Kedves Olvasóink!
Ebben a cikkünkben kivételesen nem egy aktualitással fogunk foglalkozni, hanem egy történeti írással jelentkezünk Nektek, melyben visszatekintünk az NDK - és általa a keleti blokk - H0-s modellvasútjára, és a pályatervkiadványok segítségével kicsit betekintünk abba, hogy milyen módon is válhatott akkoriban az emberek életének szinte szerves részévé a modellvasút világa.
A cikk megírásának ötlete pár hete fogalmazódott meg bennem, mikor egyik kedves közvetlen kollégám - aki egyébként H0-s vasútmodellgyűjtő - beállított egy "marék" PIKO N-es motyóval, aminek kapcsán természetesen előkerültek a régi pályaterv katalógusok is, amikről sok - nagyon is pozitív - dolog fogalmazódott meg bennem, amik kapcsán úgy döntöttem, hogy írok egy cikket arról, hogy az élettérbe, hogy is fért bele a modellvasút a 20. század 2. felében, középpontba helyezve a PIKO H0-s pályaterv katalógusát.
A II. világháborút követően létrejövő két világrész - vagyis a nyugat és a kelet - mindegyike azon fáradozott, hogy a romokból újjáépítse egykori életterét. Mindenki gyors, hatékony, és nem utolsó sorban olcsó megoldásra vágyott, a háború után kialakult nehéz gazdasági helyzetben.
A keleti blokkban ez a panelesítést jelentette, melynek lényegét az adta, hogy az épületek előre, szabvány szerint legyártott vasbeton elemekből (mondhatjuk, hogy "panelekből") épültek fel, így ezeket csak a megfelelő módon össze kellett építeni, így ez a technológia rendkívül gyorsnak, és hatékonynak bizonyult, amihez kedvező ár is társult, ráadásul az elemek lehetővé tették nagy - nem ritkán 8-10 emeletes - lakótömbök létrehozását is, mely által igen helytakarékosak voltak.
Panelház építése Drezdában a '80-as években. Jól megfigyelhetők a technológia alapkövét jelentő "építőkockák", vagyis az előre legyártott elemek, melyek az építést nagyban megkönnyítették.
(A felvétel forrása: az orosz Wikipedia képtára, fotó: Anton Launer, licensz: CC-BY-SA 3.0)
Hazánkban 1959-től folyamatosan épültek a panellakások, melyek csaknem 788.000 családnak nyújtottak a későbbiekben lakhatási lehetőséget. A nagyrészt átlagosan 53-55 m2 körüli alapterületű lakásokban minden négyzetcentiméter számított.
A panelek a keleti blokk országaiban a lakosság jelentős hányadának szolgáltak, és szolgálnak még ma is élettérként.
Az NDK-ban 1948/49 fordulóján tűnt fel a PIKO, mint állami vállalkozás (Volkseigener Betrieb, vagyis röviden VEB). A cég fő profilját a vasútmodellek, és vasútmodell kiegészítők gyártása adta. A cég első - és még ma is legjobban húzó ágazata/építési nagysága - a H0 lett, mely 1949 óta van gyártásban, a mára már magánkézben lévő gyártónál. Ennek okán anno a H0-t nagyon sokszor emlegették "PIKO vasút" névvel is.
Most pedig akkor induljunk el a pályaterv-katalógusban tematikusan:
Az előszó után a PIKO azonnal a tárgyra tért, vagyis bemutatta a sínrendszer elemeit. Ha mai szemmel nézzük a kínálatot, akkor bizony a kevésbé régóta fiataloknak lehet, hogy kiül a mosoly az arcukra, amikor meglátják, hogy a kínálat 1 oldalon szellősen elfér, hiszen ma - a legmagasabb minőségűnek, és élethűségűnek számító nagy szériás H0-s sín - vagyis Tillig ELITE sínrendszer - körülbelül 200 különféle elemből áll össze, pedig bizony a ma legtöbbet használt, és legpraktikusabb geometriájú sínrendszerek - mint a ROCO geoLine, vagy a Märklin/TRIX C rendszer - sem számlálnak többet 30-40 "építőelemnél", amibe ráadásul a különböző elektronikákat is belevettük már, melyek közvetlenül a sínrendszerhez kapcsolódnak (pl. váltódekóderek, stb.). A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a szolid kínálat bizony nagyon komoly dolgokra is képes volt.
A standard sínrendszer diszkrét mennyiségű elemből épült fel.
Természetesen a gyártó gondolt a saját ötleteket megvalósító modellezőkre is, így a pályaterv-katalógus következő fejezetében a hasznos, és leginkább használt vágánykapcsolatok gyűjteményét készítették el, ezzel segítve az építők munkáját.
A "Gleispläne" több oldalon keresztül taglalja a jellegzetes, hasznos vágánykapcsolatokat, ezzel segítve a tervezők munkáját.
Ezután következik egy igazán figyelemreméltó fejezet, melyet bizony még ma, a digitális technika korában is csodálattal nézhetünk végig. Az NDK-s gyártó korában élen járt a terepasztal automatizálásban. Kevés, remekül megkonstruált, egyszerű, és az egyszerű polgárok számára is könnyen üzembe helyezhető, és könnyen üzemeltethető elemet készítettek, mellyel magas automatizáltsági szint volt elérhető. Ez a brosúra tartalmazta ezen elemek műszaki leírását, melyben elmagyarázták a rendszer felépítésének elvét, és azt letisztult, érthető ábrákon szemléltették, mely alapján bárki képest volt azok megépítésére, üzemeltetésére.
Az önműködő térközjelzőrendszerre is kidolgoztak egy egyszerű, ám mégis egészen élethű megoldást, melyet bárki megépíthetett a gyári építőelemekből, akár különösebb elektronikai előképzettség és ismeret nélkül is.
A következő fejezet a kiegészítőket mutatta be, vagyis, hogy a különböző kapcsolóreléket, szakaszolókat, szigetelőket, kapcsolósíneket, hogy kell helyesen alkalmazni, mely leginkább az egyedi pályát tervezőknek volt nagyon nagy segítségére, az első fejezethez hasonlóan.
Még az olyan apróságokról, mint a szakaszszigetelés készítése is részletes leírást adott a gyártó.
Ezután a fejezet után pedig meg is érkeztünk az "előszobába", melyben már az asztalépítés kritériumait mutatták be. A rövid, velős, nagyon praktikus leírás könnyen érthető volt a laikusok - vasútüzemben nem, vagy kevésbé jártas - emberek számára is, és tartalmazott minden olyan információt, mely a stabil alap megteremtéséhez feltétlenül szükséges.
Az asztal felépítményéről zseniálisan velős leírást készített a PIKO. Különösen az űrszelvényt bemutató ábra figyelemreméltó!
A vasútmodellezők sok szempontból különleges emberek. Az egyik dolog ezek közül, hogy túlnyomó többségük (legalább az egyik) házasságkötését azonos napon ünnepli szerte a világon "sorstársaival", és ez a nap nem más, mint december 24-e, vagyis Szenteste.
Bizonyára most sokatok fejében felsejlett az első lépések képe, ahogy nyílik a PIKO Junior, később a Fuggerth vagy a Mehano doboz(ok), esetleg a kevésbé régóta fiataloknál a ROCO vagy a Fleischmann valamelyik kezdőkészlete, attól függően, hogy melyik családban mit hozott a Jézuska az azóta is - a vasútmodellnek hála - örök gyermeknek. A Szemle szerkesztőinél, már egy pár évvel kicsúsztunk a PIKO Junior-ból, az utolsó kettő akkoriban még csak elvétve, és nem gyereknek való kialakításban volt, így nálunk a Fuggerth, normál PIKO és a Mehano volt a fa alatt.
A "tervrajzalbum" következő 12 terve a gyerekeknek szól, ezáltal kifejezetten úgynevezett "Spielanlage"-kat tartalmaz, melyek - nevükből is eredően - játszásra lettek kitalálva.
A tervekben közös, hogy mindegyik a hagyományos oválpályából indul ki, ahol az egyszerű - és a mai gyártók startszettjeinél is széles körben használt - kiágazásos, és mindössze 1390 mm x 800 mm-t foglaló kivitelt alakítgatja, és bővíti a PIKO, 2200 mm x 1050 mm alapterületűre.
A 2-es pályaterv, nagyban hasonlít arra, amit ma a ROCO ad a kezdőkészleteihez.
A 11-es tervhez még egy színes terepasztal rajzot is adott a gyártó. Ugyan törekedtek az egyszerűségre, de mégis megvolt az igény az élethűségre, így a vasútüzem érdekes elemiből a megfelelő helyekre felkerült 1-1 darab (Ilyenek az állomás előtti bejárati jelzők, vagy a teljes csapórudas sorompó.)
A PIKO a tervek ezen részénél sok praktikus szempontot tarthatott szem előtt meglátásunk szerint: Az egyik ilyen volt a költséghatékonyság.
A Junior kategóriás járművek rendkívül egyszerű, ezáltal olcsó, azonban elnyűhetetlen szerkezetek voltak. A sínek terén sosem használtak a tervekben 3-nál több váltót, és a kialakítás mindig 1 vágányú pályát tartalmazott, melyhez kevés sínanyagra volt szükség, valamint - a padlóvasutazásra is gondolva - nem tartalmaztak villamos elemekből a járművezérlésen kívül mást, mindezekkel kímélve a szülők pénztárcáját.
A másik fontos dolog volt a helytakarékosság. Ennek tekintetében erősen érezhető volt a panellakások folyamatos építése, mely a lakosság jelentős részének vált életterévé. A panelek legkisebb szobái hozzávetőlegesen 2x3, 2,5x2,5 vagy 2,5x3 méter alapterületűek voltak. A gyerekek sokszor kaptak egy ilyen kicsi szobát. A német gyártó érezhetően ezt is figyelembe vette ezen tervek készítésekor, mivel a legnagyobb területfoglalású összeállítás sem haladta meg jelentősen a 2x1 métert, mely ezáltal még a legkisebb szobákba is - még ha cipőkanállal is - de befért a bent lévő bútorzat mellé, (legalább,) mint padlóvasút.
A 12. tervtől már a következő generációhoz szólt a PIKO. Itt jelent meg először - tervtől függően - egyszerűbb, bonyolultabb villamos hálózat az asztal irányításához. Szintén innentől kezdve már a terepre vonatkozó ajánlást is tesz a gyártó legalább egy 2D rajz formájában, de egyes asztaloknál 3D-s látványterven is megcsodálhatjuk az adott összeállítást.
A 17-es tervig egyvágányú nyílt vonallal rendelkező pályatervek kaptak helyet, melyek az egyszerűbb kiviteltől az egyre bonyolultabb felé haladnak. Ezen tervek esetében (is) egyértelműen érezhető a helytakarékosság, így itt még mindegyik terv a Junior tervek mérettartományán belül marad, gondolva a kis hellyel rendelkező modellezőkre.
A tervek között több ízben felbukkan egy-egy nem túl valósághű, azonban modellezés és helytakarékosság szempontjából nagyon is érdekes elem a tervekben: A 17-es "hurka" pont egy ilyen ötletes pont, mely által a nyílt vonal hossza jelentősen megnő, miközben az asztal területfoglalása szinte teljesen változatlan marad, valamint ez a terv még nem igényel összetett asztalosmunkát, mivel végig egy szinten marad.
Az első kétvágányú pályás terv a 18-as, melynél - ennek okán - először jelenik meg a két transzformátoros, vezérlés, mely a két körön már lehetővé teszi két szerelvény független irányítását.
A 18-as esetében ötvöződik a két vágányú pálya és a rendkívül kis méret, azonban ebben az esetben még nagy és változatos forgalom lebonyolítása - a kis hely okán - nem igazán lehetséges.
A 21-es Gleisplan-on jelenik meg először többszintes terepasztal, mivel az ő esetében a PIKO egy, az állomás alatt áthaladó, az állomás alatt alagútban futó nyílt vonalat tervezett. Ez a megoldás ötletes - mivel ezáltal lényegesen nő a nyílt vonal hossza - és a 17-es tervvel szemben ezen kialakításnál már az élethűséggel sincs gond.
A 21-es terv tartalmazza az első alagutat. Külön kiemelendő, hogy a PIKO egyes tervekhez hozzájuk illő szerelvény összeállításokat is megjelenített, mely itt (is) jól megfigyelhető.
A 24. terv lesz az első, mely nem alagúttal, hanem híddal "operál" a vasúti pályák keresztezésére. Vele szorosan párba állítható 23-as, melynek vonalvezetése rendkívül hasonló, azonban ott a keresztezés megoldására alagutat alkalmazott a tervező.
A 23-as és 24-es terv gyakorlatilag kéz a kézben jár, ezáltal egymásnak kitűnő alternatívái, mivel mind a két pálya hasonló elrendezésű, és méretük is azonosnak tekinthető. Mindenki eldöntheti, hogy az eltűnő, majd újból felbukkanó vonat, vagy hídon fent, majd lent elhaladó szerelvény hozza-e jobban lázba.
Az "albumot" forgatva nagyon megfogott minket a 27-es számú rajz is - melyen ugyan technikai újdonság nem jelentkezik - azonban a maga kis 2 négyzetméterén egy nagyon praktikus és - nem utolsó sorban - sokszínű vasútüzem elevenedhet meg:
A 31. terv lesz az, melynek mérete először haladja meg mind két kiterjedésében a legnagyobb Junior terv méretét. A kétvágányos, két állomással rendelkező terv esetében már egy elég komoly rendszert kapunk, két függetlenül irányítható körrel még mindig olyan kis helyen, mely akár a legkisebb panelszobákban is még jól elfér.
A 31-es terv mérete is alig haladja meg a legnagyobb Junior terv méretét, azonban ezen az elrendezésen - mely egyik irányban 150, másik irányban 90 milliméterrel nagyobb csak - már nagyon komoly infrastruktúrával találkozhatunk.
A következő nagy technikai lépést a 3 független tápszakasszal rendelkező 33-as terv jelentette, melyben egy kétvágányú fővonal, és egy mellékvonal kapott helyet:
A 35-ös pályaterv a témáját tekintve igazi különlegesség, ugyanis itt egy kis kikötőrészletbe csöppenünk, ahol a kikötő vízi kijárati részén a folyó felett egy kis hídon vezet át a vonal. Ezen a terven minden adott egy jó kis tehervonatozáshoz, rendezgetéshez:
Zseniális téma, egyedi, ám mégis nagyon valóságos téma, és a kis hely kombinációja elevenedik meg a 35-ös terven.
A 40. terv nem technikai, hanem formai jellegű áttörést hoz a pályaterv katalógusban, ugyanis a "tipikus" négyszög formájú alappal először itt szakít a PIKO - egy kissé torz - L alak javára.
Ez az elrendezés abból a szempontból is érdekes, hogy egy ügyes modellező, ezt a - még mindig - kis méretű összeállítást el tudja helyezni akár egy jó ajtóelhelyezésű, de még mindig kis méretű (kb. 2,5x3 méter alapterületű) panelszobában is.
A 41-es terv fordulópont a pályatervek esetében, mert ez lesz az első terv, mely először kiszorul a legkisebb panelszobákból.
A 42-es rajz esetében már a vonatok 3 szinten, és 5 független tápszakaszon közlekedhettek nagyon komoly infrastruktúrán. Itt már szükségessé vált a nyílt vonal több szakaszra történő felosztása is annak hossza miatt, mely által függetlenül lehetett követő vonatot is indítani:
A 48-as Gleisplan-on jelenik meg először egy "Hosentroger" vágánykapcsolat is, melyet a PIKO részletesen is ismertet a terv mellett:
A 49-es és 50-es rajzok alapjukat tekintve behozzák a modellezők körében csak "U alak"-nak nevezett elrendezést, mellyel érezhetően már a közepes panelszobákat "célozza meg" a gyártó.
Az U alakú asztalok célja is a helytakarékosság, azonban ezek helyigénye már nagyobb, mint egy L alakú asztalhoz helyigénye.
Az 50-es terv U alakú kialakításának egyik felét egy teljes oldalas színes 3D ábra formájában is megszemlélhetjük.
A füzet zárásaként egy összegző táblázatot találunk, melyben az egyes tervek (sín)anyagigényét összegzi a gyártó:
A cikkben leginkább a saját, racionális elveken alapuló véleményemet tolmácsoltam. Természetesen lehet, hogy a gyártót más célok vezérelték, de az én célom az volt, hogy a mai korból visszatekintve próbáljak rávilágítani ennek az időszaknak az NDK-s H0-jára a gyártói pályaterveken át.
A DDR H0-s gyártójának kínálatát végignézve az biztosan, és egyértelműen feltűnik, hogy minden tekintetben igyekeztek alkalmazkodni a kor adta lehetőségekhez, mely a tervekben esetében egységesen a helytakarékosságot jelentette. Mivel nem állt belőle sok rendelkezésre, ezért mindent megtettek azért, hogy kis helyigényű, ám mégis játszható terveket hozzanak létre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 50 tervből - a gyakorlatban - 45 képes volt a kis hellyel rendelkezőket is kiszolgálni - akár egészen komoly infrastruktúrával is - és még az 5 nagyobb terv is elfért, akár egy közepes méretű (panel)szobában is.
A széles tervpaletta lehetővé tette, hogy mindenki addig nyújtózkodhasson amíg a takarója ér - vagyis amit a pénztárcája megenged - így az egészen egyszerű, kis költségvetésű asztaloktól kezdve, a közepesen át, a nagy anyagszükségletűig mindennel találkozhattunk.
Különösen kiemelendő, hogy az egyszerű, tömör, ám érthető műszaki leírásokról bizony sok mai gyártó is példát vehetne, mellyel lehetővé vált azoknak is a komoly asztal létrehozása, akik az elektronikában/villamosságban vagy/és a vasútüzemben nem rendelkeztek mély jártassággal.
Számomra nagyon érdekes, és nagyon tanulságos volt visszatekinteni erre a korszakra.
Aki szívesen nézné vissza a régi pályaterveket vagy nosztalgiázásból, vagy pusztán kíváncsiságból, az ide kattintva elérheti őket!
Ha érdekesnek találtátok a cikkünket, és még nem lájkoltátok facebook oldalunkat, akkor azt az alábbi logóra történő kattintás után megtehetitek:
Szöveg: Földesi Gergely
A katalógustartalmakat Thorsten Berg digitalizálta!
