Ebben a cikkünkben egy igazi klasszis gyártóra emlékezünk, a RailTop személyében. A rendelkezésre álló információink alapján bemutatjuk - a Szemle hasábjain is már sokat emlegetett - neves svájci gyártó méltatlanul rövidre sikerült szárnyalásának történetét a cég tömör, velős palettáján keresztül, valamint beszélünk - a teljesség igénye nélkül - a gyártó utóélete körüli érdekes momentumokról is.

A RailTop név sok gyűjtő számára mára már egyet jelent egy legendával. A magas minőségéről híres helvét gyártó megalakulása utána - a 2000-es évek közepére - már komoly hírnevet szerzett magának a vasútmodell piacon. Gondozásukban sok hiánypótló, - sőt, az akkori kor technikai színvonalát jóval meghaladó - jármű is napvilágot látott. A svájci, osztrák és német vasutak elszánt gyűjtőinek polcairól ma sem hiányozhatnak az általuk kiadott járművek.

Egy kicsit először repüljünk vissza az időben. A '80-as évek vége, és a '90-es évek eleje komoly változásokat indított el Európa vasúti közlekedésében: a nemzetközi forgalom felélénkülése és a nagy sebességű vasúti közlekedés térnyerése szükségessé tette a jelentkező igények kielégítésére Európa szerte számos új vasúti jármű beszerzését.
Az osztrák vasút ennek az igénynek a kielégítésére 1989-től kezdődően új, nyomásálló kocsiszekrényes, UIC előírásoknak megfelelő, 200 km/h engedélyezett sebességű (MD522-es illetve SGP300-as forgóvázzal szerelt) személykocsik beszerezése mellett döntött. A kocsikat az osztrák Jenbacher Werke gyártotta 6 alaptípusban gyártotta (Amz, Bmz, Bmpz, BDmpsz, WRmz, Bcmz). (Az étkezőkocsik külön érdekessége volt, hogy létezett belőle csak nyomásállóra előkészített verzió is, ezek a járművek ma a cseh vasút felségjele alatt futnak.)

A DB-ÖBB EuroCity-k általában tisztán osztrák nyomásálló kocsiszekrényes kocsikból vannak kiállítva az utóbbi években.
(fotó: Vécsei László)

Az összesen 266 példányt számláló osztrák kontingens bejárta Európát. Az immár nemzetközi szinten is meghatározó járművek nem kerülhették el Svájcot sem. Az elődökhöz képest nagy "szoknyával" rendelkező, modern, azonban még kerek formájú kocsik igazán impozáns látványt nyújtanak, így nem csoda, hogy a RailTop - a ROCO által teljesen érthetetlenül üresen hagyott - piaci rést kihasználva a 2000-es évek közepe felé megkezdte a kocsicsalád gyártását.

A típusból, az akkor létező teljes paletta legyártásra került mind a gyártáskori (vöröses bordó-szürke), mind pedig a jelenleg is létező (piros-szürke-világosszürke) "upgrade design"-ban. A típusból több átalakítás is napvilágot látott az évek során. A BDmpsz kocsikat a fővizsgák során az ÖBB a későbbiekben ADbmpsz sorozatjelű, 1. osztályú kocsikká építette át. Ez az átalakítás - amit azóta több is követett - már a RailTop működése idején is létezett, így a palettájukról sem hiányozhatott.

Egy gyártáskori színtervű osztrák 1. osztályú kocsi.
Az EuroCity közlekedés 20. évfordulójára különkiadásként megjelent járművön jól megfigyelhető, hogy a valósághoz hasonlóan gyártáskor a 000-s pályaszámú prototípus kocsi nem a szokásos piros színt, hanem annál narancssárgábbat kapott.
(fotó: Vécsei László)

Az étkezőkocsik különösen nagy újdonságot jelentettek. A ROCO-nak is volt egzakt hosszúságú osztrák étkezője, de a gyorsvonati ajtós kocsikat a valóságban is kiszorító típus a ROCO modelljét is hamar lenyomta a piacról. Külön érdekesség, hogy a ROCO a mai napig is rendíthetetlenül és folyamatosan gyártja a hossztorzított verziót belőle.
(fotók: Vécsei László)

A RailTop ezen kocsicsaládjának legérdekesebb szegmensét a fekvőhelyes, Bcmz 73.1 sorozatjelű kocsik megjelenése jelentette, amivel megkezdődött osztrák fekvőhelyes kocsik piacán addig tátongó űr betöltése, mely teljesen csak 2013-ra ment végbe az L.S. Models Bcmz 61-esével. (Illetve, ha a HERIS Bcmz 73.2-es "Modular" Bcmz-it - amelyek minőségben és kidolgozottságban messze elmaradtak mind a RailTop-tól, mind az L.S.-től - nem számoljuk, akkor ez az időpont 2017.-re tolódik.) Kék-fehér festésű Bcmz 73.1-es pár példányban kikerült a Modellbau Schwaiger műhelyéből is ROCO alapon, azonban a piaci rés befoltozására ez értelemszerűen nem volt elegendő, valamint az alapmodell hiányosságait sem sikerült a gyártónak teljeskörűen legyőznie.

Az "upgrade design"-os kocsik a mai napig a RailTop kiadással szinte teljesen megegyező festésben futnak: az idők során gyakorlatilag csak a kocsik feliratai változtak meg.

Amíg a Bcmz 73.2-es kocsikból még a NightJet korszakban is akad szép számmal kék-fehér, addig a Bcmz 73.1-esek mára már kizárólag "upgrade design"-al, illetve NightJet festésben róják már csak a vaspályákat.

A gyártó mind a két festést szépen eltalálta.

2013-ban a szemfüles vasútbarát még találkozhatott kék-fehér festéssel is, azonban ekkor a "pocsolya-logó" már lekerült a kocsi(k) oldaláról. Képünkön egy - még kék-fehér festésű - Bcmz 73.1-es sütkérezik a Wien Westbahnhof-i kocsiműhely egyik csarnoka előtt 2013 nyarán.
(fotó: Vécsei László)

A kocsicsalád két tagjai is VOEMEC (Der Verband oesterreicischer Eisenbahn-Clubs) "év modellje" díjat kapott. 2006-ban az Amz, 2007-ben pedig a WRmz személyében.
A RailTop egyébként összesen 4 darab VOEMEC év modellje díjjal büszkélkedhetett, melyből kettőt a nyomásálló kocsiszekrényes család hozott el.

A RailTop idején a piac nem csak a fekvőhelyes, hanem az (osztrák) hálókocsik tekintetében is szinte kongott az ürességtől, főleg a magas minőségű modellek tekintetében. A svájci gyártó sorozatába így kerülhetett be a jellegzetes kinézetéről messziről felismerhető P-típusú hálókocsicsalád, melyről a Szemle hasábjain is írtunk már.
A kocsik több kivitelben kerültek a gyártó dobozában (!) a boltok polcaira: készült eredeti, gyártáskori kivitel, valamint az átépítés utáni, modernizált kivitel is több altípussal.

A P-típusú hálókocsik megjelenésével megkezdődött az - elsősorban osztrák - piacon jelentkező "hálókocsi-űr" betöltése. A sorozat az L.S., illetve a ROCO később megjelent T2S kocsijaival, az L.S./memoba emeletes hálókocsijaival, valamint az A.C.M.E. MUn hálójaival vállt teljessé.

A típus 2016 végéig járta Európa vaspályáit az ÖBB színeiben, a NightJet-ek megjelenésével azonban modernebb, Siemens Comfortline hálókocsikkal váltották ki őket. A járművek jelenleg több magáncég (főleg az EETC) üzemeltetésében állnak.
Felvételünkön a típus utolsó aktív évében (2016-ban), valamint utolsó aktív viszonylatán érkezik egy P-típusú hálókocsi Zürich HB-re a Zürichsee EN részeként.
(fotók: Vécsei László)

Említettem, hogy a P-típust a Siemens Comfortline kocsikkal váltotta le az ÖBB, mely kocsicsaládot először szintén a RailTop "szülte meg" modellben. A CD, valamint a DB festésében is napvilágot látott modellben a helvét gyártótól ez - a szintén hiánypótló - típus.

Siemens Comfortline német...
...és cseh festésben.
(forrás: reisezugwagen.eu)

A svájci gyártó éjszakai palettáján helyet kaptak szintén a német vasút DSG-s hálókocsijai is. Ennek a modellnek az érdekessége, hogy a gyártó megmaradt készletéből a mai napig elérhető.

A gyártó nem csak az IV.b.-V.-VI. korszakok kedvelőire, hanem a korábbi korszakok gyűjtőire is gondolt. Ennek egyik szép példája ez a DSG-s hálókocsi.
(forrás: reisezugwagen.eu)

Az európai nemzetközi vasúti forgalom egyik meghatározó "márkaneve" a 20. század 2. felében a TEE - azaz a Trans Europ(e) Express - volt. Az 1957-től 1995-ig létező hálózat, fénykorát 1974-ben 45 viszonylattal élte, melyek Nyugat-Európa nagyvárosait kötötték össze - szám szerint, mintegy 130-at. A Nyugat-Európát behálózó TEE a későbbi EC-k elődjének tekinthető. Ezek alapján nem csoda, hogy a helvét gyártó palettájáról sem hiányozhattak a TEE járművei. Ezt a szegmenst a "Corail" kocsik képviselték.

A TEE vonatok elengedhetetlenek voltak a IV. korszakos svájci témához, így a gyártó ezt az űrt is igyekezett betölteni a piacon.
(forrás: ebay.de)

Még egy kicsit a nemzetközi vizeken evezve kanyarodjunk vissza egy rövid időre az osztrák vasúhoz. Az ÖBB állományában 1962-től jelentek meg az első UIC-X nemzetközileg bevethető személykocsik szabványának megfelelő kialakítású gyorsvonati kocsik. A '90-es évek végéig állományban lévő típus a hazai vaspályákon sem volt ismeretlen, hiszen a kocsik még a '80-as években is rendszeresen megfordultak az Ausztria felé irányuló nemzetközi forgalomban. A járművek jelentős részét végül egy nagy (2004-es) "vágási" hullámban - egy-két múzeumi, megőrzésre kijelölt, illetve magánkézben lévő példány kivételével - elbontották. A kocsitípus modellje 2005-ben a VOEMEC-től év modellje díjat kapott.

A hazai vaspályákon a legtöbbet a típust narancssárgában láthattuk, de volt a gyártó palettáján zöld és "Sparlack" festésű (ld. a képen) jármű is.
(forrás: miniaturbahn.at - webshop)

Az osztrák kínálatban a gyorsvonati kocsik után - szintén hiánypótló módon - a hasonló kivitelű poggyászkocsikat is megjelentették. A Dms 95-50 sorozatjelű kocsik modellje két évvel később (2007-ben) szintén év modellje díjat kapott VOEMEC-től.

ÖBB Dms 95-50: a VOEMEC 2007-es év modellje.
(forrás: ebay.ie)

A palettán tovább haladva a jellegzetes hazai járművek sem maradhattak ki a kínálatból. A RailTop a paletta ezen szegmensén érezhetően a hiánypótlást tűzte ki célul. Ennek mintapéldája az EW I-es és EW II-es Einheitswagen-ekhez (magyarul "egységkocsikhoz") tartozó vezérlőkocsik 1:87-es másának elkészítése volt, mivel a betétkocsik egzaktban mind a ROCO, mind a Liliput, később pedig a HAG palettáján is megtalálhatóak voltak különböző festésekben, azonban az igen elterjedt vezérlőkocsit valamilyen okból a fenti 3 cég egyike sem készítette el a kocsikhoz. Az elődök között megemlíthetjük az egzakt kategóriában LIMA svájci vezérlőkocsijait, azonban azok kidolgozásukban messze alatta maradtak a helvét gyártónak. A típus annyira hiánypótló volt, hogy a boltok polcairól hamar elkapkodták, és utód nem lévén a komoly gyűjtők a mai napig hajlandóak mélyen a pénztárcájukba nyúlni egy-egy példányért (Bizony láttunk példányt, ami a mai Gigant ár többszöröséért talált gazdára az egyik svájci szaküzlet "second-hand" részlegén!).

Az előd (LIMA) kocsik után nagyon nagy előrelépés volt a RailTop vezérlője. A képen látható ZUGKRAFT AARGAU-s különkiadás a legritkább RT kiadások egyike.
(fotó: nolff, forrás: ricardo.ch)

A svájci vasuta(ka)t sok szempontból tekinthetjük az egyik "utolsó mohikán"-nak. Ennek egyik szép példája a vasúton történő postai árufuvarozás. Ez - az itt még mai napig élő - ágazat speciális járműveket is igényelt. 1962 és 1963 között az SBB Chur-i főműhelye az FFA-val együttműködve (Flug- und Fahrzeugwerke Altenrhein, magyarul Altenrhein-i Repülőgép- és Járműgyár) összesen 35 pár D2-D2 sorozatú (ún. "Sortierwagen"-t; magyarul postai küldemények szortírozására kialakított belsőtérrel rendelkező járművet) gyártott a különleges igények kielégítésére. Az igen jellegzetes, és sokáig a svájci vasút mindennapjait is meghatározó kocsitípus III. és IV. korszakos verzióit is megtalálhattuk a gyártó palettáján. Külön érdekesség, hogy ez a típus a mai napig elérhető még.

A D2-D2 "Sortierwagen"-ek is a piacon tátongó egyik rést voltak hivatottak befoltozni.
(forrás: RailTop weboldala)

A gyártó kínálatából nem hiányozhattak a teherkocsik sem. A jellegzetes formájú svájci önürítős kocsik több kivitelben, illetve festésben is megjelentek a kínálatban.

A svájciak jellegzetes önürítős kocsijai több változatban is megjelentek.
(forrás: ricardo.ch)

A gyártó kínálatából nem hiányozhattak a mozdonyok sem. Az osztrák téma gyűjtői az ÖBB 1063 sorozatú villamos-tolatómozdonyát már a Jägerndorfer kiadás megjelenése előtt - 2009-ben - a kezükbe vehették. A Kleinbahn gépe után ez hatalmas minőségi ugrást jelentett.

Kevesen tudnak róla, hogy bizony az RT-nek is volt ÖBB 1063-as kiadása, mely több évvel megelőzte a JC kiadását.
(forrás: reisezugwagen.eu)

A RailTop cég modelljeiről, szinte kivétel nélkül elmondhatjuk, hogy igazi kuriózumok, ritkaságok (Erről még a későbbiekben külön szót fogok ejteni!) Ha ki kellene az egyik legkevésbé ismert és legritkább kiadást választanom, az minden bizonnyal a TRAXX lenne. A helvét gyártó a modellt - jelenlegi ismereteink alapján - két festéssel dobta piacra, SBB Cargo, valamint CrossRail design-al.

A ritkák között is (talán) a legritkább véleményünk szerint a TRAXX volt.
(forrás: reisezugwagen.eu)

A gyártó palettájáról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy azokban az időkben gyakorlatilag kivétel nélkül különlegességek tárházát rejtette. Még ma is akadnak olyan kiadások szép számmal, amiknek mindez idáig nem született utódjuk, illetve kilátás sincs jelenleg utódra.

Ha valaki végignézi a termékpaletta illusztrálására szánt fotókat, akkor rögtön szembetűnik neki a még bizony ma is ritkaságszámba menő részletesség. A RailTop mindig is legendásan, hogy úgy mondjam "svájciasan" ügyelt a részletekre. Már a tervezésnél magasra tették a lécet: járműveik nem csak kinézetre, hanem műszakilag is nagyon meg voltak konstruálva (példának okáért a tengelyek már akkor perselyezettek voltak a forgóváz-keretben). Az önműködőajtós kocsikon (pl. osztrák EC kocsik) az ajtónyitó és záró gombokat is feltamponozták, "nem riadtak vissza" a vonatnem és féknem váltók kifestésétől, a nehezen tamponozható helyeket sem kerülték el (pl. a kocsik lekerekített mellgerendáján a villamos feszültségre figyelmeztető jelek), és még sorolhatnánk. A minőség-ellenőrzés olyan magas színvonalú volt, hogy a boltok polcaira hibás termék gyakorlatilag nem került a svájci "nem engedhette meg magának", fontos volt, hogy ha már a gyártót RailTop-nak hívják, akkor a név "Top" részéhez bizony hűnek kellett maradni. És amit fontos hozzátenni, hogy ekkor még csak 2005 környékét írjuk!

Az évek során a gyártó a saját gyártmányain kívül - melyeket az előzőekben bemutattunk - több modellt is kooperációban készített. Egyik partnere - a nem éppen a magas minőségéről híres - HERIS volt. A kezdeti időkben leginkább az ő alapmodelljeinek átalakításaival/egyedi lerendelésével foglalkoztak, mely modellek érthetően még nem a később megszokott RailTop minőséget képviselték.(Leginkább azt mondanám, hogy HERIS járművek voltak, RailTop feliratos dobozban. - a szerk.) Az is előfordult, hogy egy modell mind a HERIS, mind pedig a helvét gyártó dobozában piacra került. Ebben a kooperációban készült osztrák Modularwagen, T2S hálókocsi és rengeteg egyéb (főleg svájci) kiadás is.

A HERIS alapra készült T2S kocsi jó példa, hiszen mind HERIS, mind RailTop cikkszám alatt megtalálhatták az érdeklődők. A képet megnézve egyből szembetűnik, hogy a kocsi minden tekintetben messze elmarad(t) az "igazi" RailTop kocsiktól. Apró részletekről gyakorlatilag nem beszélhet(t)ünk, de a tamponozott zárlámpa és a kicsi és teljesen rossz betűtípussal készült felirat adja meg igazán a kegyelemdöfést.
(forrás: reisezugwagen.eu)

A HERIS - a kezdeti szárnybontogatásokat követően - szerencsére kikerült szép lassan a képből, mint beszállító.

A beszállítók sorában találjuk a Szemle szerkesztőinek (egyik) favoritját jelentő L.S. Models-t is. Az ő általa beszállított/vele kooperációban készülő modellek már teljesen más kategóriát képviseltek. Ennek a "házasságnak" a legjelentősebb képviselői minden bizonnyal a P típusú hálókocsik, melynek alján a RailTop időkben is ott díszelgett már az L.S. Models felirat az egyik alvázi doboz alján.

A két kocsi szerszáma megegyezik, a gyártócég "csomagolása" azonban eltér.
(fotó: Vécsei László)

Az L.S. és RailTop kapcsolatában adok-kapok viszony is erősen megjelent. Az L.S. eredetileg a fekvőhelyes, valamint hálókocsijait csere belsőberendezéssel szállította, ami általában egy maréknyi ágyat jelentett az apró kiegészítők mellett pluszban. A későbbiekben a kocsik a RailTop ÖBB Bcmz 73.1-essel teljesen megegyező, le-, illetve felhajtható (!) középső ágyas megoldással lettek ellátva.

Az L.S. Models ÖBB Bcmz 61-ese a RailTop ÖBB Bcmz 73.1-esével megegyező belsőberendezést kapott a 2. szériában, aminek műszaki megoldása figyelemreméltóan ötletes.
(felvétel: Vécsei László)

Az összefonódások itt még nem értek véget. A cég 3. "nagy" partnere az olasz A.C.M.E. lett. A kooperációban feltűntek RailTop dobozos kocsik, melyeken az A.C.M.E. pluszban felragasztott emblémája jelent meg, illetve ilyen fordítva is megtörtént. A két cég összefonódásának szép példája lett a TRAXX, melynek szerszáma RailTop-ként kezdte pályafutását, mely kisebb átdolgozásokkal az A.C.M.E.-nél folytatta pályafutását.

Felül a már korábban bemutatott RT mozdony, alul pedig az A.C.M.E. gépe. Ha az ember a két mozdonyt megnézni - például az vezetőállás-ajtó környékén - akkor hamar rájön, hogy a két gép szerszáma szinte teljesen megegyezik.
(forrás: reisezugwagen.eu)

2009 nagy törést hozott a RailTop életében. A cég kínai partnere - a Modern Gala - körül felmerült különböző botrányok miatt a helvét gyártó újdonságai jó időre kimaradtak, szó szerint semmi nem jelent meg. Ezeket a későbbiekben részben pótolta a gyártó, de sajnos ebből a helyzetből már nem sikerült felállnia. Az eset a Modern Gala-val egyáltalán nem volt egyedinek tekinthető, hiszen kicsivel később - többek között - a holland L.S. Models vizeit is rendesen felkavarta egy hasonló eset, aminek következtében az L.S. is jó időre térdre kényszerült, azonban ő a helyzetből szerencsére sikeresen felállt.

A modellgyártási tevékenység elhalása, majd megszűnése komoly űrt hagyott a piacon. Sok év hallgatás után azonban megindult a mozgolódás, először az olasz partner háza táján. Pár évvel ezelőtt az A.C.M.E. bejelentette, hogy piacra dobja az osztrák EC kocsik nyomásálló kocsiszekrényes változatát. Akik ismerték a gyártó szövevényes előéletét, azoknak egyből felcsillant a szeme, hogy ezek bizony nagy valószínűséggel RT szerszámokkal fognak készülni. Ezután hosszas várakozás következett, majd pár év elteltével megjelentek a boltok polcain a szettek. A gyanúnk beigazolódott, ezek bizony az RailTop szerszámával készültek. Az olasz gyártó szinte semmit nem módosított az eredeti kialakításon, azonban akiknek van/volt a gyűjteményében mindkét gyártó "olvasatából" származó kocsi, azok rögtön érezték az erőteljes különbséget a svájci gyártó javára. (Az A.C.M.E. első szériája különösen botrányosra sikeredett, rengeteg volt vele a probléma, a gyártási hiba. A szerkesztőség tagjai is több szettből legózták össze maguknak a végleges szerelvényt.)

Az A.C.M.E. gyártási minősége elmaradt már a legenda mögött. Szerencsére a további kiadásoknál már igyekeztek jobban odafigyelni, így a problémák száma drasztikusan csökkent, de még így sem érték el a RailTop kiegyenlített minőségét és precizitását.
(forrás: A.C.M.E. 2017-es katalógus)

Az A.C.M.E. kínálatában a 2017-es bécsi vásáron feltűntek az egykori RailTop széria osztrák fekvőhelyes kocsijai is. A bemutató példányokat jól szemügyre véve - illetve az eddigi hasonló kocsik előéletét ismerve - szinte biztosan kijelenthetjük, hogy ezek is a RailTop egykori szerszámaival fognak készülni.

 
A Bcmz 73.1-esek is feltehetően "RailTop alapon" fognak az olasz gyártó "dobozaiba kerülni".

A Modern Gala - elsősorban több gyártó szerszámait érintő - botránya, valamint a RailTop modellvasúti járműgyártástól való (kényszerű?) visszavonulását követően a szerszámok nem csak az olasz partnernél "bukkantak fel". A gyártó kezdeti éveit meghatározó német partner, a HERIS háza táján is megindult a mozgolódás. Amíg az olasz partner nem mondta ki nyíltan, hogy az RT szerszámait használta az osztrák nyomásálló kocsiszekrényes EC kocsik elkészítésénél, addig a HERIS egy pillanatig sem köntörfalazott: A 2018-as nürnbergi katalógusába - a mozdonyok, valamint egy pár kocsi kivételével - szinte az egész RT kínálatot "bedobta".

A HERIS nem szórakozott: majdnem az egész egykori RT kínálatot bejelentette ez évi nürnbergi katalógusában. Ezzel kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseink: Aki régóta ismeri a német gyártót, az egyfelől tudja, hogy náluk az a biztos ami megtörtént. Másfelől pedig - annak ellenére - hogy a HERIS minősége rengeteget javult a lassan 15 évvel ezelőtti állapothoz képest, még mindig nincsenek a legenda közelében minőségben.
(forrás: HERIS 2018-as Messe katalógus)

Az egykori "partnerek" közül abszolút az L.S. Models-t mondhatjuk a gyártó méltó "utódjának". A holland cég esetében is láttunk már olyat, hogy a RailTop egykori technikai megoldásait, illetve szerszámait használta fel a saját modelljéhez. Jó példa erre a már korábban említett RT ÖBB Bcmz 73.1 és az L.S. ÖBB Bcmz 61 belsőberendezésének a kapcsolata, melyről már feljebb beszéltem. A két gyártó közötti kapcsolatban - ahogy azt már szintén korábban említettem - az eset fordítottjára is láttunk már példát a P-típusú hálókocsik esetében. Ezek után nem meglepő, hogy az utóbbi években az L.S. Models környékén is történtek olyan mozgolódások, melyek arra engednek következtetni, hogy a helvét gyártó szerszámai esetleg az L.S. kezében is újraéledhetnek. Az L.S. esetében a teljes nyomásálló kocsiszekrényes osztrák EC kocsi sorozat már pár éve bejelentésre került, az ez évi nürnbergi kiállítás újdonságai között pedig megjelentek az egykori RailTop kínálat slágereit jelentő svájci vezérlőkocsik.
A holland cég esetében egyelőre még nem beszélhetünk bizonyosságról a szerszámokat illetően -  mivel 3D grafikák is megjelentek mind az EC kocsikról, mind a fekvőhelyesekről - de elképzelhetőnek tartjuk, hogy az egykori szerszámokat az L.S. részben átdolgozza, hiszen a technológia fejlődése ma már több apró részlet megjelenítését teszi lehetővé. Ha ez így fog történni - amire nagyon reális esélyt látunk a gyártó előéletét ismerve - valamint a gyártási minőség is megfelelő lesz, akkor egy igazi "főnyeremény" széria kerülhet majd a boltok polcaira.

A RailTop széria több egykori tagja is tervben van az egykori holland partnernél. Kérdés, hogy vajon ezek (is) - részükben vagy egészükben - az egykori RT szerszámaiból fognak készülni, vagy formaújdonságok lesznek?
(forrás: L.S. Models 2018-as Messe katalógusa)

Az érdekes összefonódások után evezzünk a hazai vizekre. Nagyon kevesen tudják, de a legendás helvét gyártó tervei között jelent meg először a magyar CAF kocsik 1:87-es változatára vonatkozó terv.  A helvét gyártó több kivitelt is beharangozott, azonban a már feljebb említett kényszerű folyamatoknak ez a projekt is áldozatul esett.

MÁV CAF kocsik: egy, a kényszerűen félbemaradt tervek közül. Szerencsére az A.C.M.E. pótolta a piaci űrt, amiben elképzelhető, hogy akár a RailTop még "társtettes" is lehetett, de a tényleges szerszámok - megbízhatók forrásaink alapján - nagyon valószínű, hogy végül az NMJ-nél kötöttek ki.
(forrás: Modellkit 1001 Kft. weboldala)

A múlt, illetve a helvét gyártó utóélete után ejtsünk pár szót a cég jelenéről, aki szép csendben továbbra is jelen van a vasútmodellezés piacán, bár jelentősen átalakult - szakmánkból és érdeklődésünkből adódóan számunkra igen kedves - profillal és célközönséggel.
Svájcról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a "biztosítóberendezések Mekkája". Sok - a hazai vaspályákon is meghatározó - biztosítóberendezés szülőhazájáról beszélünk, gondoljunk csak az Integra cég berendezéseire, melyeket a GANZ gyáregységei svájci licenc alapján nagy számban gyártottak a hazai vállalatok számára. A svájci cég jelenleg ezeknek a berendezéseknek a terepasztalra alkalmazható szimulátorait készíti annak a szűk célközönségnek, akik a modellezést ilyen szinten szeretnék űzni. Ennek oka, hogy ez az ág a vasútmodellezés legnagyobb (szak)tudást, valamint nagyvasúti biztosítóberendezési gyakorlatot is igénylő, ezáltal legösszetettebb válfaja.
A cég kínálatában jelenleg 3 berendezést találhatnak meg az érdeklődők - ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor két berendezést, valamint egy felülvezérlési információs rendszert. Az egyik - a náluk leginkább elterjedt - Integra Dominó 67 rendszerű berendezés, a másik a KÖFI (Központi Forgalomirányítás) rendszerként szintén széles körben alkalmazott svájci fejlesztésű ILTIS, a harmadik pedig a főként osztrák és német területekre jellemző Siemens SpDrS60 típusú biztosítóberendezés. Az első kettő típus hazai vonatkozással is bír, mivel ugyan kis számban, de megtalálhatóak az ország vaspályáin is.

Az Integra Dominó 67 rendszerű biztosítóberendezés pár hazai állomáson is üzemel.

A RailTop mai napig legendának, minőségi védjegynek számít, amin szerintem senki nem csodálkozik a fenti kínálat, valamint a kimagasló minőség miatt. A gyártó - ugyan papíron nagy szériás volt - de ez relatív fogalom az ő esetében: egy-egy cikkszámból/pályaszámból csak kis mennyiségeket gyártott, a 300 db/cikkszám már soknak tekinthető volt, de a különkiadások rendszerint ennél kisebb darabszámban jelentek meg. A cég termelésének megszűnése - valamint a már bemutatott körülmények - természetesen magukkal hozták az amúgy sem olcsó modellek árának az emelkedését a használt piacon. (Az összehasonlítás kedvéért, amikor egy ROCO EUROFIMA kocsi 9-10.000 Ft volt, akkor egy RT kocsi ára a 15.000 Ft-t is elérhette!) Ma számos olyan kocsi van, mely az akkori bolti ár, akár több, mint 10-szereséért talál gazdára az elszánt gyűjtőknél. Akinek a mostani Gigant árak kiverik a biztosítékot, azoknak vigasztalásul(?) mondjuk, hogy bizony ez nem csak hazai jelenség: A két legértékesebb darab közül (osztrák új festésű WRmz és SBB "Zugkraft Aargau" festésű vezérlőkocsi) utóbbi a szemünk láttára talált az egyik nyugati modellboltban új gazdára, kis híján 400.000 Ft-nak megfelelő összegért!

A svájci gyártó élete ugyan sajnos több körülmény miatt is méltatlanul rövidre sikeredett, azonban azt gondolom, hogy minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy minden szempontból korszakalkotónak és úttörőnek tekinthetjük a gyártó tevékenységét, akinek az öröksége az egykori társak révén ma is tovább él.

Ha tetszett a cikk, akkor kövessétek és lájkoljátok facebook oldalunkat - amit az alábbi logóra való kattintással elértek - hogy ne maradjatok le egy cikkünkről sem.

Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt képek a szerző felvételei!