Most egy régi ígéretünket fogjuk teljesíteni nektek. Ezúttal egy interjú következik, amiben bemutatkozik az Mk modell csapata Dávid és József személyében, akikkel arról fogunk most beszélgetni, hogy hogy is kezdődött a közös munka, hogy jött létre az Mk modell és milyen kalandos úton kelt életre az egykoron digitális világba szánt mozdony.

Dávid személyében egy régi ismerőst köszöntünk a szemle hasábjain, ugyanis a digitális modellezés világában már régóta ismerjük egymást, mivel mindannyian a PTS-Club tagjai vagyunk, akik az ország - egyik - legmagasabb színvonalú virtuális vasúti modellezőcsapatát alkotják – elsősorban a Trainz nevű terepasztal szimulátorhoz.

Szemle: - Dávid! Mióta ismerünk téged, azóta tudjuk, hogy rajongsz a magyar kisvasutakért és főleg annak meghatározó járművéért, az Mk48-as dízelmozdonyért. Ez honnan ered neked?

Dávid: - Sziasztok! Nos igen, ha fogalmazhatok így, a vasútimádat velem született ”rendellenesség”, már egészen kisgyerekként, úgy egy éves koromban teljesen transzba estem, ha vonatot láttam. Akkoriban Gödöllő egy igen kellemes, parkos környékén laktunk, a szobaablakomból egyenesen a kastélyra nyílt kilátásom, és bár közvetlenül az ablakunk alatt zakatolt nap mint nap a HÉV, ez engem cseppet sem zavart, sőt! A HÉV azonban semmi volt az igazi vasúthoz képest, szinte napi vendégek voltunk anno a gödöllői állomáson, télen-nyáron néztük az áthaladó vonatokat. Bár kiskölyökként engem is elvittek kirándulni a Gyermekvasútra, így első kisvasutas emlékeim oda köthetőek, a nagy szerelem a kisvasutak iránt még sem itt lobbant! Tán 5 éves lehettem, már nem is emlékszem, de talán ez annyira nem is fontos, épp hazamentünk Nyíregyházára a rokonsághoz, és hát kisgyerekekkel, sok csomaggal olcsóbb volt vonattal utazni. Nem mondom, hogy kényelmesebb, mert az ember két gyereket, meg egy halom csomagot szívesebben pakolna kocsiba - és ha bár volt is kocsink - anyagilag és akkoriban autópálya híján még időben is ésszerűbb megoldást kínált a vasút, Miskolci átszállással is. Hangulatos utazások voltak ezek, mostanra örömmel emlékszek vissza az olykor akár 9-10 kocsis, emberekkel szinte teljesen megtömött vonatokra. Emlékszem volt, hogy már csak a peronon volt állóhely, a csomagokat a földre tettük és azokon ültünk, annyian voltak a vonaton, a téli hidegben pedig a szárnyas lengőajtókat nem lehetett rendesen becsukni, mert bejegesedet az ajtókeret és a lépcső. Szó mi szó, némi nosztalgikus kitekintés után visszatérek a kisvasúthoz. Ott tartottam, hogy egy már sötét téli estén, úgy este 6 körül hazaértünk Nyíregyházára, ahol már a rokonok vártak minket, autóval elénk jöttek. Épp az állomás előtti parkolóból fordultunk ki, amikor is meg kellett álljunk, mert jött a vonat. Értetlenül néztem, mi is történik, hiszen már az állomásról kijöttünk. A sötétben csak három erős fényt láttam közeledni és közvetlenül a kocsink előtt elhaladni, majd sorra egymás után narancssárga félhomályt árasztó ablakok sokaságát és a félhomályt még inkább elködösítő füstgomolyagot láttam kellemesen lassú tempóban elúszni. Némi hatásszünet után hangosan felkiáltva kérdeztem, hogy ez mi volt, majd nagybátyámtól kaptam a választ, hát a vonat, ez ara jön amerre mi is, sőt megáll nálunk is! Tudták, hogy imádom a vonatokat, így a lelkemre kötötték, hogy majd a nyáron amikor megyek haza nyaralni, mindenképp elvisznek és utazhatok rajta. Így még bő fél évet kellett várnom, hogy meglássam életemben először az Mk48-ast. Az ígéret teljesült, nyaralásom első napjaiban kisétáltunk a nyírszőlősi kis állomásra. Kicsit értetlenül álltam, el nem tudtam képzelni, hogy milyen vonat érkezik majd a sínpárra, amit egy nagyobbacska terpeszállással simán két lábam közé vettem. Maga az állomás se épp megszokott volt, egy füves-homokos hosszú peron volt mindössze amit imitt-amott egy-egy betonalj szegélyezett, hátam mögött a falu, előttünk pedig tengernyi tengeri (így hívjuk a megyében a kukoricát). Álmélkodva vártam, mígnem a távolból morajló hangra lettünk figyelmesek, majd a fák sűrűjéből kékes-szürkés halovány füstcsík emelkedett, s a távolban 3 fénypont, s valami pirosas-sárgás bukkant elő. Szinte megdermedve, szótlanul és csodálattal néztem, ahogy a hosszú egyenes szakaszon egyre inkább közeledik a vonat és bontakozik ki számomra az igazi valóság. Két fakó, kopott és rozsdás, a pirosra csak emlékeztető színű szürkés-narancssárgás-rózsaszínes mozdony ráncigálta maga után a négy, igencsak kopott és ugyancsak rozsdás, kékes-zöldes, szinte fekete kocsikat. A két mozdony végül hangos ugyanakkor mégis kellemes mély és egyenletes morajló hangon búgva zakatolt be az állomásra, hogy aztán felszállhassunk a talán szebb napokat is látott kocsikra. Talán ha mást kérdezel, azt mondta volna a vonatra, hogy siralmas. Engem mégis valahogy olyan szinten a rabjává tett, hogy azóta se szabadulok tőle. A színek, a formák, az anyagok, a textúrák, a hangulat és úgy az egész egy teljes összképet alkotva égett az emlékezetembe...

Nyírvidéki kisvasút szerelvénye az Mk48 2023 psz.-ú mozdonnyal...
(fotó: Máthé Zoltán)

Szemle: - Tehát mint nyírségi gyökerekkel rendelkező gyerek rendszeresen találkoztál a típussal a Nyírvidéki Kisvasúton. Ezek szerint innen jött az ötlet is, hogy „varázsolj” egy mozdonyt a virtuális térbe is?

Dávid: - Hála Istennek elég gyakran találkoztam a típussal és sokat is utazhattam a Nyírvidéki Kisvasúttal, amit a mai napig úgymond siratok és gyászolok, mert valahol nekem egyet jelent a gyerekkorommal. Mindig is kreatív gyerek voltam, sokat és mások szerint jól rajzoltam. Egészen fiatal korom óta volt számítógépünk is (hadd ne térjek ki egy újabb nosztalgikus körutazással a ”nagy kék” DOS-ból indítható Windows 3.1-es Paintre, mely a mindössze pár alapszínével is órákra le tudott kötni), lényeg a lényeg: ahogy az informatika fejlődött, úgy fejlődtem én is vele együtt a különféle rajzolóprogramokkal, míg nem egyszer rátaláltam a Trainz 2004 vonatszimulátorra és a Trainz közösségre. Hamar rájöttem, hogy a játékba bárki tud tartalmat kreálni, és mivel alig-alig volt akkoriban nem hogy kisvasutas - hanem úgy általában véve magyar vonatkozású - tartalom a játékhoz, úgy éreztem, hogy nekem muszáj valahogy az akkorra lassan egy éve bezárt ”kisvasutamat” viszont látnom, és úgy láttam erre tökéletes lehet ez a játék. Hozzá kell tennem, hogy mivel mindig is Pest megyében éltünk, és 2003-at követően a nehezedő családi körülmények miatt egyre kevesebbet és egyre rövidebb időre mentünk haza a Nyírségbe az addigi, ezért a rendszeres vonatozások szép lassan elmaradtak. Ha jól emlékszem utoljára 2002-ben utaztam a kisvasúttal, tehát mikor a Trainz-es éveimet kezdtem taposni, már nyolcadik éve hiányoltam a kisvasutat.

....és a vonat vége!
(fotó: Máthé Zoltán)

Nagyon nagy igényeket támasztottam magammal szemben és rögtön az első pillanattól a lehető legvalóságosabb formában akartam látni kedvenc járműveimet. Mindezt persze 0 modellezési és 3D rajzolási tudással, de 18 éves fejjel és nagy elszántsággal nekiestem felkutatni az internet legmélyebb bugyrait, hogy elsajátítsam a 3D rajzolás tudományát. Ekkor fedeztem fel, hogy valaki már készített Nyírvidéki kisvasút modelleket a játékhoz, nem más volt ő mint eme oldal egyik atyja, Laci, aki fáradtságot nem sajnálva látott el fotóanyaggal és tanácsokkal egy új, eddig nem látott minőségű modellcsomag elkészítése érdekében. A modellek kb. két év munka alatt készültek el, melyről Laci cikket is írt anno. Mai fejjel a képeket visszanézve már jobbat csinálnék, amibe hogy őszinte legyek bele is kezdtem, de a végére még nem értem és egyelőre nem is fogok, mert hogy jött más…

Szemle: - Sok évig néztük, ahogy a mozdony évről-évre „cseperedett”, egy korai verziót ki is adtál, amit játszhatóvá alakítottál, majd az egyik karácsonyi csoporttalálkozón előálltál vele, hogy virtuális modellből továbbhaladtok a H0e felé. Ekkor merült fel először József neve. Hogy ismerkedtetek meg, hogy találtatok egymásra a modellezés világában, hiszen te „virtuális” modellező vagy ő meg „valóságos”.

A Trainz egyik első magyar vonatkozású kisvasúti járművei.

Dávid: - Na igen, rátapintottál a lényegre, ahogy az előbb említettem a játékba szánt újabb és a valósággal már-már szinte egyező verzió ezért sem készült el, mert jött Józsi barátom.
Hogy hogy is találkoztunk? Nos ha úgy vesszük a Facebook-nak köszönhető, de mondjuk inkább úgy, hogy zsák a foltját megtalálja, nem szeretem az ”arckönyvet”. Nincs igazából baj vele, vannak jó funkciói, de ésszel kell tudni használni. Na hát egy ilyen jó kis funkciója hozott össze minket, ez nem más, mint a hasonló érdeklődésűeket gyűjtő és tömörítő csoport. Egy kisvasutas csoportban kutattam anyagokért, fényképekért annak érdekében, hogy a modelljeimet még tökéletesebbre csinálhassam, amikor belebotlottam Józsiba. Ő hasonlóan hozzám az első ”igazi” modelljein ügyködött, de olyan innovatív dolgokban gondolkodott, amiben akkoriban még mások nem sokan, a 3D nyomtatásban. Ehhez azonban olyas valakire volt szüksége, aki ért a 3D rajzoláshoz. Nekem meg anyag kellett. És hát mit ad Isten, ugyanazok a járművek érdekeltek mindkettőnket. Ahogy mondtam, zsák a foltját megtalálja. Hamar össze is hoztunk egy találkát a ”nagyfaluban”, hogy megbeszéljük a részleteket. Akkorra már viszonylag jól ment a 3D rajzolás, bár még volt és még mindig van hova fejlődnöm, de végül bátran vágtam bele a közös munkába, ami úgy látszik elkészülni látszik. Mindeközben szép lassan, de a szimulátorhoz készülő modellek is alakultak, tulajdonképpen miután Józsit megismertem, a felhalmozódott anyagoknak köszönhetően bár a nulláról újrakezdve, de újraépültek - az eredetit hűen tükröző - 1:1 méretarányban átrajzolt modellek is, amik végül az 1:87-es modell alapját is adták.

Készülő új modellek szimulátorba: ezek már az eredeti szinte pontos másai voltak eredeti méretben modellezve.

Ha most megkérdeznéd, jelen pillanatban melyiket csinálom szívesebben, a szimulátort, vagy a terepasztalra szánt modelleket, egyértelműen a H0e viszi a prímet. Ez egy olyan dolog amiben az én munkám is jócskán benne van, megfoghatom, kezembe vehetem, gyönyörködhetek benne. A szimulátor is jó dolog, de nem fogható ahhoz az érzéshez, amikor kézbe veszed az elkészült modellt.

Szemle: - Végül aztán megkezdődött a közös munkátok. Mik voltak a teendők, hogyan állt végül a modell össze, hiszen egy az egyben nem lehet egy virtuális modellből 3D nyomatot készíteni, főleg nem gyártás érettet.

Dávid: - Tulajdonképpen az egész a számítógépen állt össze. Már a kérdésed is rávilágít a problémára, de kifejtem az olvasók kedvéért. Valóban, én virtuális valóságot kreáltam, ami azt jelenti, hogy 1:1 méretarányban rajzoltam meg mindent és úgy implementáltam a szimulátorba, így maga a 3D fájlban a méretek is a valós méreteket tükrözik. És bár számítógépes környezetben az ember azt gondolja, hogy kattintásokkal elvégezhető a kicsinyítés 1:87 méretarányra, ami tulajdonképpen így is van, de nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy más szoftver fogja használni a végső modell fájlokat. Az egyik egy játék, ami beolvassa a modellt és az arra ráfeszített képfájlokat, a textúrákat - hogy a nevén nevezzem a modellt élethűvé varázsoló legfőbb elemet - míg a másik program egy nyomtatási segédszoftver, aminek csak a nyers forma kell, hogy azt hártyányi rétegekből felépítse és valóságos, kézbe fogható elemekké varázsolja.

A 3D nyomtatás menete.
(forrás: youtube.com - h2ocreator)

Ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, hogy míg az egyik program, a játék teljesen összerakott kész látványt kér, addig a 3D nyomtatásnál egy csomó mindenre figyelni kell a későbbi használhatóság miatt. A modellt elemekre kell bontani, az elemeket pedig teljesen zárt formában, anyagvastagsággal együtt kell lemodellezni, míg a játéknak elegendő a látható részek megformázása. Így a 3D nyomtatáshoz készült modell - hogy úgy mondjam a forma - elkészítése sokkal időigényesebb, mint a virtuális valóságot mutató szimulátorhoz készített modell elkészítése. Hozzáteszem utóbbinál a textúrák megalkotása és a modellre applikálása az, ami idegtépő és sziszifuszi munka, míg a 3D nyomtatásnál erre a világon semmi szükség. Lényeg a lényeg, beszéljünk akkor most az Mk48 2000 sorozatáról: a mozdonyt több mint 130 elemre bontottuk szét.

Az elkészült H0e-s mozdony robbantott rajza.

Tulajdonképpen az egész úgy kezdődik, hogy az embernek fejben kell felépítenie először a modellt: kigondolni, hogy a technológiák mit engednek meg és mit nem (3D nyomtatás, gumizás-sokszorosítás, rézöntés, CNC és maratás, stb.). Fejben szét kell szedni elemekre, majd gondolatban összerakni az egészet. Mi vázlatokkal, tervezgetéssel nem húztuk az időt, a 3D rajzolás szépsége, hogy könnyen alakítható a megrajzolt modell, ami azért is jó, mert bárhogy darabolható, szétszedhető, így nincs szükség papír alapú tervezgetésre, méricskélésre, mert minden adat tárolására és kimutatására alkalmas a 3D rajz, amiről minden leolvasható és módosítható. Szóval az én munkám a modell kapcsán, hogy a rendelkezésre álló anyagok és adatok alapján megalkossam a formákat és alakzatokat, hogy végül a kész mozdony vizualizálódjon a monitoron. Józsival közös egyeztetéseink alapján pedig szétdarabolom, alakítom az egyes részeket, vizsgálom azok illesztését, használhatóságát. Az elkészült 3D fájlok pedig, hogy úgy mondjam mennek a sütőbe! És ha kész, akkor egyszer csak ott van a tenyerünkben az 1:87-re kicsinyített mozdonyelem, a sok elemből pedig előbb-utóbb a kész mozdony!

Mozdonykasztni nyers 3D nyomtatásban.

Szemle: - Tehát elkészült a kész modell – pontosabban a karosszéria elemek - de még nem volt hajtása. Emlékszem, hogy anno engem kérdeztél, hogy milyen hajtást válassz a gép alá, akkor erről hosszabban is beszélgettünk. Végül hogy esett a döntés pont erre a hajtásra?

Dávid: - Sok variáción gondolkodtunk, főleg Józsi. Én a (valós) modellezésben annyira nem voltam soha otthon, volt modellvasutam persze, de csak ”hajtottam”, nem kreáltam. A sok variáció között talán első ötleteléseinket említeném meg, amiről talán Veled és Lacival is beszélgettünk. Ez egy szíjas hajtásötlet volt, amit végül Ti sem gondoltatok megfelelőnek és a későbbiekben mi is beláttuk, hogy nincs jövője. Itt meg kell jegyezzem, hogy a mozdony tekintetében nehéz dolgunk volt, mivel a tökéletes volt a cél, ebbe pedig nem fért bele az, hogy a vezetőállás padlószintjét egészen a fülkeablakokig felemeljük, csak azért, hogy kényelmesen elférjen benne valami gyári hajtás, erről szó nem eshetett. Mindenképp egyedi hajtásban gondolkodtunk, végül közös ötletünk volt Józsival a mostani hajtás, bár nem találtuk fel a spanyolviaszt, mert mint kiderült, létezik hasonló. De annál bátrabban vágtunk bele, mert úgy gondoltuk, hogy ez esetben annyira balul nem sülhet ki a dolog. Nem is sült el balul, szépen megy a kis mozdony! Azonban nem ment volna Árpi nélkül (ismertebb nevén ”Fordítókorongos”), aki a gyártásban volt hatalmas segítség. A 3D rajzok természetesen itt is nagy segítséget nyújtottak a mérhetőségüknek köszönhetően, így végül megszületett egy masszív, főleg réz elemekkel operáló, a modellnek komoly önsúlyt adó erős, csigás hajtás.

A hajtás részletei.
(fotók: Fordítókorongos)

Miből lesz a cserebogár? A mozdony fő alkotóelemi már "nyersen" is a magas minőségről árulkodnak.
(fotó: Fordítókorongos)

Szemle: - Ekkor már összeállt a modell. Tehát Fordítókorongos réz hajtása került alá a Digitools elektronikájával. Ha már van publikus információtok, akkor áruljátok el a kedves olvasóinknak, hogy a kész modell milyen kivitelben – gondolok itt festési, pályaszám választékra – körülbelül mikor, kitől és nagyjából milyen áron lesz elérhető a nagyközönség számára?

Dávid: - Igen, az idén nyár végére összeállt a kész modell, így az idei évi Temofeszten már magát a működőképes modellt tudtuk bemutatni, míg korábban évről évre csak az egyre inkább összeálló, de még mindig csak elemekből álló mozdonyrészleteket. Bár maga a mozdony még az idén is festetlen volt, de az érdeklődők pozitívan élték ezt meg, így láthatták magát az anyaghasználatot, hogy az egyes elemek milyen anyagokból készültek és milyen a nyers forma. Kivitelét tekintve mindenféleképpen a klasszikus MÁV-os korszakot szeretnénk megjeleníteni, így az eredeti gyári zöld, a meggypiros-vajszínű csíkos, és a szabvány pirosas-narancsos verzió kerül majd ki a kezeink közül. Pályaszámokat tekintve még nem végleges a választéklista, mindenképpen lesznek fix pályaszámok, de szerintem nincs elképzelhetetlen, ha egyedi igény merül majd fel, valószínűleg megoldható. Hogy mikor, azt pontosan nem tudom még, de célegyenesben vagyunk. Valószínűleg az idén már nem, de ha csoda történik, még az is lehet, hogy a Jézuska meghozza. Mivel a gyártásban a POSCH modell a segítségünk/partnerünk, így valószínűleg az értékesítés feladatát is ők vállalják majd fel, hiszen maga az elkészült modell egy közös koprodukció, bár akkor már sok más embert is említhetnénk, ahogy az előbb Fordítókorongost, vagy a DigiTools-ot. Itt engedjétek meg, hogy azt mondjam, egyikünk munkája sem kevesebb a másikénál, véleményem szerint mindenki egyformán hozzájárult önmaga legjavával, így készült el ez a kis ékszerdoboz: Mit ér ugyanis a látvány - ami talán az én kezem munkáját is dicséri (de nem, hazudok, mert az ipari formatervező munkáját dicséri, aki az eredetit kitalálta, én csak reprodukáltam kicsiben) - szóval mit ér mindez azok nélkül, akik anyaggá formálták és életre keltették? Árakat tekintve az alap elképzelésünk az volt, hogy a korábban kb. 100 ezer forintot is kóstáló modell ára alatt szeretnénk maradni. Tekintve az egyedi hajtást és a kis szériás gyártást, mindenki beláthatja - de aki ért hozzá az biztosan tudja is - hogy maga az előállítás sem olcsó egy darabot tekintve, így talán a témában jártas nem szisszen fel, ha azt mondom előreláthatólag 85.000 magyar Forint lesz az alapmodell ára.

Szemle: - Mik lesznek Józsival a távlati terveitek, hiszen ha jól tudom nem terveztek itt megállni?

Dávid: - Nincs megállás! Már gyártásra kész állapotba érnek lassacskán a mozdonyhoz tartozó személykocsik is, természetesen nem esünk abba a hibába, hogy csak egy-egy típust formálunk meg, így egységes és azonos minőségű, látványban, felépítésben, anyaghasználatban összeillő formát öltenek majd a hazánk nagyobb kisvasútjain legelterjedtebb kocsisorozatok, így az 1949-ben Győrben gyártott Cax 500-as sorozat, és az ezt követően Debrecenben gyártott kocsik is, mint például az 1956-tól gyártott Bax 500-as sorozatú nyitott peronos kocsik, melyek szinte alig térnek el az imént említettektől, de sikerült megoldanunk, hogy a különbségeket modellen is bemutathassuk. Láthatjuk majd az 1958-tól gyártott Bax 400-as, már zárt peronos rövid kocsikat is, melyek egy részéből később poggyászteres kocsikat alakítottak. Ezeket szintén megformáltuk - úgy az eredetieket - mint a most is közlekedő balatonfenyvesi, vagy gyermekvasutas paklikocsikat.

BDax kocsi készülőben.

És nem feledkezhetünk el a legismertebb 1959-1961-es Bax 200-300-as sorozatról sem, vagyis a hosszú Bax-okról.

A kocsik forgóváza.

A kocsikat kivitelükben természetesen a hazai kisvasutakhoz, valamint a készülő mozdonyokhoz fogjuk alakítani, így a létező és megszűnt MÁV kisvasutakon szolgálatot teljesítő járművek fognak megjelenni a színvilágot és a feliratozást tekintve, különböző korszakokat bemutatva. Így elképzelhető lesz majd a zöld, a bordó és a kék festés, mindenféle és fajta feliratozásban.
Van még egy másik készülő kocsisorozatunk is, amire úgy láttuk nagy az igény, így ennek is nekiálltunk, de ezt nem szeretném lelőni, mert még csak a rajzolás fázisában van, az odébb van még sajnos, hogy kézbe is vehessük.
Továbbá számítógépen már teljesen összeálltak a mozdonyhoz passzoló tehervagonok is, mint például a Gah és Jah sorozat. Ezek többszöri próbálkozás után most fognak végleg materializálódni és gyártáséretté válni, azonban szeretném leszögezni, hogy sem elkapkodni, sem a minőségből alább adni nem szeretnénk, ezért most főként a mozdonyra koncentrálunk. Bár abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azért közbe én már a következő modelleket tervezem, mint például a most készülő titokzatos személykocsit. És hát igen, vannak távlati tervek, én például mindenképp szívesen látnék egy 490-est majd a Cax kocsik előtt, de az nagyon nagy munka lesz!

Szemle: - Köszönjük nektek, hogy időt szakítottatok ránk, a karácsonyi találkozón reméljük, hogy ismét viszontláthatunk, sőt, ha minden jól megy, addig még lehet, hogy elkészül a modellbemutató cikkünk is a mozdonyotokról.

Tehát ne feledjétek: nemsokára jönnek a '48-asok. Az első - nagyjából 10 darabos - széria hamarosan elkészül Fordítókorongos hajtásával, a DigiTools elektronikájával, az Mk modell csapatának kivitelezésében, V. korszakos,  MÁV-os külsővel. A csapat ezeken kívül tervezi még, hogy kiadja a hegyközi festésre hajazó - bordó alapú - festést, valamint a gyárit megidéző zöld alapú fényezést is. A technikai kivitelt illetően először a hang nélküli - de természetesen digitálisan előkészített - gépek fognak megjelenni, de idővel lesz lehetőség hangos gépek rendelésére is.
A disztribútor szerepét tehát a POSCH modell tölti majd be, a megjelenésről és további információkról az Mk modell facebook oldaláról értesülhettek a későbbiekben, ezért is érdemes követnetek a srácok munkáját a facebook-on! Addig is lájkoljátok az Mk modell, a Posch modell, illetve a mi facebook oldalunkat is, hogy ne maradjatok le a friss hírekről és a modellbemutatóról/tesztről sem!

https://www.facebook.com/Mkmodell/
https://www.facebook.com/posch.modell/
https://www.facebook.com/vasutmodellszemle/

Szerkesztette: Földesi Gergely
Külön köszönetünket fejezzük ki Máthé Zoltánnak - az MTI fotóriporterének - hogy a rendelkezésünkre bocsátotta két eddig még meg nem jelent, exkluzív felvételét az Mk modell csapatán keresztül!
A külön nem jelölt felvételekért köszönetünket fejezzük ki az Mk modell csapatának!