós Halberstadt-i kocsik, melyekből egy-egy kiadás már járt korábban a boltok polcain. A vitrinben mind DR-s, mind a későbbi - de még DR színséma alapú - DB-s festésben megtalálhattuk őket. A kocsitípus jelenleg futó változatait a BahnTouristikExpress festésű változat képviselte, mely hazánkban is több ízben megfordult már.
A Halberstadt-i kocsik - csak úgy mint régen - ma is meghatározói a német vasút arculatának, bár jelenleg a magánüzemeltetőké a főszerep esetükben.
Igazi formaújdonságok tekintetében most sokkal kisebb volt a felhozatal, mint 1 évvel ezelőtt. Ezúttal a vitrinbe a memoba megrendelésére készülő SGP prototípus Amoz kocsi került kiállításra.
A prototípus SGP kocsi igazi csemege lehet a kor szerelmeseinek, bár az kissé kérdéses, hogy vajon a befektetés az új szerszámba - egy ilyen speciális, prototípus kocsinál - mennyire fog megtérülni.
BRAWA
A német gyártó külön standdal nem jelentkezett, csupán egy új különkiadás révén képviseltette magát a bécsi memoba standján, ezért még egy gondolat erejéig időzzünk el náluk. A bécsi cég a vásáron mutatta a nemrégiben megjelent - az ÖBB építkezésein nagy számban alkalmazott - osztrák önürítős kocsik egyedi arculatú változatát. A jellegzetes sárga "koronával" rendelkező "Wir bauen für Sie sicher, wirtschaflich, schnell" felirattal ellátott kocsik, nagyon jellegzetes járművei az ÖBB hálózatának, főleg a jelenleg folyó nagy számú építkezés kapcsán, és a gyönyörű kivitel még nekünk - ablakosvonat pártiaknak - is megdobogtatta a szívünket, mely természetesem az alapmodellre is igaz.
A memoba különkiadása a létező legjobb (legélethűbb, és legrészletesebb) alapmodellre készült, ami jelenleg a piacon elérhető.
(forrás: memoba facebook oldala)
Jägerndorfer Collection
A JC esetében az utóbbi évek jelentős változásokat szültek a termékpalettát illetően, mely leginkább az N-es vonal erőteljes erősödését jelenti.
A saját fejlesztésük mozdonyok és kocsik után után a gyártó nagyot álmodott, és 2018-ban bejelentette ÖBB 4010-es villamos motorvonatát, mint N-es formaújdonságot.
A vonatok több, mint 4 évtizedes szolgálatuk alatt egybeforrtak az Alpok vasútjával, mind külföldön, mind pedig belföldön, ugyanis a legendás motorvonatokra méltán ragadt rá - az igen megtisztelő - Transalpin név, mivel a Bécs-Zürich viszonylat kiszolgálását is hosszú időn át ők látták el. Az 5 - illetve később 6 - részes szerelvények kényelmi szintje jóval meghaladta a ma futó szerelvényekét (pl. RailJet), azonban technikában és sebességben a 2008-ra a - már igen koros - sorozat nem vehette fel a versenyt utódjával.
A gyártó szándékának komolyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy már a mostani vásáron megtekinthető volt a gyártó standját a sorozat első, festetlen Handmuster-e, mely esetében még csak a fő forma volt kidolgozva. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a motorvonat már így is szépen megállja a helyét, olyan érzésünk volt, mintha az igazit látnánk, és meg kell mondjuk, hogy nagyon lenyűgözött minket.
Évről-évre egyre nagyobb örömmel tölt el minket, hogy az N-es tábor (is) erősödni látszik, és bizony az ott folyó komoly fejlesztések egyre szélesebb tömegeket hódítanak meg maguknak. Mi őszintén reméljük, hogy ez a folyamat a továbbiakban is töretlenül ki fog tartani, hogy hasonló kidolgozású szerelvényekkel telhessenek meg az N-es modellezők terepasztalai.
A főforma már most is lenyűgözött minket.
A motorvonat nagyon jellegzetes orrformáját (homlokfalát) is tökéletesre kivitelezte a gyártó: gyakorlatilag nyoma sincs a méretarány korlátainak a kivitelezésben.
A teljes szerelvény egyben is pazar látványt nyújtott.
A C csarnok tekintetében elmondhatjuk, hogy idén - illetve egyes kiadások esetében jövőre - sok érdekesség vár a vasútmodellgyűjtők és a modellezők társadalmára. A C csarnokban a húzóerőt - a vasútmodell terén - kétségtelenül H0 képviselte - ami nem meglepő Ausztria esetében - de szép számmal akadt a feltörekvő N-es társadalom részére is újdonság, érdekesség.
A H0 esetében most már nagyon látványosan érezhető volt itt is az erőteljes "egyenesedés", mely alatt az DC rendszer egyre nagyobb elterjedését, és az AC rendszer ki/visszaszorulását értjük, és amely a nemzetközi szakemberek között már jó pár éve téma. Ezen a Messe-n éreztük először, hogy ez a hatás már Németországtól keletre is nagyon erősen megnyilvánul, mivel elképesztő mennyiségben jelentek meg - gyakorlatilag kizárólag a használt standokon - a német gyártó termékei, még eközben a gyártó saját standján a felhozatal nagyon gyenge volt, gyakorlatilag a gyerekeket megcélzó "my world" vonalat igyekeztek előtérbe helyezni, mintegy utolsó segélykiáltásként nyitva a fiatalabb generációk felé. Ez idáig még azt is mutathatná, hogy pont a márka feltörekvőben van, hiszen nagy a mennyiség, és a gyerekek felé is nyitnak, de sajnos aki mögé lát a dolgoknak az tudja, hogy ez bizony más képet mutat: Az utóbbi években az egykori Mekkának számító Svájcban is sorra tűnnek fel az egyben eladandó komoly Märklin gyűjtemények, ahol sokszor megjelenik a rendszerváltás, mint ok (AC-ről DC-re), terepasztalok épülnek át váltakozóról egyenre, és bizony a boltok polcairól a gyártó termékei már nagyobb akciózások esetén is láthatóan nagyon nyögvenyelősen fogynak el - az esetek jelentős részében. Mindezek mellett az ottani Second Hand részlegeken is szinte fillérekért kínálják már a natív, illetve a más gyártók AC rendszerre készült modelljeit is, de fogyás gyakorlatilag nem tapasztalható. A Messe-n is ugyanezt tapasztaltuk mind mi, mind a korábban, vagy később kint járt kollégák: a Märklin portéka bizony nem nagyon fogyott.
Ahogy azt tehát feljebb már említettem ezeket a folyamatokat a független külföldi, széles kapcsolati hálóval rendelkező szakemberek - akikkel sokszor konzultálunk - már több éve pedzegetik, ami a technológia fejlődése, valamint a Märklin technológiája és üzletpolitikája miatt várható volt, mivel a gyakorlatban egyre kevésbé jellemző az, hogy valaki például egy-egy gyártó termékeit gyűjti, hanem egyre inkább teret nyert egy adott téma, társaság, vagy/és korszak gyűjtése a vasútmodellezők körében, melyet a Märklin esetében nagyon szűk mezsgyén lehet csak kivitelezni.
Amennyiben tetszett a cikkünk, akkor ne felejtkezzetek el feliratkozni facebook oldalunkra - melyet az alábbi logóra kattintva elértek - hogy ne maradjatok le a sorozat következő részéről sem, amiben a B csarnokba kalauzolunk el titeket, ahol a kisebb gyártók, a kis(/kisebb) szériások kerülnek górcső alá, nem kevés hazai vonatkozással!
Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerző felvételei!
