Egy kissé megcsúszva a sok aktualitásban, most az ígéreteinkhez híven - ebben a cikkünkben - a 2017-es gödöllői kiállításról olvashattok.
Idén 4. alkalommal, 2017. november 9. és 12. között rendezték meg Gödöllőn - az immár hagyománynak nevezhető - vasútmodell kiállítást. A kétévente megrendezésre kerülő eseménynek idén is a Királyi Kastély adott - méltó - otthont. A kiállításon szerény mennyiségű, ám annál színvonalasabb modulrendszerű, illetve hagyományos asztal kapott helyet. Rajtuk kívül találkozhattunk itt LEGO vasúttal, valamint a magyar kis szériás, illetve az országhoz kötődő nagy szériás gyártók standjaival, vitrinjeivel is, illetve több hazai kisiparos tevékenységét is élőben nézhette meg a közönség.
Sokat gondolkoztunk azon, hogy mit is írjunk az egyes asztalokról, mivel nagyon nehéz feladat elé kerültünk, ugyanis - ahogy már előre tudtuk - valamennyi asztal kivétel nélkül igényes és precíz kivitelezésű volt, ezért a nemzetközi szemlélet jegyében úgy döntöttünk, hogy inkább az egyes asztalokban rejlő pozitív - követendő (?) - példákat próbáljuk kiemelni, ugyanis ez a kiállítás gyakorlatilag homlok-egyenest ellene megy a magyar "trendeknek" (tisztelet a kivételnek! - a szerk.) a szó legjobb értelmében.
A terembe belépve a látogató egyből Soós András Szentjakab állomásba botlott. A 4 vágányos állomás, az elhagyott fűtőházzal, a "több központos kialakítással" hűen tükrözte a magyar, egy vágányos, villamosított fővonali hangulatot. A környezet engem elsősorban a Dél-Dunántúlra, azon belül is a zalai határvidékre emlékeztetett.
Az asztalon gyönyörűen megvalósult "a kevesebb, néha több" elv: a készítő nem Budapest-Keleti megvalósítását tűzte ki célul alacsony minőségben, hanem egy kisebb méretű, de élethű állomás mellett döntött - nagyon helyesen.
Különösen kiemelendő az állomás élethű és magyaros felsővezeték-rendszere, mely itthon igencsak kuriózumnak számít.
Szentjakab minden szemszögből szépen mutat.
Egyedi GySEV Flirt a fűtőház mellett.
A Szentjakab mögötti színpadon a Modell & Hobby Kft. standja mellett Raáb Donát LEGO vasútja kapott helyet. Az összeépített terepasztalon rengeteg magyar, illetve magyar vonatkozású járművel találkozhattak az érdeklődők. Volt itt többféle Flirt, akadt BVmot, RailJet, CAF villamos, de már - a még festékszagú - GySEV Vectron is bőszen rótta a köreit - hogy csak párat említsünk a teljesség igénye nélkül. A modellek egytől-egyig Donát keze munkáját dicsérik, aki a LEGO határait feszegetve rendkívül élethű járműveket készített.
Még mielőtt páran nekem ugranak, hogy miért írtam azt, hogy modellek és legalább miért nem tettem idézőjelben azoknak a következő már előre is a válaszom: Mindig felmerülő kérdés a modellezők körében - hogy a mára igen komoly szintet elért LEGO - mennyire alkalmas modellezésre. Ezzel kapcsolatban a vélemények nagyon megoszlanak, és a nyilvános fórumokon is többször okozott ez már vitát.
Az én véleményem az, hogy a maguk nemében egyedülálló és nagyon nívós kivitelezésű járművek születtek Donát munkája nyomán, amivel méltán érdemelte ki a gödöllői részvételt és a modell megnevezést is.
Flirt, Talent és Samu - a motorvonatok voltak a LEGO-vasút (egyik) legnagyobb attrakciói.
Ahogy már korábban említettem nem csak vonatok, hanem villamosok is akadtak az alkotások között.
A páratlan járművekkel tarkított LEGO vasút vonzotta kicsik és nagyon tekintetét is.
Volt ott minden, mi szem szájnak ingere.
A terem központi részén, a Viessmann/Kibri standja mellett kapott helyet Martisz Gábor egyik - még részben építés alatt álló - terepasztala.
A készítő méltán írta be magát a hazai vasútmodellezés történetébe, hiszen a digitális vasútmodellezésnek ő volt az első szószólója itthon - a "hőskorban". Asztalai mindig is nagy precizitásukról voltak híresek és olyan projektekben is oroszlánrészt vállalt, mint a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum terepasztala vagy a Miniversum.
Martisz - a tőle megszokott módon - most is egy német témájú terepasztallal örvendeztette meg a közönséget. A német téma nagyon jó választás, hiszen rendkívül hálás: rengeteg gyártó termékei közül válogathat az ember a járműveken át egészen a tereptárgyakig, épületekig.
Mint Gödöllőn bármely asztal, ez is nagy precizitással bírt. A járműállományban is megfigyelhető volt Martisz különleges igényesség, hiszen olyan nem mindennapi modelleket is felfedezhettek az érdeklődők, mint a Modellbau Schwaiger ÖBB 1822-es "Brennerlok"-ja, a Hobbytrade DB emeletes vonata (melyről csapatunk is írt már cikket, amelyet itt olvashatnak) vagy az L.S. Models DB Metropolitan szerelvénye, melyet a szintén a cég által gyártott DB 101-es villamosmozdony tolt - hogy csak párat említsünk a különleges járművek közül.
A több szintes, és igen látványos digitális terepasztalon élethű, automata vasútüzem folyt. A látogatók a plexivel letakart alsó szint(ek)nek köszönhetően bepillantást nyerhettek a kulisszák mögé is.
Kommentár nélkül: Martisz terepasztala (is) önmagáért beszél.
A teremben tovább haladva Szűcs Miklós moduljainál lyukadtunk ki. Az ő neve sem ismeretlen a hazai modellezésben. Még Martisz-nak a német, neki az itthon igen kedvelt magyar mellékvonali téma a fő csapásiránya. Ebben az évben nem a jól megszokott H0-H0e terepasztalát láthattuk, hanem Áta és Rigóc állomások moduljai kerültek a látogatók elé. A nemrég a Temofeszt-en is bemutatott rendszer - mely ott toronymagasan a csúcsot képviselte - méltán kapott helyet ebben az erős mezőnyben is.
Szűcs Miklós modulrendszerében a magyar modellezők legkedvesebb témája, a magyar mellékvonalak témája elevenedett meg,
Tovább haladva a sarokban két alpesi témát feldolgozó asztal kapott helyet. Az első - még részben építés alatt álló - asztal Pető Péter és Soós András munkáját dicséri. Szentjakabhoz hasonlóan itt is egy nagyon precízen és ízlésesen megválasztott méretet láthattunk, mely nagyon jól illeszkedik a téma helyigényéhez. Sokszor hangzik el, hogy a H0 túl nagy és kicsiben "lehetetlen" jó asztalt építeni. Pont ebben követendő példa Andráséknak ez az asztala, hiszen megmutatja, hogy a jó témaválasztással bizony a H0 sem "lehetetlenül nagy".
Német alpesi hangulat.
A svájci vasutak szerelmeseinek a 2. asztal nagyon megdobogtathatta a szívét. A svájci Rhätische Bahn (RhB), valamint Matterhorn-Gotthard-Bahn (MGB) (mely az egykori Brig-Visp-Zermatt-Bahn (BVZ) és Furka-Oberalp-Bahn (FO) egyesülésével jött létre) vonalainak összessége az ország legnagyobb méteres nyomtávolságú hálózatát hozza létre, melyen többek között a híres Glacier Express is közlekedik.
A kiállításon RhB hálózat híres Albula vonalának Preda állomása került a közönség elé. A gyönyörűen kidolgozott állomás a svájci Tom Wäfler munkáját dicséri, akinek munkássága messze földön híres a modellezők körében.
Az asztalon természetesen számos BEMO jármű kapott helyet, hiszen a gyártó neve méltán forrt szorosan össze a svájci kisvasutak modelljeivel.
Ha már az előző asztalnál kiemeltem a témaválasztás-méret kapcsolatát, akkor engedjétek meg, hogy ismét visszatérjek hozzá egy pár mondat erejéig ebben az esetben is: A H0m ebből a szempontból (is) egy nagyon jó választás a svájci vasutak szerelmeseinek, hiszen méretét tekintve 1:87-es méretarányú (nem túl kicsi), de mivel méteres nyomtávolságot modellez ezért viszonylag kis helyen mutatós terepasztalt lehet belőle létrehozni, ami nem utolsó szempont (TT méretű sínen megy), valamint nagy és igényes jármű választékkal rendelkezik.
Az Albula vonal Preda állomása szép látványt nyújt 1:87-ben is.
A nyugati témáknál maradva a következő két asztal a gőzmozdonyok hőskorába és a vasút - viszonylagosan - kezdeti időszakára repített minket vissza az akkori német területekre, vagyis megérkeztünk Kisfaludy Zsolt asztalaihoz. Zsolt tevékenységét szerintem nem kell senkinek bemutatnom, hiszen az asztalai nem csak az ezt a témát modellezőknek alapművek. Nem pufogtatom tovább - a cikkben már közhellyé vált jelzőket - hiszen ezekre az asztalokra is maximálisan igaz mindaz, amit eddig leírtam, viszont itt is szeretném kiemelni a követendő példát:
Ismételten kis helyigényű témát feldolgozó H0-s asztalokat láthattunk, amelyeken minden megtalálható volt ahhoz, hogy az egész életre keljen a maga valóságában.
Kisfaludy Zsolt is (Martisz-hoz hasonlóan) kitart a német téma mellett és jól ötvözi a gyönyörű kidolgozás, a kis helyigény és a H0 kombinációját.
A terepasztalok sorát a kiállítás kakukktojásával szeretném zárni, a TT-sek egyik alapművének számító Lezlinilzen terepasztalával. Én ugyan az 1:87, valamint az annál nagyobb méretarányok szerelmese vagyok, azonban mégis nagyon megdobogtatta a szívemet ez az asztal. Hosszasan kellett sorban állnunk azért, hogy eléggé közel férkőzhessünk hozzá. Az őszies hangulatú - ezáltal a novemberi rendezéshez nagyon is illő - magyar témát feldolgozó asztal csak méretarányában tért el a többitől, azonban kidolgozottsága, minősége és a vasúti infrastruktúra pontos lemodellezése itt is nagyon magasra tette a lécet. TT-s létére ez az asztal véleményem szerint viszonylag nagyra sikeredett, azonban ezen a területen egy nagyon színes vasútüzem és gyönyörű terep elevenedett meg.
Lezlinilzen asztalának őszies hangulata nagyon jól illett a november közepi időponthoz.
A kiállítók sorából most sem hiányozhattak a különböző gyártók és üzletek sem. Mint azt korábban említettem az üzleteket a Modell és Hobby Kft. szerény standja képviselte.
A nagy - magyar gyáregységgel is rendelkező - Viessmann, illetve a Kibri a terem közepén kapott helyet. Standjukon rengeteg elektronika termék, építőkészlet, jármű, valamint funkcióval is bíró tereptárgy (pl. villogó tűzoltóautó, működő szökőkút, stb.) és számos vasútüzemi kiegészítő - így például MÁV szabványú alakjelzők - kaptak helyet, rendkívül kedvező, hogy úgy fogalmazzak diszkont árakon.
Természetesen megjelentek a magyar kis szériások és kisiparosok képviselői is. Az érdeklődők vásárolhattak a POSCH modell standján, rajtuk kívül pedig a gyártók közül képviseltette magát még az Albert-Modell és a Limitbahn is egy-egy vitrinnel. Az utóbbi gyártó vitrinje különösen nagy figyelemnek örvendett - ami nem is csoda - hiszen velük nem találkozhat napi szinten az itthoni üzletek polcain egyik modellező, illetve gyűjtő sem. Ezen az alkalmon az egyedi építésektől az átalakításokig terjedő igen széles skálában gyönyörködhettünk. A Limit' egy nagyon megosztó gyártó a modellezők körében - amibe most részletesen nem megyek bele - de a járművek külcsínje tagadhatatlanul gyönyörű, magas minőségű és nagy precizitású.
A Limitbahn vitrinjében (szinte?) a cég teljes termékpalettája bemutatkozott.
A León még a földelőrúd is a helyére került.
Szöcskében a gyártó jelenleg eléggé egyeduralkodó a réz építőkészleteken kívül.
Az osztrák piacon is van kereslet a termékeikre: a bécsi székhelyű memoba évek óta forgalmazza a gyártó masináit.
A Bivalyban is egyeduralkodónak számítanak még kis szériában is.
Variációk egy témára: Kárpát, Retró, Klasszik és Remot Szergej. A cég palettáján megférnek a modell átalakítások is.
A kisiparosok között az érdeklődők láthatták BaTTka-t - aki méltán vállt ismertté élethű fáiról - melyet az Albert-Modell-hez hasonlóan már egy-egy kereskedő polcain is megtalálhatunk. A másik - hasonlóan neves - kisiparos pedig a mindenki által jól ismert Heizer László, alias Váltógyártó volt. A Limit-hez hasonlóan neki sem forgalmazza egyik hazai bolt vagy kereskedő sem a termékeit, de szerencsére őt a nagyközönség rendszeresen láthatja a nívósabb kiállításokon. Figyelemreméltó, hogy az ő standján nem a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv érvényesült, hanem az érdeklődők mindent a kezükbe vehettek és úgy gyönyörködhettek benne. A standon egyébként rengeteg fő- és alméretarányú kitérő, illetve összetett kitérőcsoport megtalálható volt.
A Váltógyártó név mára már nem csak márkává, hanem igazi minőségi védjeggyé vállt - nem alaptalanul!
Sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehetne igazán jól lezárni erről a kis méretű - de rendkívüli módon színvonalas - kiállításról készült, azonban igen gigantikusra sikeredett cikket, viszonylag röviden és frappánsan. (Pedig higgyétek el, hogy nagyon törekedtem arra, hogy csak a legszűkebb lényeg kerüljön bele és mégis ilyen hosszú lett. A képeknek is csak egy nagyon szűk szeletét raktam ki ráadásul, de még így is 70 felett járok a képek számával.)
Gödöllő azt érzem, hogy tömören és röviden leginkább egy követendő, jó példa. Benne megmutatkozott - illetve megmutatkozik időről-időre - az az igényes hozzáállás, tisztánlátás és szépérzék, ami ennek a hobbinak az alapja. Részemről ajánlani tudom laikusnak és profinak, kicsinek és nagynak, mert mindenki megtalálhatja benne az érdeklődésének és a témában való elmélyültségének megfelelő szeletet és jól tudja magát érezni rajta. Minden kiállításnak pontosan ilyennek kellene lennie véleményem szerint.
Nagy örömömre szolgál az, hogy kapcsolatba kerültem a kiállítás szervezőjével - Soós Andrással - is, aki már a kezdetektől szellemi atyja a rendezvénynek, és nem csak szervezőmunkájával, hanem modellezői tevékenységével is hozzájárul ennek a színvonalas kiállításnak a létrejöttéhez alkalomról-alkalomra. A tervek szerint a közeljövőben vele is fogunk egy cikket készíteni a Szemle hasábjaira.
Zárásként pedig remélem, hogy ismét találkozunk Gödöllőn, 2019-ben!
Szöveg: Földesi Gergely
A fotók a szerző felvételei!
