A Vasútmodell Szemle hasábjain először egy hiánypótló modellt szeretnénk nektek bemutatni az egzakt kategóriában.
A német pályákon az első emeletes kocsik már 1936 májusában megjelentek, virágzásnak azonban csak az 1950-es években indultak az egykori NDK területén. A berlini fal leomlását követően a nyugati területeken is felmerült az igény emeletes szerelvények üzembeállítására. Ennek az igénynek a kielégítésére először VEB Waggonbau Görlitz az 1974/1976 és 1991 között gyártott 1. generációs kocsik felújításával és modernizálásával válaszolt, majd jogutódja a DWA AG. 1994 és 1997 összesen 89 darab új, 3. generációs járművet gyártott a DB részére, melyekből 31-et klímaberendezéssel is felszereltek. 1998-ban a DWA ismét tulajdonosváltáson esett át és a Bombardier tulajdonába került, így a 4. generációs emeletes kocsik már az ő nevével fémjelezve gurultak ki 1998 és 2008 között, amit 2010-től követtek az 5. generációs TWINDEXX szerelvények. Ez a cikkünk a 4. generációs járműveket hivatott bemutatni.
Egy Regensburg-i IRE 4. generációs emeletes kocsikból álló szerelvénnyel München Hauptbahnhof-on.
Az elődök:
H0-ban a 4. generációs járműveket először a Fleischmann készítette el. A személykocsik esetén tőle megszokott módon hossztorzított modellek kerültek a boltok polcaira. Az torzítási arány a Fleischmann esetében a nagyfokú torzulás elkerülése érdekében a hagyományosan használt 1:100 helyett 1:93,5-re mérséklődött.
Hagyományos, egzakt német emeletes kocsikat eleinte csak a PIKO-tól láthattunk – a nem zártrendszerű szerelvények kategóriájában - a Hobbytrade-Ade(-ESU) koprodukció előtt, azonban a PIKO-tól csak az egykori NDK-s kocsikat, valamint azok modernizált változatait szerezheti be a lelkes gyűjtő.
Változatok:
A modellek több változatban, valamint szettek formájában kerültek piacra, így a gyűjtők annak idején kedvükre válogathattak – a sajnos igen szűkös készlet erejéig - a különböző variációkból. A változatokat tekintve megtalálhatjuk a DB Regio hagyományos festésű járművein túl az egyes régiók egyedi feliratos (pl. Schwarzwaldbahn), valamint az egyes S-Bahn hálózatok (pl. S-Bahn Dresden) egyedi festésű, ezen felül pedig az egyes magántársaságok (pl. Alex, metronom, BLS) saját járműveit is.
A gyártó ügyelt arra is, hogy a lehetőségekhez mérten ne csak minél többféle festési, hanem minél többféle kialakítású jármű is elérhetővé váljon a gyűjtők számára.
A modellt kiadástól függően különböző csomagolásban kapjuk kézhez.
Az egyedi járműveket átlátszó tetejű vastag papírdobozba csomagolják, amiben a modell hagyományosan hungarocellben fekszik, míg a szettekhez kemény kartondoboz ad a gyártó, melynek belsejében szintén hungarocellben fekszenek a járművek.
Az egyedi járművek csomagolása.
A szett csomagolás.
(fotó: Földesi Gergely)
Ebben a cikkben a 63143-as cikkszámú „DB Regio Schwarzwaldbahn” szett, illetve 63100, 63101 és 63102 cikkszámú egyedi kocsik kerülnek bemutatásra. A szettben egy vezérlőkocsi, és két darab ún. „Tiefeinstieg” (magyarul alacsony belépő-magasságú) betétkocsi található, melyből az egyik tisztán 2. osztályú, míg a másik 1./2. osztályú kivitel. Az egyéni kocsikból a 63100-as cikkszám alatt egy vezérlőkocsi, a 63101 cikkszám alatt egy 1./2. osztályú, még a 63102 cikkszám alatt egy 2. osztályú „Hocheinstieg” (magyarul nagy belépő-magasságú) betétkocsi található.
A 63143-as cikkszámú szett.
(fotó: Földesi Gergely)
Variációk egy témára. A 63102-es cikkszámú "Hocheinstieg" betétkocsi (felül), és a 63143-as szett "Tiefeinstieg" betétkocsija (alul) (fotó: Földesi Gergely).
Már első ránézésre feltűnnek az Ade-től megszokott pontos, precíz részletek - ami egyáltalán nem csoda – hiszen a modell, mint azt korábban is említettem ugyan a Hobbytrade gondozásában, de az Ade alapjával jelent meg.
A vezérlőkocsit kézbe véve az ember szeme hamar megakad a gyönyörűen kivitelezett és valósághű orron. Az apróbb felületi elemek - az Ade-től megszokott módon - nem pusztán tamponnyomással, hanem rendes felület-megmunkálással lettek kialakítva. A szellőzők, a járművek oldaláról nyílón szekrények, valamint az ajtók is precíz módon kerültek kialakításra.
A 63100-as cikkszámú DB DBpbzfa vezérlőkocsi, üzemelő belsővilágítással.
A beltér a mai elvárásoknak megfelelően precízen és élethűen kivitelezett. A modellek alváza fémből készült.
A 63102-as cikkszámú DB DBpza 2. osztályú kocsi belsőberendezése.
(A figurák nem képezik a gyári kialakítás részét.)
Az, hogy minden apróság a helyén van már szintén nem újdonság, ismerve az Ade Úr precizitását és mérnöki hozzáállását.
A modell festése szintén precíz, festési, tamponozási hibáknak nyoma sincs. Az egyetlen negatívum, hogy néhol a feliratok kicsit vastagok.
Az ördög általában a részletekben rejlik, ez most sincs másképp. A modellek homlokátjáróit megnézve hamar szembetűnnek a helyükön lógó UIC-kábelek.
A 63143-as szett vezérlőkocsijának hátsó homlokfala a gyárilag felszerelt UIC kábellel és a festett rövid fékcsövekkel.
(Fotó: Földesi Gergely)
A részletekbe tovább mélyedve azonnal feltűnnek a vészkijárat-ként funkcionáló ablakokra feltamponozott sötétített szélek, valamint a betörési pontok piktogramjai, hogy csak kettőt említsek a nem mindennapi precizitásból, melyhez precizitásban - a nagy(obb?)szériás gyártók közül – talán csak L.S. Models precizitása hasonlítható.
A 63143-as szett 2. osztályú kocsijának oldala. A képen jól megfigyelhetőek a vészkijáratok jelölései!
(fotó: Földesi Gergely)
Egy apróság, egy piktorgram sem hiányozhat, és természetesen ne feledkezzünk meg az ajtónyitógombról sem!
(fotó: Földesi Gergely)
A modellek futása is az Ade-től megszokott módon mérnöki precizitású és nem utolsó sorban halk.
Mint azt a cikk elején már említettem az Ade-nek és a Hobbytrade-nek volt egy harmadik "tettestársa" is az ESU személyében, aki nem meglepő módon elektronikával látta a szerelvényt. Külön érdekesség, hogy az egyedi kocsik még ESU cikkszámot is kaptak! A vezérlőkocsi világításán túl, két betétkocsi és a vezérlőkocsi is gyárilag beépített belsővilágítást kapott mind a két szinten. A vezérlőkocsi 21 pólusú dekóder fogadására alkalmas, amit a kaszni leszedése után tudunk csatlakoztatni a foglalatra.
A vezérlőkocsi belseje az elektronikával.
A vezérlőkocsi a rá a valóságban is jellemző 4 (5) féle fényfunkciót tudja:
- Menetirány szerint változó fehér (tompított) – vörös fény
- Ködfényszóró – vagy közismertebb nevén a reflektor
- Tolatás
- Homlokfali viszonylatjelző ki/be
A vezérlőkocsi világítása.
Hogy ismét visszanyúljak ahhoz, hogy - az ördög a részletekben rejlik - az ESU megoldotta a kocsik viszonylatjelzőinek világítását is, ami nagyon élethűre sikerült.
A működő belsővilágítás és a viszonylatjelző.
A szerelvény villamos kialakításából adódóan – mivel nem áramvezető-kupplungos megoldással készült és a betétkocsik nem kaptak dekóderfoglalatokat – valamennyi kocsi belső világítása gyárilag a feszültség alatti pályán világít, kapcsolni nem lehet (a vezérlőkocsit is beleértve).
Ezt úgy gondolom, hogy ki-ki döntse el maga, hogy ez számára előny vagy hátrány, mivel ez megnöveli a szerelvény variálhatóságát, csökkenti a költségeket (kevesebb dekóder kell), ellenben zavaró egy kisorozott kocsi világító utastere. A dekóderek számának csökkentésére jó megoldás az áramvezető-kupplung, de ez szintén csökkenti a szerelvény variálhatóságát. Részemről jobban örültem volna, ha inkább kapcsolhatóvá teszik az utastér világítását – akár egyedi dekóderekkel - de ez úgy gondolom, hogy abszolút egyéni ízlés kérdése.
Ami a kiegészítőket illető a szetthez mindössze egy kis zacskó tartozik, amiben a vezérlőkocsihoz egy áttört pályakotrót kapunk, hogy az előre beépített kinematika használható legyen a „dög” vezérlőkocsi vontatására – azonban erre a valósághű üzemhez nem lesz szükségünk. Ezen kívül a zacskó a szerelvény fix kurzkupplungjait rejti (természetesen NEM foglalathoz), melyből a gyártó 3 darabot ad arra az esetre, ha a mozdonnyal zárt szerelvényt szeretnénk kialakítani, valamint mellékel egy hagyományos kengyeles kupplungot arra az esetre, ha szeretnénk a mozdonycsere lehetőségét fenntartani. A többi alkatrész a gyártás során kerül felszerelésre a modellre.
A végén pedig beszéljünk a piszkos anyagiakról és szerelvény ár-érték arányáról. A modell megjelenéskori ára 260 EUR körül mozgott (egészen pontosan 259,95 volt a gyártó adatai alapján). Ezt, ha igazságosan szeretnénk elosztani, akkor a vezérlőkocsi körülbelül 110 EUR-t, míg a két betétkocsi darabja pedig 75 EUR-t ér. Ez az ár - összevetve a hossztorzított, ám szintén szép kidolgozású Fleischmann szerelvénnyel - egyáltalán nem kimagasló, mivel a Fleischmann vezérlőéért listaáron 102, még betétkocsikért darabonként a 76 EUR-t kell a kereskedőnél hagynunk. A Fleischmann előnye annyi - a kisebb helyigényen túl - hogy a vezérlőkocsit beépített belsővilágítással és beépített funkciódekóderrel bocsátja rendelkezésünkre, a betétkocsik ezzel szemben csak belsővilágítás fogadására előkészített kivitelben kerülnek a boltok polcaira.
Összefoglalva a modell mind kinézetében, mind pedig technikájában és funkcionalitásában a legmagasabb színvonalat képviseli és a típusból egzakt modellként egyeduralkodó. Legnagyobb hátránya, hogy a kis darabszám miatt – ami ebben a kategóriában általánosságban jellemző (ld. L.S. Models) – a hozzáférhetősége még új korában is korlátozott volt, de a külföldi használt piacon általában fellelhető, bár számuk eléggé változó.
Szép környezetben, és egy Brawa TRAXX-al még impozánsabb látványt nyújt a szerelvény.
Kinézet:
Forma 10/10
Festés 10/10
Tamponozás 9/10
Kidolgozottság 10/10
Műszaki paraméterek:
Futás 10/10
Elektronika 9/10
Összpontszám: 58/60
Szöveg: Földesi Gergely
A külön nem jelölt felvételeket Vécsei László készítette!
